Theresa May brit miniszterelnök számára elérkezett az igazság pillanata: a parlament alsóháza kedden szavaz kormányának az EU-val kötött válási megállapodásáról, ami véget vethet az Egyesült Királyság 45 éven át tartó uniós tagságának. Ha meggondolná magát, magyar idő szerint kedden este nyolc óráig (a szavazásig) visszavonhatja az előterjesztést. Erre ösztönözheti a kormányt, hogy saját pártja, a Konzervatív Párt (toryk) brexitpárti képviselői is elutasítják az egyezményt, így az nagy szavazati aránnyal bukhat el a voksoláson.

Mayre minden valószínűség szerint megalázó vereség vár, a brexit körül pedig még mélyebb bizonytalanság alakulhat ki - kezdi a 2016-os függetlenségi népszavazástól idáig vezető út felidézését a Financial Times (FT) elemzése. A kemény brexiterek, akik évtizedek óta támadják a szigetország EU-s tagságát, úgy látják, hogy a kormány javaslata feladja a függetlenség megvalósítását, amire két és fél éve a többség szavazott.

Kapcsolódó

May minden lépése előtt rossz tanácsadókra hallgatott és végül tárgyaló partnerei rászedték - idéz az FT egy (meg nem nevezett) keményvonalas tory parlamenti képviselőt. Az lehet ennek hátterében, hogy személy szerint nem elkötelezett a brexit iránt - folytatja a politikus -, s bár nem nevezhető árulásnak, amit tett, valójában mégsem tudta másképp jellemezni a megállapodást, mint a függetlenség ügyének elárulása.

Az "ősbűn"

A jelenlegi miniszterelnök az előző kormány belügyminisztereként - alkalmazkodva akkori főnöke, David Cameron kormányfő politikájához - vonakodva az EU-ban maradást támogatta a referendumon, ezért a brexiterek gyanakodva fogadták kormányfővé válását. Első miniszterelnöki beszédében 2016 őszén a Konzervatív Párt kongresszusán azonban felvidította az euroszkeptikusokat, mivel letette a voksát a lehető legegyértelműbb brexit emellett.

Azt mondta, kormánya kilépteti az Egyesült Királyságot az egységes európai piacról és megszünteti az Európai Bíróság joghatóságát. Emellett megígérte, hogy legkésőbb 2017 márciusáig benyújtja országa kilépési kérelmét az EU-hoz, így 2019. március végén a legtisztább értelemben függetlenné válhat az ország.

Rossz kalkuláció

May tanácsadóira hallgatva úgy vélte, hogy egy ilyen kategorikus állásfoglalással összefoghatja azt a Nagy-Britannia-szerte szétszórtan, kisvárosokban és falvakban élő szavazóbázist, akiknek köszönhetően a brexit 52 százalékos támogatottságot kapott a júniusi referendumon. Vezető tisztviselők azonban, akiket senki sem kérdezett meg a stratégiai kialakítása előtt, megdöbbentek a beszéden.

Úgy rajzolta fel a vörös vonalakat, amelyek mögé a kormány nem óhajt hátrálni (például, hogy a szigetország nem marad a vámunión belül), hogy nem tudta mivel jár ezeknek a követelmények a teljesítése. Az Európai Bíróság joghatóságának megszüntetése az EU-val folytatott kereskedelemben például a teljes jogi bizonytalanságot vetítette előre - derült ki Peter Ricketts, a külügyminisztérium egyik korábbi vezetőjének szavaiból.

A beszédben kifejezetten hazai, belpolitikai fogyasztásra hirdette meg a kormány céljait a brexit tartalmával kapcsolatban - mondta egy másik tisztviselő -, ő és tanácsadói egyáltalán nem gondolták végig, hogy máshol, az uniós tárgyaló partnereknél milyen hatást érnek el vele. Más szóval a miniszterelnök gyakorlatilag nem fogta fel, hogy miről beszél.

Előre az alagútban

Az ezt követő kilenc hónapban a Downing Streeten úgy gondolták, hogy a brit fél fölényben van a EU-val szemben. May az őszi kongresszusi felszólalás hangvételénél is keményebben elismételte vörös vonalait 2017 januárjában tartott nagy beszédében. Kizárta, hogy az Egyesült Királyság az EU-s vámunión belül maradhat. Ezt követően azonban eljött 2017 júniusa, ami fordulatot hozott.

Két csapás

Először is May a brit kilépési kérelem márciusi benyújtása után váratlanul rendkívüli választásokat írt ki abban a reményben, hogy növelheti a Konzervatív Párt parlamenti többségét, ami jobb hátteret adhat a kormánynak a válási tárgyalásokon. A katasztrofális kampányt követően azonban ennek ellenkezője történt: elveszett a többség és a kormány csak a londoni parlamentbe bekerült észak-ír unionista párt (DUP) tíz képviselőjének támogatásával tudott hatalmon maradni.

A másik csapás, ami ekkor érte a kormányt az volt, hogy Michel Barnier az EU főtárgyalója a júliusban kezdődő válási tárgyalásokon világossá tette: ha az Egyesült Királyság egyértelmű szakítást akar, beleértve ebbe a munkaerő szabad áramlásának megszüntetését is, akkor nem számíthat arra, hogy az egységes európai piac számára előnyös elemeit megtarthatja. Az elemzők szerint May ekkor szembesült a rideg valósággal.

Irány vissza

Javára válik, hogy felismerte, szakítania kell addigi politikájával, miszerint "a megállapodás nélküli kilépés is jobb egy rossz megállapodásnál" - mondja John Springford, a Centre for European Reform kutatóintézet elemzője. Rájött, hogy ha nem köt kompromisszumot az EU-val, akkor országa és az unió között egyik napról a másikra vámhatárok jöhetnek létre szétszakítva a kereskedelmi és termelési láncokat, ami nagyon súlyos gazdasági következményekkel járna. Szembesült azzal is, hogy a szigorodó észak-ír határellenőrzés hatására újra kiéleződhetnek azok a konfliktusok, amelyeket a belfasti-egyezmény lecsillapított.

Ezt követően viharos gyorsasággal követték egymást a kompromisszumok. London nem akart több tíz milliárd eurós kompenzációt fizetni korábbi uniós kötelezettségvállalásai után, ám 72 óra alatt engedett ebben a kérdésben. A kormány azt kommunikálta, hogy 2019 elejére meglesz az új kereskedelmi megállapodás az EU és az Egyesült Királyság között, majd belementek egy 2020 végéig tartó átmeneti periódusba, amely időt adhat ennek tető alá hozására.

Hátra arc

A legnagyobb hátra arcot azonban az ír határ ügyében tették. May 2017 végén formális megállapodást írt alá az EU-val, miszerint biztosítják, hogy megmaradjon annak jelenlegi, formális státusa. Ez vezetett el a végleges válási megállapodás legvitatottabb pontjához, az úgynevezett biztonsági tartalékhoz, amely szerint ha az átmeneti időszakban nem sikerül kialkudni az új kereskedelmi rendszert, akkor meghatározatlan ideig fennmarad a szigetország vámuniós tagsága, illetve ezen belül Észak-Írország részvétele az egységes európai piacon. Ez a feltétele a láthatatlan határ fenntartásának, ám emiatt Észak-Írország szabályozási szempontból leválna az Egyesült Királyság többi részéről, ami elfogadhatatlan a DUP-nak.

Mégis csak áruló?

Sok brexiter azt gondolja, hogy May azért adta fel 2016-ban vállalt politikáját, mert a 2017. június választások után, az elvesztett tory többség miatt az Európa-pártiak fogja lett. A kormányzati intézmények folyosóin beszélgető tisztviselők azonban úgy látják, a miniszterelnök csak saját magát hibáztathatja azért, hogy brexitstratégiája cikk-cakkosra sikerült.

A válási tárgyalások mindenképpen rettenetesen nehezek lett volna, hiszen alapvető kérdéseket kellett tisztázni - mondja egy tapasztalt bürokrata. A kormányfő azonban hozzáadott ezekhez egy csomó ki nem kényszerített, főként buta hibát, ami elvezetett oda, ahol most tart, nevezetesen ahhoz, hogy kormánya válási megállapodása borítékolhatóan látványosan elbukhat a parlamentben.

A helyzetet csak még bonyolultabbá teszi, hogy az Európai Unió bírósága ítéletben is kimondta: ha a brit parlament szavaz róla, akkor az egész válási eljárás visszafordítható.