A tagállamok nem tudtak egységes választ adni a magasra szökő energiaárakra és az elszabadult inflációra, amelyet Vlagyimir Putyin orosz elnök Ukrajna elleni háborúja csak súlyosbított. Olaf Scholz német kancellár szolidaritásra való felhívása ellenére az energiaválság kezelésére irányuló közös stratégia még mindig messze van – írja a Politico.

Különösen Berlin korábbi döntése, miszerint a 200 milliárd eurós gázárcsökkentő alapot egyedül fogja létrehozni, váltott ki riadalmat Brüsszelben és más európai fővárosokban.

A német kormányzat elhúzódó ellenállása a gázáraknak a számos európai uniós ország által támogatott felső határértékével szemben pedig azt eredményezte, hogy az október végi tizenegy órás csúcstalálkozón csak egy homályos ütemterv született, nem pedig határozott megállapodás arról, hogyan lehetne csökkenteni a gazdasági fájdalmat okozó energiaárakat az egész blokkban.

Végül hosszas viták után a múlt év végén sikerült politikai megállapodásra jutni az árplafonról, amelyet február 15-től alkalmaznak.

Az energiaválság és az azt megelőző járvány egyaránt rávilágított a széttagolt irányítás gyengeségére, amely akadályozta az európai egységes piac fejlődését még harminc év elteltével is.

Széttagolt európai energiarendszer

A Krím 2014-es orosz annektálása óta többször is felszólítottak az európai villamosenergia-piacok nagyobb fokú integrációjára, de mind gyakorlati, mind politikai akadályok miatt Európa továbbra is széttagolt energiarendszerekkel rendelkezik.

Eközben számos tagország kormánya továbbra is közel áll állami tulajdonú energiaipari vállalataihoz, és az energiapolitikát nemzetbiztonsági kérdésnek tekinti.

Vlagyimir Putyin inváziója azonban most rávilágított az ilyen széttagoltság veszélyeire, és az EU-nak sürgősen szüksége van mind rövid távú intézkedésekre az energiavészhelyzet kezelésére - például a világjárvány társadalmi-gazdasági hatásait tompító SURE-tervhez hasonló pénzügyi eszközre -, mind pedig a földgáz európai szintű vevői hálózatára és az európai energiapiac mélyebb integrációjára.

Az Európai Unió részben energiaszövetségként indult. Az energiaunió irányába azonban csak csekély előrelépést tett, holott az számos előnnyel járna - a nagyobb energiafüggetlenségtől kezdve az alacsonyabb árakig. Ezért az energiaágazat teljes harmonizációjának prioritást kell élveznie. A nemzetek feletti szinten összehangolt erőfeszítések nélkül pedig egyértelműek a kockázatok.

EP: Integrált, egységes energiapiacra van szükség

Az Európai Néppárt képviselőcsoportja ezért az integrált, egységes energiapiac létrehozását szorgalmazta, mivel e nélkül torz verseny alakul ki - a gazdagabb tagországok fogyasztói és vállalkozásai viszonylag védettek, a lemaradók pedig kiszolgáltatottá válnak. Ez azt jelenti, hogy ők is hajlamosak lehetnek követni Magyarország példáját, és saját megállapodásokat kötni a Gazprommal, így az EU szankciópolitikája teljesen hatástalanná válhat.

Az energiaválság veszélyei más mellékhatásokkal is fenyegetnek, többek között a háztartások növekvő energiaszegénységével, egész ágazatok dezindusztrializációjával, valamint az európai piacok növekvő aszimmetriájával és széttöredezettségével.

Mindez geopolitikai feszültségeket válthat ki - de Európa versenyképességét is destabilizálhatja. Más kritikus európai ágazatok – különösen a távközlés – tapasztalatai pedig egyértelműen megmutatták, hogy a piac széttöredezettsége hogyan károsíthatja a gazdasági versenyképességet és ellenállóképességet.

Ami a távközlést illeti, az EU joggal tette kiemelt prioritássá az új generációs technológiák bevezetését, mivel a brüsszeli digitalizációs referenciaértékek elérése az EU-ban több mint 7 százalékkal növelheti az egy főre jutó GDP-t. A politikai akarat és az állami finanszírozás ellenére - a tagállamok átlagosan a Covid-19 helyreállítási alapjuk 26,4 százalékát fordították a digitális átállás felgyorsítására - az Unió azonban még mindig veszélyesen le van maradva a gyorsabban fejlődő ázsiai és észak-amerikai régiókhoz képest.

EU: 2030-ra látványosan előre kell lépni a távközlésben

A probléma középpontjában az a jelentős infrastrukturális beruházás áll, amelyre az EU 2030-ra kitűzött ambiciózus digitális célkitűzéseinek eléréséhez, valamint a hálózati forgalom exponenciálisan növekvő igényeinek kezeléséhez van szükség. Az adatforgalom jelentős, világjárványszerű megugrása miatt Thierry Breton belső piaci biztos már kénytelen volt arra kérni a nagy technológiai cégeket, hogy csökkentsék audiovizuális szolgáltatásaik minőségét, hogy elkerüljék az európai hálózatok összeomlását.

Mostanra az is eléggé nyilvánvalóvá vált, hogy az európai távközlési vállalatok nem engedhetik meg maguknak a Brüsszel által kitűzött digitális átalakulási célok teljesítéséhez szükséges beruházásokat - ezért a legtöbb tagállamban nagy uniós és nemzeti közpénzeket fordítottak a nagy kapacitású hálózatok kiépítésének támogatására.

Az állami beavatkozás mellett azonban arra is szükség van, hogy a digitális ökoszisztéma minden piaci szereplője betöltse a maga szerepét. Ezt szem előtt tartva az Európai Bizottság hamarosan nyilvános konzultációs folyamatot indít, amelynek keretében felmérik, hogy a különböző piaci szereplők milyen módon járulnak hozzá a távközlési és digitális infrastruktúrához annak érdekében, hogy lehetővé váljon a növekvő felhasználói igények kielégítése.

E szakpolitikai intézkedés célja egy olyan ökoszisztéma kialakítása, amelyben mindenki arányosan vesz részt az infrastrukturális beruházási hiányosságok leküzdésében.

Versenyhátrányt jelent a piaci széttöredezettség

Különös aggodalomra ad okot továbbá, hogy az európai távközlési vállalatok pénzügyi helyzete rosszabb, mint tengerentúli társaiké. A probléma lényege a kontinens távközlési piacának széttöredezettsége. Míg ugyanis az Egyesült Államokban csak néhány, a teljes távközlési piacot lefedő szolgáltató van, addig az unióban több tucat.

A mobilágazatban például a kilenc legnagyobb európai piac közül hétnek legalább négy hálózati alapú versenytársa van nemzeti szinten.

A széttagoltság e fenntarthatatlan szintje jelentős hátrányt jelent Európának, és gyengíti az uniós vállalatok beruházási képességét. Az egy főre jutó 96,3 eurós európai távközlési beruházási ráfordítás egyértelműen alacsonyabb, mint az ázsiai óriásvállalatok (Dél-Korea 115,4 euró) és az amerikai vállalatok (191,9 euró) beruházásai.

A széttagoltság miatt az uniós távközlési szereplők nem tudnak versenyezni a globális digitális technológiai vállalatokkal, és a rendkívül intenzív árverseny miatt akadályozza beruházásaikat.

E tekintetben mind a versenypolitikának - nevezetesen az összefonódás-ellenőrzésnek -, mind az előzetes szabályozásnak alkalmazkodnia kell a megváltozott körülményekhez.

Az energiaágazatban most hasonló forgatókönyv bontakozik ki, mivel a teljesen integrált energiapiac felé való lassú előrehaladás egyenlőtlenül sebezhetővé tette a tagállamokat. Ha nem ragadjuk meg a lehetőséget az egységes piac hiányosságainak pótlására, akkor ez az egyenlőtlenség csak növekedni fog, és Európa lemarad a világ többi nagy gazdaságához képest.

Tájékoztatás

A cikk „Az új intézményrendszerek kihívásai és az előttünk álló változások az európai integrációban” című projektünk részeként jelent meg az Európai Unió társfinanszírozásával. A kifejtett nézetek és vélemények azonban kizárólag a szerző(k) sajátjai és nem feltétlenül tükrözik az Európai Unió vagy az Európai Bizottság véleményét. Sem a sem az Európai Unió, sem a támogatást nyújtó szervezet nem tehető felelőssé értük.