Az Oroszországot és Németországot észak felől közvetlenül összekötő Északi áramlat 2 (Nordstream 2) gázvezeték befejezését lehetővé tevő német-amerikai megállapodást Moszkva sikerének, és a Nyugat, illetve Ukrajna kudarcának szokták tartani. Az oroszok az ukrán tranzitot kikerülve szállíthatnak gázt Európába, így megszabadulva ettől a függőségtől nyugodtan zaklathatják szomszédjukat, az ügy megterheli Washington és Berlin viszonyát, miután az USA-ban ellenzik az vezeték megnyitását, miközben Németországban az ország szuverenitásának kérdését látják benne. Egy szóval Moszkva dörzsölheti a markát.

Az Angela Merkel német kancellár és Joe Biden amerikai elnök között létrejött megállapodás azonban valójában ezzel éppen ellentétes hatással jár – véli Alekszander Baunov, a Moscow Times publicistája. Vlagyimir Putyin orosz államfő persze joggal örül a fejleménynek, hiszen Európa orosz energiafüggősége rövid távon erősödik. Ugyanakkor ugyancsak joggal örülhetnek a nyugat-európai országok, mert az új energiaforrás erősíti gazdaságukat, ami segítheti őket abban, hogy a demokrácia fölényét hirdessék a világban az autokráciával szemben. Emellett ha nem jött volna össze az egyezség, akkor Németország érezte volna úgy, hogy kibabráltak vele, ami nem lett volna kevésbé rossz, mint a varsói és a kijevi kormány panaszkodása azért, mert összejött.

Kapcsolódó

Az USA szintén rosszul járt volna, ha köti az ebet a karóhoz, ám a németek mégis megállapodnak az oroszokkal. Antony Blinken amerikai külügyminiszter elismerte, hogy a projekt olyan előrehaladott állapotvan volt, hogy már nem lehetett volna leállítani. Például az oroszok a technológiai korlátozások ellenére meg tudták oldani a mélytengeri vezetékfektetést, még akkor is, amikor egy svájci tulajdonban lévő szuperdaru távozott az építkezésről. Így, hogy az amerikai kormány részt vett az utolsó simításokban, a nehéz nemzetközi problémák megoldásának brókeri szerepében léphet fel, éppen abban, amit az új amerikai vezetés játszani akar.

Kap a „vesztes” is valamit

Merkel és Biden képes volt arra is, hogy a megállapodás részeként adjon valamit az ukrán vezetésnek is, amivel leszerelhették az ellenállását. Az egyezség szerint Kijev garanciákat kapott arra az esetre, ha Moszkva kihasználva, hogy a tranzit csökkenése nyomán gyengült a függősége, és gazdasági-politikai zsarolásba kezdene nyugati szomszédjával szemben. Pénzügyi támogatásra és gázszállításokra kaptak konkrét ígéretet ,és ha az oroszok növelni akarják Európába irányuló gázszállításaikat, akkor végül is újra szükségük lehet az ukrán gázvezetékekre.

Ennél azonban fontosabb, ha figyelembe vesszük, hogy a német-amerikai megállapodás a következő évtizedek legnagyobb változásával, a zöldenergia felhasználásának uralkodóvá válásával is számol. Ennek első következménye, hogy Európának egyre kevesebb orosz gázra lesz szüksége, a második pedig az, hogy Ukrajna a meglévő gázcsöveken – bizonyos technikai korlátokkal – hidrogént szállíthat Európába, ami saját maga állít elő. Így a tranzit helyett saját termékét szállíthatja a fizetőképes vásárlónak.