E rendszerek súlyos és növekvő veszélyt képviselnek. Megfontoltak leszünk, de az idő nem nekünk dolgozik. Nem várhatom az újabb fordulatokat, amíg a veszély növekszik. Nem állhatok a helyemen, amíg a vész egyre közelít. Az Egyesült Államok nem fogja megengedni a világ legveszedelmesebb rendszereinek, hogy a világ legpusztítóbb fegyvereivel fenyegessenek bennünket!

- 2002-es éveleji beszédében George W. Bush akkori amerikai elnök ezekkel a mondatokkal nevezte a "gonosz tengelyének" Irakot, Iránt és Észak-Koreát. A három országot látszólag csak annyi kötötte össze ekkor, hogy mind a három erősen amerikaellenes volt, valamint, hogy elszigetelt rezsimnek számítottak. Még ha Bush talán nem is gondolt rá, de volt egy másik közös pont is: Palesztina.

Az örök barátság

Kapcsolódó

Észak-Korea régóta támogatja a palesztin felszabadítási mozgalmakat és az ezt az ügyet képviselő különböző politikai szervezeteket. Phenjan 1988 óta hivatalosan elismeri Palesztinát, mint az Izrael által felügyelt összes terület törvényes és jogos birtokosát. Phenjan az izraeli kormányt Washington imperialista lakájaként, a palesztinokat pedig a szabadságukért küzdő elnyomott népként tartja számon.

A rezsim fegyvereket és katonai felszereléseket is eladott az izraeli-palesztin konfliktusban részt vevő csoportoknak. Erre kettő oka is volt: a palesztinok révén devizához jutott, amelyet máshogyan nem tud szerezni, miközben ha nem is legális csatornákon, de rászorul egyes termékek importjára. A másik oka pedig az volt, hogy ez legalább részlegesen kimozdítja teljes nemzetközi elszigeteltségéből, mivel az arab világ több országa is ennek köszönhetően kezeli partnerként a dzsucseista rezsimet.

Kevésbé fontos szempont, de a jelenleg Kim Dzsongun vezette kommunista Phenjan ideológiai szempontból a palesztin harcosok támogatásával demonstrálja forradalmi jellegét, antiimperialista és antikolonialista voltát. A palesztin szélsőséges csoportok, például a Hamász észak-koreai támogatása a Kim család rezsimjének Nyugat-ellenes ideológiájához is köthető.

Elvtársi támogatás

A barátság nem is újkeletű: a hidegháború idején az észak-koreai állami média rendszeresen említette a palesztin "szabadságharcosok" bátorságát és forradalmi hőstetteit. Az észak-koreai kormány azonban túlmutatott a retorikai szolidaritáson, és katonai támogatást nyújtott a forradalmi szocialista Népi Front Palesztina Felszabadításáért (Popular Front for the Liberation of Palestine - PFLP) számára. 1970 szeptemberében George Habash, a PFLP vezetője Phenjanba látogatott, hogy további támogatást kérjen észak-koreai elvtársaitól. Az észak-koreai hadsereg gerillahadviselési kiképzést is nyújtott számos palesztin felkelőnek, köztük Abu Daoudnak, a Fekete Szeptember vezetőjének, a Fatah militáns szakadár csoportjának, amely az 1972-es müncheni olimpián megölte az izraeli olimpiai csapat 11 tagját - ahogy az NKnews áttekintésében fel is idézi.

Jasszer Arafat, a Palesztin Felszabadítási Szervezet (PFSZ) vezetője többször is ellátogatott Phenjanba, és úgy tűnt, hogy a Kim családot a cionizmusellenes harc fontos szövetségesének tekinti. Egy évvel azután, hogy Arafat 1988-ban kikiáltotta a Palesztin Állam függetlenségét, a PLO vezetője a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságba (KDNK-ba) látogatott, hogy "elmélyítse a két ország közötti együttműködést". Arafat politikai és katonai együttműködésre gondolt, különösen több száz palesztin légideszantos katona kiképzésére az észak-koreai különleges erők által, valamint fegyverek szállítását próbálta elérni.

A mai napig létezik együttműködés

Az 1990-es években Kim Dzsong Il észak-koreai vezető személyes kapcsolatot alakított ki Musztafa Szafarini akkori palesztin nagykövettel a KNDK-ban. Olyannyira közel álltak egymáshoz, hogy Kim személyesen járt közben, hogy meddőségi kezeléshez jusson a nagykövet felesége. A "Kedves Vezető" segítségével a pár végül egy kislánynak adott életet Phenjanban, akinek Kim Dzsong Il személyesen javasolta a koreai "Dzsindallae" nevet, aki mára felnőtt, és a közösségi médiában a Kim család rezsimjének hangos támogatója.

Észak-Korea valószínűleg a 2000-es években is folytatta a palesztin csoportok fegyverellátását. A thaiföldi hatóságok 2009-ben a bangkoki repülőtéren egy Georgiában bejegyzett repülőgépen észak-koreai gyártmányú fegyvereket találtak, köztük föld-levegő rakétákat és rakétavetőket. A gép valószínűleg Iránba tartott, és a fegyvereket valószínűleg a Hamász és a Hezbollah számára szánták. Az ügyről író Con Coughlin újságíró 2014-ben a Telegraphban megjelent cikkében azt állította, hogy a Hamász több százezer dollárt fizetett Phenjan számára a rakétákért és kommunikációs berendezésekért. A riporter jelentésében idézett izraeli katonai technikusok szerint észak-koreai szakértők palesztin fegyvereseknek is tanácsokat adtak a gázai alagútépítéssel kapcsolatban.

Ugyanebben az évben Andrea Berger katonai szakértő is megjegyezte, hogy Észak-Korea ügyesen gyártja azokat a fegyvereket, amelyekre a Hamásznak és a Hezbollahnak a legnagyobb szüksége van. Kutatásai szerint Észak-Korea képes 240 mm-es és 120 mm-es rakétavetők, kapcsolódó rakéták és gyújtószerkezetek, AK-47-esek és lőszerek, RPG-7-esek és különféle robbanófejek, valamint föld-levegő rakéták gyártására.

A képelemzés alapján úgy tűnik, hogy Észak-Korea irányított páncéltörőrakétákat adott el az Izz ad-Dín al-Kasszám Brigádok, a Hamász katonai szárnyának. Stijn Mitzer és Joost Oliemans elemzők megfigyelték, hogy a csoport valószínűleg Iránon keresztül kapta a rakétákat Észak-Koreából "egy bonyolult csempészhálózaton és titkos útvonalakon keresztül, amelyek Szudántól a Gázai övezetig terjed". Mitzer és Oliemans nemrégiben arról számolt be, hogy korlátozott mennyiségben észak-koreai gyártmányú Bulsae-2 páncéltörő irányított rakétákat és F-7 rakétahordozó gránátokat valószínűleg használhat a Hamász.

Talán a járvány sem állta útjukat

Miközben nem világos, hogy a koronavírus-járvány idején hogyan vagy egyáltalán szállítanak-e még fegyvereket, Phenjan továbbra is fegyvertestvérként öleli magához Palesztinát, és a két ország vezetői továbbra is melegen ünneplik és elismerik egymást. A kapcsolat azért sem terhes a Kim-rezsimnek, mert a palesztin felszabadítási mozgalom és a cionizmus-ellenesség támogatásával Phenjan diplomáciai kapcsolatokat és elismerést nyer az arab világban. Ez értékes az egyre inkább elszigetelődő Kim-rezsim számára, amelyet már legfőbb szövetségese, Kína is csak tehernek tart.

Közben viszont Palesztina már távol került a kommunista ideológiától, és mozgástere szintúgy csökken, mint Phenjannak. Az arab világban sok gazdagabb ország már csak elvi támogatást nyújt a területnek és vezetőinek, miközben kezet fognak Izraellel - elég csak az emírségekre vagy Bahreinre gondolni. A nyugati világban ugyan vitatéma az izraeli-palesztin-viszony, de a térség terrorista erői miatt innen valódi támogatást nem kapnak sem az emberek, sem a palesztin vezetők. Jasszer Arafat óta - aki Simón Peresz és Jichák Rabin volt izraeli kormányfőkkel együtt Nobel-békedíjat kapott - arca sincs igazán a helyieknek. Így viszont bármennyire is toxikus barát, Észak-Korea segítő keze is számíthat.