Európa meglenne Nagy-Britannia nélkül is, azaz a szigetország kilépése nem vezetne az EU lemorzsolódásához, ám a Brexit a jelenlegi helyzetben nem hiányzik a kontinensnek - kezdi az Európai Bizottság reformcsomagjának apropóján írott háttérelemzését Philip Stephens, a Financial Times (FT) publicistája. Az európai vezetők az elmúlt 40 évben megszokhatták, hogy a britek kivételezettek.

Egyedi megállapodások, a szigetországra nem vonatkozó szabályok biztosítják, hogy Nagy-Britannia csak félig-meddig legyen az európai államközösség tagja, ugyanakkor speciális jogosítványai ne sértsék az EU alapértékeit.

A héten bemutatott uniós reformjavaslat, amelyet Donald Tusk, az állam- és kormányfőket tömörítő Európai Tanács elnöke vezetett elő a londoni kormány elvárásaira reagálva, semmire sem nyújt biztosítékot.

Nem semmi, de nem is sok

Ha a britek úgy döntenek a leghamarabb idén júniusban megtartandó referendumon, hogy bent kívánják tartani országukat az EU-ban, az nem jelenti azt, hogy előbb-utóbb nem állnak elő újabb kivételes bánásmódra vonatkozó igényekkel.

Az FT szakírója úgy véli, hogy Tusk javaslatcsomagja a lényegét tekintve jelentéktelen, politikai szempontból azonban kritikus, hogyan értékelik a benne foglaltakat a brit szavazók. A függetlenségpártiak legtöbb bírálata nem igazán megalapozott, ugyanakkor egy valamiben igazuk van. A reformok elfogadása nem változtatná meg alapvetően London és Brüsszel viszonyát.

Kik állnak mellé?

A helyzet azonban az, hogy ez soha nem is volt lehetséges. A reformok egy része hasznos, a többi ártalmatlan, a britek maradnak abban a felemás viszonyban a többi EU-tagállammal, amelyben eddig is voltak. Az üzletet nyélbe lehet ütni, a nagy kérdés az, hogy David Cameron miniszterelnök hogyan oldja meg a feladatot.

Biztosra vehető, hogy nagyjából hetven konzervatív parlamenti képviselőt semmi sem távolíthatja el a Brexit támogatásától. További százat kellene valahogy megpuhítani, hogy Cameron ne maradjon egyedül. Egy részüket rá lehet venni, hogy tekintsék becsületbeli ügynek, a párthűség kérdésének, hogy támogatják miniszterelnöküket, másoknak lehet ígérni ezt-azt: kitüntetéseket, címeket, állásokat.

Miért állnának mellé?

Egy évtizeddel ezelőtt, a 2008-2009-es pénzügyi krach és a közel-keleti államok nagy részének összeomlása előtt az EU egyes vezetői fityiszt mutattak volna Cameronnak, ha akkor függetlenségi népszavazást kezdeményezett volna. Akadt volna köztük, aki még örült is volna annak, hogy megszabadul a kellemetlen szomszédtól.

Angela Merkel kancellár, a brit miniszterelnök nélkülözhetetlen szövetségese céljai elérésében, bizalmas beszélgetéseken többször megkérdőjelezte kollégája vezetői súlyát. Európa joggal teheti fel a kérdést, miért kellene engedményeivel megmentenie egy olyan kormányfőt, aki saját pártja nacionalistáinak fogja.

Minden megváltozott

A válasz az, hogy Európa ma messze nem az, ami tíz éve volt. Az eurózóna akkor a stabilitás bástyájának látszott. Lengyelország és Magyarország éppen hogy csak belépett a liberális demokráciák közösségébe, még sehol sem volt illiberális fordulatuk. A migráció kezelhető probléma volt, amely pótolhatta az európai országok elöregedő népességének egy részét.

Ma úgy áll a helyzet, hogy az eurózóna problémája koránt sincs megoldva, a bevándorlók áradata kezelhetetlennek látszik és utat nyit a populizmus eluralkodása előtt. Európa meggyengült, ezért a Brexit ma már biztosan gondot okozna.

Nem azért baj, amit mondanak

Nem azért, mert utat nyitna más EU-tagállamok lemorzsolódása előtt - véli Stephens. A britek és az amerikaiak alábecslik az európai kontinentális nemzetek egymás felé fordulását. Erre példa, hogy az eurózóna az embereket sanyargató megszorításokat hozó válságkezelés - és az ezzel kapcsolatos közgazdasági előrejelzések - ellenére nem omlott össze.

Nem is a presztízsveszteség lenne a legnagyobb gond. Kiderülne, hogy az EU-tagság nem egyirányú utca, ami megszaggatná az európaiak egy részének lelkét, továbbá összébb zsugorodna az unió az olyan óriások szemében, mint Kína vagy az USA. A britek ezt leszámítva is hiányoznának Európa többi részének.

Vezető szerepet játszhat

Nagy-Britanniának számottevő gazdasági, politikai és katonai erőforrásai és diplomáciai tapasztalatai vannak, amelyek komoly segítséget jelenthetnek a következő években. Nem az eurózóna válságának leküzdésében, hanem az Európai kontinens déli és keleti szomszédságának stabilizálásában.

Ezen a téren akár vezető szerepet is játszhatna az európai nagyhatalmak között - leginkább Franciaországgal karöltve. Ez a két ország rendelkezik kellő történelmi tapasztalattal ehhez - utal az FT szerzője minden bizonnyal a brit és francia gyarmati múltra.

E régiók kaotikus állapota az európai integrációt is veszélyezteti és az itt élő társadalmaknak meg kell érteniük, hogy nincsenek gyors megoldások a problémára. Nem elég egy kis segély itt, egy kis katonai beavatkozás ott, hanem legalább egy évtizedes, szisztematikus munkára van szükség a biztonság és némi prosperitás megteremtéshez Európa környezetében.