Az európai monetáris politika lazítása, amelyről múlt csütörtökön döntött az Európai Központi Bank (ECB) szinte megbolondították a befektetőket: őrült tempóban kezdték vásárolni az eurózóna periféria országainak állampapírjait. A nagy hoppot azonban hasonlóan látványos hupp követheti, ha az ECB beavatkozása nem hozza meg a várt gazdaságélénkítő hatást - állítja számos elemző.

Először fordult elő 2010 áprilisa óta, hogy a spanyol papírok hozama az amerikai kötvényeké alá került. Az előbbi 2,556 százalékon fogott padlót, miközben az utóbbi 2,623-on állt - idézi a MarketWatch a Tradeweb adatszolgáltató adatait. Nem is olyan régen, az eurózóna adósságválságának egyik csúcspontján, 2012-ben még hétszázalékos hozammal forogtak a spanyol papírok. Az ír és az olasz hozamok szintén rekordalacsony szintre estek.

Fecsegő felszín

Az óriási javulás azonban nem feltétlenül hozza magával a gazdaság fellendülésének megerősödését - hívja fel a figyelmet mások mellett Marc Ostwald, a Monument Securities értékpapír-piaci cég kötvénystratégája. A periféria országok állampapírjainak megélénkül kereslete szerinte a vastag hozam iránti vággyal magyarázható, nincs köze az egyes országok hitelképességéhez (hiszen azok mitől javultak volna egyik napról a másikra).

Ostwald úgy látja, hogy az európai bankok rohamozták meg a kötvénypiacot, mivel az ECB-től csak negatív kamatra számíthatnak betéteikért - azaz nekik kell fizetniük -, így jobb helyet kellett találniuk pénzüknek. Emellett az alacsony kamatkörnyezetben a pénzpiaci alapokból is kiáramlanak a források, amelyek tulajdonosai az 1,33 százalékos német kötvényhozamnál jobbra vágynak.

Túlélési ösztön

Többször elmondtam már idén, hogy itt nem befektetési stratégiáról, hanem túlélési taktikáról van szó - mondja az elemző. Azok, akik kezelik ezeket a pénzeket, kénytelenek futni a jobb hozamok után, mert ha rosszabbul teljesítenek versenytársaiknál, akkor búcsút mondhatnak ügyfeleiknek, s ezzel végső soron előbb-utóbb állásuknak is. Ez a fajta rövid távú gondolkodás a legbiztosabb út a következő válsághoz és összeomláshoz.

Phil Tyson, a brit ICAP pénzügyi szolgáltatópiaci stratégája nem annyira pesszimista, mint kollégája. Egyelőre az élénk kereslet folytatódását jósolja. Az év második felére azonban vége szakadhat az esetenként évszázadok óta nem látott alacsony hozamok időszakának. Ha a befektetők azt tapasztalják, hogy az európai gazdaság kilábalása nem élénkül meg és a deflációs várakozások sem halványulnak, akkor szabadulni igyekeznek majd a kockázatosnak minősülő európai befektetéseiktől. Ezzel véget érhet a perifériás kötvények nagy korszaka, hozamaik elindulnak felfelé.