Minden egyes alkalommal, amikor Európában valamilyen válság robban ki, legyen az 2010-ben indult eurózónás adósságválság, vagy a 2015-ös bevándorlási válság, vagy a 2020-as koronavírus-válság, a sötét jóslatok hívei az Európai Unió végét vizionálják. A görög adósságválság csúcsán 2011-2012-ban azt mondták, hogy küszöbön a közös európai valuta vége, a bevándorlási hullám csúcsán úgy tűnt, Brüsszel elveszti központi szerepét az unióban, mert a nemzeti kormányok veszik át az irányítást. A brexitpárti brit média hetente jósolja az EU széthullását és a koronavírus-járvány kezelése körüli zavarok újra felerősítették az uniót leszóló véleményeket.

Nem kétséges, hogy a járvány elleni harcban halvány teljesítményt nyújt az EU, de hiba lenne ebből hosszú távú következtetéseket levonni – véli Gideon Rachman a Financial Times (FT) publicistája. Az európai projekt már vagy 70 éve zajlik, mióta a szén- és acélegyezménnyel 1951-ben lefektették az alapjait, és ez alatt az idő alatt minden válsága és hibája ellenére több mint négyszeresére növelte méretét. Talán itt az ideje, hogy egy masszív, a bajoknak ellenálló intézményt lássunk benne.

Kapcsolódó

Ha megnézzük azt a két államot, az Egyesült Királyságot és az Egyesült Államokat, amelyekkel szemben az Európai Uniót ingatagnak szokták tartani, azt látjuk, hogy jelenleg éppen ezek lába alatt billeg a talaj. Az USA-ban csak néhány hónapja rohamozták meg a Kongresszus épületét olyanok, akik szerint elcsalták az elnökválasztást, azaz nincs demokrácia az országban, és az egyik nagy politikai párt, a republikánusok szavazótáborának zöme osztja ezt a véleményt. Az Egyesült Királyság az Észak-Írországban kiújult erőszakkal küszködik, miközben Skóciában hamarosan túlsúlyba kerülhetnek a függetlenséget akarok, ami azzal fenyegeti az országot, hogy kisvártatva elveszti területének harmadát.

Kisebb problémácskák

Ezek tükrében az EU gondjaik viszonylag szerények. Az unióval szembeni állandó kétkedés talán szervezetének kettős természetéből adódhat. Egyfelől egy nemzetközi közösség, amelynek másfelől a nemzetállamokra jellemző intézményei, saját valutája, központi bankja, parlamentje és alkotmánybírósága van. Ezt sokan fenntarthatatlannak láthatják, ezért azt gondolhatják, hogy küszöbön áll az összeomlása.

Ezzel szemben azt látjuk, hogy az EU-t fenyegető egzisztenciális veszély gyengül. A brit kilépés után felmerült, hogy más országok is követik az Egyesült Királyság példáját. Franciaországban Marine Le Pen, a radikális jobboldali Nemzeti Gyűlés vezetője a frexitről beszélt, Olaszországban Matteo Salvini, a Liga vezetője az eurózónából léptette volna ki országát. Azóta azonban Európa nacionalistái hangnemet váltottak.

Lassan a testtel!

Le Pen a jövő évi franciaországi elnökválasztásra készülve, amelyet megnyerhet, már nem beszél az EU elhagyásáról és azt ígérte, hogy ha győz, megtartják az eurót is. Új politikája szerint Franciaországnak az EU-ban kell maradnia, amit kell alakítani a „nemzetek Európájává”. Salvini és pártja támogatja az országát vezető mérsékelt kormányt Mario Draghni vezetésével. Persze egyikük sem lett hirtelen Európa-barát, csupán figyelik a közvélemény-kutatásokat, amelyek szerint a franciák nagy többsége EU-párti és a korábban az unióval szembe forduló olaszok is értékelik az EU járvány utáni mentőcsomagját, aminek országuk az egyik kedvezményezettje.

Hasonló helyzetben van Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke – véli az FT cikkírója. Szereti ugyan ekézni Brüsszelt és leszólni a liberalizmust, ám tudja, hogy országa az uniós pénzügyi támogatások és az egységes európai piac haszonélvezője. Akármilyen rossz viszonyban van is a magyar kormányfő az EU-val, nem jut eszébe arról prédikálni, hogy jobb lenne kívül, mint belül. Például az Európai Parlamenten belül akar létrehozni új, „igazi” jobboldali bázist.

Marad a státus quo

Az EU egyre nehezebben viseli a jogállam csorbítását Magyarországon és Lengyelországban, ami miatt mindkét ország kormánya ellen az uniós alapszerződés 7. cikkelye szerinti eljárás indult, ami szavazati joguk elvételével végződhet. Ugyanakkor nem merül fel, hogy ki kéne zárni ezeket az országokat az unióból. Ha Le Pen nyer 2022-ben, az sokként fogja érni a brüsszeli elitet, de mivel már nem beszél a frexitről, ezt a helyzetet is kezelni tudná az unió.

Az EU mellett szól, hogy a fiatalok határozottabban uniópártiak, mint az idősebb korosztályhoz tartozók, így az idő az uniónak dolgozik. Emellett a változó külső környezet, a felemelkedő és izmozó Kína, a revansista Oroszország és kevésbé megbízhatóvá szövetségessé vált USA arra ösztönzik az európaiakat, hogy együtt maradjanak, mert így erősebbek, mintha ezek a riválisok leszalámizzák őket. Ez nem jelenti azt, hogy az EU elbízhatja magát, de azt igen, hogy nem jobban kiszolgáltatott a szétzilálódásnak, mint más rendszerek – véli az FT publicistája. A nemzeti és a nemzetek feletti hatalom, illetve a technokrácia és a demokrácia közti kényes egyensúlyt képviseli az unió, ami a stabilitás forrása, nem a gyengeségé.

Tájékoztatás

 A projekt az Európai Unió társfinanszírozásával, az Európai Parlament kommunikáció területére vonatkozó támogatási programja részeként valósult meg. Előkészítésében az Európai Parlament nem vett részt, és semmilyen felelősséget vagy kötelezettséget nem vállal a projekt keretében nyilvánosságra hozott információkért és álláspontokért, amelyekért kizárólag a szerzők, a megkérdezett személyek, a program szerkesztői és terjesztői felelősek az alkalmazandó jognak megfelelően. Az Európai Parlament nem felel a projekt megvalósításából esetlegesen származó közvetlen vagy közvetett károkért sem.