Nem az a dream team állt össze az Európai Unió vezetésére, amiben sokan, köztük a Financial Times (FT) szerkesztői is reménykedtek, de az EU állam- és kormányfői erős csapatot jelöltek arra a feladatra, hogy átvezessék az uniót a következő évtizedbe. Ugyanakkor nem kockázatmentes ez a választás - vélik az FT szerkesztői. Ha az Európai Parlament hozzájárul, akkor Ursula von der Leyen német hadügyminiszter lesz az Európai Bizottság és Christine Lagarde volt francia pénzügyminiszter az Európai Központi Bank (ECB) elnöke. Mit üzen ez a felállás?

Mindenekelőtt megerősíti az uniós döntéshozatalban a francia-német dominanciát, miközben stabilizálja a jobbközép politikai oldal szerepvállalását a kulcsfontosságú vezetői posztokon. Mivel egyikük sem az Európai Parlament pártcsaládjainak spitzenkandidátja, a tagállamok vezetői a jelölésükkel növelték súlyukat a parlamenttel szemben, amely azt szeretné, hogy az Európai Tanács a pártcsaládjainak jelöltjei közül válassza ki saját jelöltjét.

Kapcsolódó

Számít, hogy nők

Bár vezetői feladataik ellátása szempontjából nincs jelentősége annak, hogy mindketten nők, az, hogy az EU-tagállamok nőkre bíznák az unió két legfontosabb vezető pozíciójának betöltését, azt bizonyítja, hogy a közösség kitart liberális értékrendje mellett. A legfontosabb persze az, hogy mennyire felkészültek tisztségük ellátására.

Von der Leyen rendelkezik azokkal a képességekkel, amelyek segítségével jó európai bizottsági elnök lehet: intelligens, energikus, jól beszél több nyelven és Európa-szerte tiszteletnek örvend. A védelmi és biztonsági ügyekben szerzett tapasztalatai - amelyekkel egyik elődje sem rendelkezett - hasznára válhatnak az egyre bizonytalanabbá váló nemzetközi kapcsolatokban.

Ugyanakkor hazájában és európai szinten is sokan fogalmaznak meg kétségeket alkalmasságával kapcsolatban. Hogy eloszlassa ezeket, gyorsan világossá kell tennie vezetői vízióját és programját, továbbá bizonyítania kell, hogy össze tudja hozni a kellő támogatást ezek érvényesítéséhez. Jó segítője lesz Margrethe Vestager jelenlegi versenyügyi biztos és Frans Timmermans alelnök, akiket elnök-helyettesnek javasolt maga mellé.

Az ECB nem az IMF

Lagarde szintén nagyon tapasztalt, hozzáértő vezető. Birtokában van az ECB irányításához szükséges legfontosabb készségeknek, amelyek segítségével folytathatja elődje közmegbecsülést kivívott politikáját. Mario Draghi legyőzte az euró ellen spekuláló befektetőket és átszabta az uniós jegybank pénzügyi eszközrendszerét. Az utóbbival mozgásba tudták hozni az európai gazdaságot a 2008-2009-es pénzügyi és gazdasági válság, illetve a 2010 utáni eurózónás adósságválság után.

Nem kétséges, hogy Lagarde - Dragiht követve - kész bármit megtenni az euró megvédése érdekében. Az IMF elnökeként jól látta el feladatát, rácáfolva arra, hogy gondot okozhat, hogy nem közgazdász. Ezen a poszton bizonyította politikai, kommunikációs és koalícióépítői képességeit.

Az ECB azonban nem az IMF, ennek élén többet számít a technikai tudás és a piacokkal folytatott kommunikáció, illetve a bank igazgatóságába az eurótagállamok által delegált bankelnökökkel kialakított jó együttműködés. A koalíciókötésekhez ebben a társaságban intellektuális erőre van szükség. Draghi képes volt technikailag működő megoldásokkal - például pénzügyi gazdaságösztönző mechanizmusokkal - előállni, amelyeket ennek köszönhetően meg tudott védeni a politikai és jogi támadásoktól. Ennek folytatásában sokat segíthet Lagarde-nak Philip Lane, az ECB kiváló vezető elemzője.

Jó lesz ez!

Az FT szerkesztői arra a végkövetkeztetésre jutnak, hogy mindkét vezető jó választásnak bizonyulhat, hasznára válhat Európának. Mindkét nő jól kommunikál a nyilvánosságban és határozottan kiáll Európa helye mellett abban a világrendszerben, amelyben egyre több szereplő fordít hátat annak, hogy a jog uralmának elve alapján működjön együtt másokkal. Leyennek és Lagarde-nak lehetősége lesz arra, hogy erősebbé tegye az Európai Uniót.