Kritikus pontra érkeztek az iráni atomprogram nemzetközi ellenőrzéséről folytatott tárgyalások. A perzsa ország és az Egyesült Államokból, Nagy-Britanniából, Franciaországból, Oroszországból, Kínából és Németországból álló nagyhatalmi csoport (P5+1) kedden írhatja alá az ezzel kapcsolatos megállapodást. Ennek nyomán feloldhatják az iráni külkereskedelmet és a pénzügyi szektort lebénító nemzetközi blokádot, ami utat nyithat az előtt, hogy az országban termelt kőolaj elárassza az amúgy is telített piacot.

Már a megállapodás lehetősége is nyomást gyakorolt a fekete arany árára: az észak-amerikai WTI szabvány árfolyama hétfőn 1,6 százalékkal, hordónként 48 dollár közelébe hanyatlott, a londoni Bernté pedig benézett az 56 dolláros szint alá. A CNBC összefoglalja mindazt, amit tudni kell az olajpiac alakulása szempontjából kritikus kérdésről.

Miről van szó?

A tárgyalások az ENSZ Biztonsági Tanácsa és Irán közt kialakult, 12 éve holtpontra jutott vitának vethetnek véget. Ennek részeként a nemzetközi közösség 2006-ban vezetett be szankciókat a perzsa állam ellen, miután az nem állította le urándúsítási programját. A Nyugat szerint ezzel atomfegyver előállítását készítették elő, amit Teherán következetesen tagadott. Az üzlet lényege most az, hogy az atomprogram nemzetközi ellenőrzéséért cserébe fokozatosan feloldják a blokádot.

Michael Wittner, a Société Generale világszintű tevékenységét irányító vezetője hétfőn közreadott elemzésében 70 százalékra tette annak esélyét, hogy a Irán és a P5+1 a terveknek megfelelően március utolsó napján aláírja az egyezséget. Egyetértett vele Seth Kleinman, a Citi energiastratégája is. Sok elemző azonban úgy véli, hogy a megállapodás sok részleten elcsúszhat, ezért inkább nem tippelnek.

Mennyit zuhanhat az olajár?

A fekete arany árára már eddig is jelentős hatást gyakorolt az iráni kínálat megjelenésének lehetősége, ám Wittner szerint durva, hordónként ötdolláros zuhanást eredményezhet a megállapodás aláírása. Kleinman azonban úgy véli, hogy ez az áresés egyelőre átmeneti lesz, ugyanis a szankciók ügyében semmi sem fog történni június végéig. Legkorábban akkor véglegesíthetik az egyezményt. Ez viszont egy csapásra megnyithatja az utat a 30 millió hordós iráni kőolajkészlet előtt, amelyet a blokád ideje alatt termeltek ki, de nem tudtak eladni.

Teherán korábban bejelentette, hogy amit megszűnnek a szankciók, napi egymillió hordóra tudja emelni kivitelét. Mindezek alapján Wittner úgy véli, hogy az év végéig, 2016 elejéig várhatóan csak a pszichológiai hatás fogja befolyásolni a világ olajpiacát. Onnantól kezdve azonban az iráni olaj nagyon is valóságosan növelheti az kínálatot az amúgy is túlkínálattal küszködő piacon.

Hogyan borulhat minden?

Az ismert nagy kérdésen túl - nevezetesen, hogy a perzsa ország vezetése betartja-e az egyezséget, azaz lehetővé teszi-e atomprogramja nemzetközi ellenőrzését -, csak az elmúlt hét vége számos további "ha"-t vetett fel. Az egyik, hogy Irán elszállítja-e felhalmozott nukleáris fűtőanyagát vélhetően Oroszországba vagy sem? A másik kérdés, hogy milyen gyorsan oldhatják fel az ország kereskedelmiét és a pénzmozgásokat akadályozó rendelkezéseket?

További kérdések, hogy mennyi atomerőművekben használható urán előállítását fogadják a nagyhatalmak, milyen kutatási és fejlesztési lehetőségek nyílhatnak meg a következő években az irániak előtt, mennyire lesznek átláthatók az ellenőrzések? Vita tárgya a megállapodás időtartama is. A hírek szerint tíz- és tizenöt éves hosszúságról tárgyalnak a felek. A napokban felmerült az a lehetőség is, hogy bezavarhat a felek viszonyába a jemeni polgárháború. Az USA számos arab országgal együtt ugyanis ellentétes oldalt támogat a konfliktusban, amelybe Szaúd-Arábia és Egyiptom fegyveresen is beavatkozott.

Ki tehet keresztbe?

A megállapodást a végsőkig ellenzi Izrael, amely szerint nem lehet megbízni a teheráni vezetésben. A perzsa állam korábbi vezetői többször kijelentették, hogy el akarják pusztítani Izraelt, ezért az atomfegyverekkel rendelkező Iránt alapvető biztonsági fenyegetésnek tartják. Benjamin Netanjahu, az ország kormányfője a hét végén arról beszélt, hogy a P5+1 és Irán megállapodása a lehető legrosszabb forgatókönyv a mérsékelt közel-keleti országok és az egész világ számára.

Az amerikai republikánusok, akik többségben vannak a kongresszus mindkét házában, az előbbi véleményt osztva szintén kétségeket fogalmaztak meg. A törvényhozás mérlegelheti egy olyan jogszabály elfogadását, amellyel saját kezébe venné bármilyen egyezmény elfogadását. Barack Obama elnök azonban világossá tette, hogy minden ilyen kezdeményezést megvétózna.