Donald Trump, az USA elnöke szűken egy évvel ezelőtti beiktatása után jelentősen növelte az Észak-Koreával szembeni amerikai szankciókat és rábírta az ENSZ Biztonsági Tanácsának tagállamait, hogy csatlakozzanak hozzá az világszervezet korlátozásainak szigorításával. Az ezektől elvárt hatás azonban eddig elmaradt - kezdi a CNBC-n megjelent elemzését Richard Nephew politológus, az amerikai külügyminisztérium korábbi munkatársa, aki részt vett az Irán és a nagyhatalmak között létrejött atomalku kidolgozásában.
Csak idő kell?
Észak-Korea november végén a korábbiaknál is veszélyesebb interkontinentális ballisztikus rakétával kísérletezett, mintha az ilyesmiért korábban nem kapott volna a nyakába újabb szankciókat. Persze azt mondhatjuk, hogy időre van szükség ahhoz, hogy a szankciók kifejtsék a hatásukat. Hozzátehetjük még, hogy ha ez nem elég, akkor még mindig tovább lehet lépni a szankciókon túl a sztálinista rezsimmel szembeni fellépésben.
Az utóbbival kapcsolatban felmerült például az ország külföldön elérhető vagyonának lefoglalása vagy olyan kényszerű ENSZ-ellenőrzés - tengeri blokád - kikényszerítése, amilyet Irak ellen 1990-ben bevezettek. Nem meglepő módon azonban Phenjan azonnal azzal válaszolt: jelezte, hogy az utóbbit háborús fenyegetésnek tekintené, és ennek megfelelő választ adna rá.
Okos szankciók
Ahhoz, hogy a szankciók elérjék a hatásukat, mind az azokat bevezető országoknak, mind az azokkal sújtott országoknak világosan látniuk kell ezek értelmét - hangsúlyozza Nephew. A szankciópolitika nem csupán arról szól, hogy mennyi korlátozást tudunk bevezetni, és hány célt tűzünk ki magunk elé, hanem arról is, milyen stratégiával, hova akarunk eljutni a segítségükkel.
Észak-Korea esetén a Trump-adminisztráció nem tette világosság, mi a végső célja a kemény fellépéssel, azaz hogy mi az értelme ezeknek. Az elnök, akárcsak elődei, azt mondja, hogy a rezsim nukleáris fegyverkezése elfogadhatatlan, le kell szerelnie atomfegyvereit és be kell fejeznie a nagy hatótávolságú rakéták tesztjét. Ha nem teszi, újabb szankciókra vezetnek be.
Ez azonban nem világos célmegjelölés. Minden nukleáris tevékenység beszüntetését akarja az USA vagy csak az atombombák gyártásáét? Minden rakétát le kell szerelni vagy csak ezek egy részét? Anélkül, hogy ezekre a kérdésekre válaszolnánk, nem tudjuk eldönteni például, hogy hosszabb vagy rövidebb távon várunk-e eredményt a szankcióktól - véli a szakértő.
Ők bezzeg tudják
A másik fél, Észak-Korea ezzel szemben világos jelzéseket ad arról, mit akar: nem fognak meghátrálni a szankciók hatására, bármibe kerüljön is ez. Az ország ENSZ-nagykövete november közepén a Reutersnek adott interjújában kifejtette: nem szándékoznak tárgyalni az atomfegyvereikről, mivel szükségük van a nukleáris elrettentésre, hogy ezzel ellensúlyozzák az USA velük szembeni hasonló fenyegetését.
Ami még kellemetlenebb az az, hogy visszautasította az úgynevezett befagyasztásért befagyasztás elvét - amelyet eddig Kína támogatásával szorgalmazott -, azaz azt a lehetőséget, hogy a nukleáris program felfüggesztéséért cserébe Dél-Koreának és az USA-nak fel kellene függesztene közös hadgyakorlatait.
Phenjanban jelenleg úgy gondolják, hogy a szankciók célja a rezsim elszigetelése, megbuktatása, humanitárius katasztrófa előidézése ahelyett, hogy csupán a fegyverkezési programot akarnák leállíttatni, amiről az USA vezetése beszél.
Különböző jelzések
Ez azt bizonyítja, hogy a korlátozásokkal megcélzott ország vezetősége különböző jelzéseket kap az amerikai és az ENSZ-szankciók céljáról. Nem azt olvassa ki ezekből, hogy az atomfegyverprogram feladására és az emberi jogok megsértésének befejezésére akarják rászorítani a rezsimet.
Ezzel szemben az Irán elleni nemzetközi szankciópolitika célja világos volt, ami most is tanulságos lehet. A perzsa ország nukleáris programjával kapcsolatos aggodalmakra nem kerestek végleges választ, csak arra törekedtek, hogy egy hosszabb periódusra ellenőrzés alá vonják azt. Ez időt ad a végleges megoldás kidolgozására, feltéve persze, hogy a felek betartják az egyezséget.
Rex Tillerson külügyminiszter azt mondta, hogy a háttértárgyalásokat folytatnak Észak-Koreával (és Trump Vlagyimir Putyin orosz államfővel is beszélt telefonon a Koreai-félsziget körüli feszültségről). Remélhetően ezen világosabban fogalmaznak azzal kapcsolatban, mit várnak a másik féltől, és ezért mit kínálnak. Ha nem teszik egyértelművé, milyen feltételekkel szabadulhat meg a rezsim a szankcióktól, akkor azok továbbra sem lesznek hatásosak - figyelmeztet a CNBC politológus professzor cikkírója.
A nyitókép forrása: AFP