A schengeni egyezmény úgy végződhet, ahogy kezdődött, óriási autó- és teherautósorokkal - írja a Financial Times (FT), amely több forgatókönyvet is felvet a rendszer jövőjével kapcsolatban. Három évtizeddel ezelőtt óriási sorok alakultak ki a német-francia határon. Látva az emiatt türelmüket vesztő teherautó-sofőröket a párizsi és a berlini vezetés úgy döntött, hogy átjárhatóvá teszi a két országot elválasztó vonalat.

Az idei európai bevándorlási és biztonsági válság nyomán ma újra hasonló jeleneteket láthatunk, mint az 1980-as évek elején. A németországi A3-as autópályán az osztrák határon vánszorgásra kényszerülnek az autók, hogy az ott posztoló, morózus rendőrök bepillanthassanak az ablakaikon. Ez betekintést nyújt abba is, mi lehet a sorsa a 26 országot, 1,7 millió négyzetkilométer területet átfogó határmentes övezetnek.

Óriási a tét

Ezeket a határellenőrzéseket ad hoc módon rendelték el és egyelőre ideiglenesek, ám bevezetésük miatt - ahogy Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke fogalmazott - a schengeni zóna részlegesen eszméletlen állapotba került. Az elmúlt 20 évben megszokottá vált szabad mozgás után a határzárak visszaállításának káros hatásáról sokat lehet olvasni. Luxemburg munkaerejének például fele az ország határain kívülről ingázik a munkahelyére.

A szabad mozgás az egyik legfontosabb, legnyilvánvalóbb előnye az európai integrációnak, emellett a szabadpiac egyfajta lelki köteléke. Robert Cooper veterán brüsszeli diplomata úgy fogalmazott, hogy a civilizáció valódi előrelépését testesíti meg.

Nem erre találták ki

Ezt a szabadságot az egymillió menekült megjelenése veszélyezteti. Az európai országok vezetőinek egy részét már ez az óriási szám is a kétségbeesésbe taszította, mivel nem látják, hogyan biztosíthatnák országaik területét az óriás emberáradattal szemben. Miután kiderült, hogy a párizsi terrortámadás legalább három résztvevője a menekültek közé rejtőzve érkezett Európába, teljesült a biztonsági szakértők legsötétebb rémálma.

A schengeni rendszer legnagyobb hátránya, hogy ha egyszer valaki bejutott a falai közé, semmi sem állhatja útját Európában. A határok leépítéséről 1985-ben Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg és Németország állapodott meg a luxemburgi Schengen városában. Ekkor még állt a kontinens keleti és nyugati felét elválasztó vasfüggöny. Ki gondolta volna, hogy egyszer egy 26 országra kiterjedő övezetről lesz majd szó.

A schengeni megállapodás feltételezte a vasfüggöny létezését - állítja Rainer Münz, az Erste Bank migrációs szakértője. Könnyű volt megvalósítani a nyitott kapuk politikáját akkor, amikor kelet felől gyakorlatilag senki sem juthatott be az határmentes övezetbe.

Ki a görögökkel!

Brüsszel most az egyes EU-tagállamokra vonatkozó menekültkvótáktól kezdve az emberáradat törökországi megfékezéséig mindenféle módszerrel próbálja menteni a menthetőt, ám nagy kérdés mi működhet ezek közül. Az FT négy forgatókönyvet vázol fel Schengen jövőjével kapcsolatban. Az első Görögország, a bevándorlók egyik fő belépési pontjának kizárása az övezetből.

Az eurózóna legdélebbi állama képtelen megvédeni számtalan kis szigetből álló határát, amelyet Törökországból akár kis csónakokon is el lehet érni. Egy uniós diplomata szerint az útlevélmentes övezet megroppanásának fő oka, hogy az athéni hatóságok nem is próbálkoznak ezzel, hagyják átáramlani országukon a menekülőket.

A schengeni szerződés lehetővé teszi bármely résztvevő állam kizárását, ám kérdés, mit érhetne el ezzel az EU a görögök esetén. Görögország nem határos az övezet egyetlen további államával sem, és uniós tisztviselők attól tartanak, hogy akár a rendszeren belül, akár azon kívül vannak, a görögök - akárcsak Olaszország - soha nem fogják betartani azokat a szabályokat, amelyek ütközőzónává tennék országukat ebben a helyzetben.

Visszalopakodó határok

A kerítések kezdenek visszaépülni a schengeni zónán belül. Orbán Viktort, a magyarok miniszterelnökét a szégyenpadra ültették ugyan néhány hónapja azért, mert kerítést építtetett országa déli határán, ám ez lépés mostanra kezd a helyzet megoldásának legjobb gyakorlatává válni. Szlovénia horvát határán, Ausztria a - schengeni övezeten belüli - szlovén határán húz fel hasonló akadályt és a Görögországtól északra lévő balkáni államok szintén erre készülnek.

A határokat még nem zárták le, de Németország, Svédország, Ausztria és Franciaország is korlátozza a belépés szabadságát - az EU engedélyével. Brüsszelben arról beszélnek, hogy a biztonsági kockázatok miatt bevezetett rendkívüli, ideiglenes intézkedésekről van szó, de az európai fővárosokban tudják, hogy nehéz lesz visszatérni a régi szabadsághoz.

Menekülttábor-hálózat

Egyes határvárosok - a németországi Passau, az ausztriai Spielfeld, a szlovéniai Sentilj - a schengeni övezet tranzitállomásaivá vagy finomabban fogadóközpontjaivá váltak, és ez csak a kezdet. Az ilyen létesítmények szaporodásával a menekülttáborok hálózata alakulhat ki Európában vagy - ahogy azt sokan szeretnék - az EU-n kívüli balkáni országokban, illetve a határállamokban, Görögországban és Olaszországban.

Akárhol jönnének is létre azonban, biztos, hogy kényszeríteni kellene a menekülteket, hogy ezekben tartózkodjanak. Ehhez szögesdrótra és jó eséllyel fegyveres őrökre lenne szükség, ami az európai értékek súlyos sérelmét jelentené.

Szörnyű lehetőség, de mi mást tehetnénk? - mondta egy észak-európai ország diplomatája ezzel kapcsolatban, és nincs egyedül a véleményével. Valójában részben máris megvalósult ez a forgatókönyv: azok a Macedóniában rekedt kurdok, akiktől megtagadták a menekültstátust, éhségsztrájkba kezdtek.

Kicsi Schengenek

Végül a negyedik forgatókönyv az útlevélmentes övezet megszűnése, kisebb - északi, benelux - zónákra töredezése. Az övezetet a német kormány tartja össze, amely egyelőre kitart a nyitott kapuk politikája mellett, nem hajlandó elzárni országát a menekülők elől. A berlini vezetés azonban egyre nagyobb nyomás alá kerül.

Erősödik az euroszkeptikus Alternatíva Németországért párt támogatottsága, amely a határok lezárását követeli. A napokban még egy zsidó vezető is arra figyelmeztetett, hogy sok bevándorló nem osztja a németek elkötelezettségét a tolerancia elve mellett.

A határok visszaállítása ugyanakkor nagyon sokba kerülne. A kormányoknak pillanatnyilag nincsenek meg az embereik, az eszközeik és az infrastruktúrájuk ehhez. Emellett ez a visszalépés veszedelmes mellékhatásokkal járna: az európai nemzetek bizalma megrendülne egymással szemben. Nem véletlenül beszélt Juncker arról a napokban, hogy a közös európai valutának sincs értelme a Schengen nélkül.