Az Európai Unió leggazdagabb tagállamai, az államközösség költségvetésének nettó befizetői beásták magukat az EU következő hétéves költéséről tartandó vita előtt - kezdi helyzetjelentését a Financial Times (FT). Ez azt jelenti, hogy nem hajlandóak mélyebben a zsebükbe nyúlni, miközben a kelet-közép-európai szegényebb tagországok elfogadhatatlannak tartják, hogy csökkenjenek a felzárkózásukat segítő kohéziós alapból érkező uniós pénzügyi támogatások.

Charles Michel, az Európai Tanács elnöke az uniós vezetők február 20-án kezdődő csúcsértekezlete előtt új költségvetési javaslatot készített, amely kompromisszumokkal igyekszik oldani a feszültséget a két csoport között. A korábbi tervhez képest a két legfontosabb területen, a kohéziós alapok és a mezőgazdasági támogatások terén változtatna.

Kapcsolódó

Amit adottságként kell kezelnie az az, hogy az Egyesült Királyság uniós távozása miatt 60 milliárd euróval soványabb a büdzsé. Bár megpróbálta rávenni a nettó befizetőket, hogy ennek kompenzálása érdekében emeljék fel fel a költségvetés keretösszegét az EU bruttó nemzeti jövedelmének (GNI) 1,074 százalékára, ám az olyan országok, mint Ausztria, Dánia, Hollandia, Németország és Svédország ragaszkodnak ahhoz, hogy a befizetés maradjon a GNI egy százalékán.

Csúcstalálkozós stratégia

Michel stratégiájának alapja az, hogy le kell szerelnie az uniós büdzsé nettó haszonélvezőinek ellenállását. A kelet-európai országokat ugyanis feldühítette, hogy az eredeti javaslat szerint 15 százalékkal vágták volna meg a korábbihoz képest a kohéziós alap keretösszegét. Az FT idézi Pawel Jablonski lengyel külügyminiszter-helyettest, aki szerint az Európai Tanács elnökének ennél jobb terve sem elég jó, ezért átdolgozásra szorul. Szerinte ha kevesebb pénzt kap az országa, akkor erősödni fognak az euroszkeptikus hangok. Egy litván európai parlamenti képviselő hasonló véleményen van, mivel országát a módosítás ellenére a kohéziós és az agrárágon is komoly veszteségek érnék.

Michels azt javasolja, hogy a korábbi büdzsétervezethez képest emeljék meg hatmilliárd euróval a kohéziós alap keretösszegét. Ennek érdekében tereljenek el némi pénzt a legfejlettebb régióktól a fejletlenek felé, emeljék meg az EU-s részesedést a közösen finanszírozott projektekben a legszegényebb régiókban és könnyítsék meg a források átcsoportosítását a különböző célú kiadások között. A lengyel és a magyar kormány megpuhítását szolgálná emellett, hogy a jogállamiság megsértésére hivatkozva csak akkor lehetne pénzt visszatartani, ha ezt a 27 tagállam kétharmada megszavazná, ami nehezen jöhet össze.

Masszív ellenállás

A német kormánykoalíció pártjai a hét végén egyeztették álláspontjukat Michel javaslatáról, és ennek eredményeként kemény álláspontra helyezkedtek. Heiko Maas, a szociáldemokratákhoz tartozó külügyminiszter azt mondta, hogy Berlin több pénzt akar az olyan modern prioritások finanszírozására, mint például a kutatások támogatása. Továbbra is magasnak tartják a büdzsé keretösszegét és állandó visszatérítési mechanizmust akarnak a nettó befizetőknek.

A visszatérítés ügye kritikus: nem mindegy, hogy ez egy garantált rendszer vagy csak alkalmi kedvezmény, illetve hogy hosszabb távon csökkennie kell-e az erre szánt összegnek vagy sem. Emellett Németország azok között az államok között van, amelyek kifogásolják, hogy Michel a jogállamisággal kapcsolatban a kétharmados szavazati többséggel túlságosan megnehezíti ennek a szankciónak az érvényesítését. Tytti Tuppurainen finn Európa-ügyi miniszter csatlakozik ehhez a véleményhez, szerinte nem üresíthetik ki a jogállamiság-követelményt azzal, hogy gyakorlatilag lehetetlen lenne érvényesíteni.