A washingtoni adminisztráció Donald Trump elnökké választása óta folyamatosan támadja az EU-t, amely - mivel izmozással semmit sem nyerhet ebben a konfliktusban - azt a technikát választotta válaszul, amely a brexittárgyalások során bevált. Beviszi az ellenfelet a részletek erdejébe, ahol csak a brüsszeli bürokraták tudnak eligazodni - derül ki Leonid Bershidsky, a Bloomberg publicistája cikkéből.

A napokban Gordon Sondland, az USA EU-s nagykövete szólt be európai partnereinek, azzal vádolva az EU-tagállamokat, hogy figyelmen kívül hagyják azt a sok jót, amit az USA Marshall-terv második világháború utáni meghirdetésével tett az öreg kontinensért. Állítása szerint Európa akadályozza Washington törekvéseit a felek kereskedelmi kapcsolatainak kiegyensúlyozására, azaz az európai többlet ledolgozására.

Nem keresnek barátokat

A Politicónak, adott interjújában nem riadt vissza a fenyegetőzéstől sem. Azt mondta, hogy az USA elnökének a büntetővámokon túl - amelyeket a vas és az alumínium európai importjára korábban kivetettek - számos eszköze van még arra, hogy megnehezítse az európai termékek értékesítését az Egyesült Államokban. Sondland csak visszhangozta Mike Pompeo külügyminiszter szavait, aki nemrégiben azt mondta: a brexit azt mutatja, hova vezethet, ha egy nemzetközi szövetség tagállamai saját polgáraik érdeke elé helyezik a brüsszeli bürokraták akaratát.

Ezekkel a megnyilvánulásokkal biztosan nem találtak barátokat az európai elitben, amely - jó, ha ezt nem felejtjük el - az euroszkeptikus politikai erők erősödése ellenére kis veszteségekkel vészelte át az elmúlt éveket. Nem igazán van olyan ország (talán Lengyelországot és Olaszországot leszámítva), amely szívesen venné, ha Trump mutatna irányt neki- véli a Bloomberg publicistája.

Például Németországban nem csupán Angela Merkel, hanem a kormánypárt, a CDU elnökválasztását kis különbséggel elvesztő, a politikai centrumtól a kancellárnál határozottabban jobbra álló Friedrich Merz is azon a véleményen van, hogy Európának ellen kell állnia Trump felől érkező nyomásnak, amelynek lényege, hogy az USA az EU-t félretolva egyenként üzletelne az európai országokkal.

Halk megjegyzések

Ugyanakkor ez az álláspont nem vezetett harcias lépésekhez. Az európai vezetők letették a voksukat a saját európai hadsereg mellett, amivel enyhíthetnék az öreg kontinens stratégiai függését az USA-tól, de az állásfoglalásokat nem követték tettek. Federica Mogherini, az EU külügyi főmegbízottja azt mondta, hogy az év végére feláll az Iránnal folytatott üzletelést lehetővé tevő, az USA-tól független pénzügyi elszámolási rendszer - így Washington nem tudja rákényszeríteni az európai cégeket arra, hogy csatlakozzanak felújított szankcióihoz a perzsa ország ellen.

Ugyanakkor nem erőltetik rá ennek az intézménynek a befogadását egyetlen tagállamra sem, mert borítékolható, hogy arra rászállna a Trump-adminisztráció. Európa egyszerűen békésen ücsörög az USA-val szemben elért kereskedelmi többletén, amelynek értéke 2017 első tíz hónapjában havi átlag 12,1 milliárd dollár volt, majd 2018 azonos időszakában felment 13,9 milliárdra.

Fölényben van

Összességében az EU kevésbé katonai és politikai hatalom, mint az USA, és ez aligha fog változni, mivel ezzel szemben van egy ütőkártyája: a világ legnagyobb kereskedelmi hatalma - írja Breshidsky. Nagy előnye az USA-val és Kínával szemben, hogy kiegyensúlyozottabbak a kereskedelmi viszonyai. Az előbbi nagy deficitet, az utóbbi nagy többletet görget maga előtt ennek minden gondjával. A brexiterek megtapasztalhatták miről van szó: gyenge volt az alkupozíciójuk a válási tárgyalások során, mivel az EU gazdasága sokkal nagyobb, mint a szigetországé, ezért sokkal inkább képes lenyelni a brexittel járó bármilyen esetleges sokkot, mint az Egyesült Királyság.

Az USA ugyan sokkal nagyobb ellenfél, mint Nagy-Britannia, ám Trump belebonyolódott egy kereskedelmi háborúba Kínával, és nem engedhet meg magának kétfrontos háborút. Az már ugyanis veszélyeztetné az amerikai gazdasági növekedést, és a gazdasági helyzet romlása az, ami a legkevésbé hiányozna az elnöknek az újraválasztásáról szóló 2020-as elnökválasztás előtt. Így Kína segíti Európát, az uniós elit pedig azt teszi, amihez a legjobban ért: vár és figyel.

Lassú víz partot mos

Sonland nagykövet éppen azt kifogásolta, mint a brexiterek: az uniós tárgyalópartnerek nem tekintik egyenrangú félnek. Pedig csak annyit történik, hogy a tárgyalások során az EU-s bürokraták folytonosan azokat a szabályokat és mechanizmusokat idézik, amelyek alapján az unió működik, amihez tartaniuk kell magukat bármilyen EU-n kívüli (vagy kívülre készülő) féllel folytatott egyeztetés során. Ezeket ők fejből fújják, mert nap mint nap ezekkel foglalkoznak, arról nem tehetnek, hogy a tárgyaló fél nincs képben.

Az EU jó ebben az iszapbirkózásban, és képes ezt az erősebb és a gyengébb fél pozíciójában is játszani. Brüsszelben, illetve Berlinben és Párizsban kevesen gondolják, hogy Európa adósa lenne az USA-nak vagy Donald Trumpnak a Marshall-tervben kapott pénzügyi támogatásért. Emellett az elnök nem marad örökké jelenlegi posztján. Csak várni arra, hogy eltűnjön a színről, nem egy nagyívű stratégia, de az EU képes átadni a kezdeményezést és kivédekezni az ellenfelét. A Bloomberg publicistája szerint az amerikai vezetésnek nem szabadna lebecsülnie ezt a módszert.