Annak ellenére, hogy néhány régióban úgy tűnik, újraindult a gazdasági növekedés, aggasztó a globális foglalkoztatási helyzet, és semmi nem utal arra, hogy fellendülés következne be a közeljövőben - állítja a a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO). Az ILO nemrégiben publikált 2012. évi Munkaügyi világjelentés: Jobb munkahelyek egy jobb gazdaságért (World of Work Report 2012: Better Jobs for a Better Economy) című jelentése azt állítja, hogy még mindig körülbelül 50 millió munkahely hiányzik a válság előtt időszakhoz képest. A tendencia különösen aggasztó Európában, ahol az országok közel kétharmadában emelkedett a munkanélküliség 2010 óta és a foglalkoztatás fellendülése 2016 végéig nem is várható - kivéve, ha gyökeres változás következik be a politikai irányvonalakban.
Az egyre romló helyzet azt jelzi, hogy a fejlett gazdaságok - elsősorban Európa - megszorítási csapdában vergődnek. 2010 óta, annak ellenére, hogy a G20-ak és az egyéb nemzetközi fórumokon résztvevők a munkahelyteremtést középpontba helyező stratégiákat hangoztattak, ettől a céltól eltávolodva, mégis a pénzügyi megszorítások kapták a prioritásokat, bármi áron - különösen Európában - a pénzpiacok megnyugtatására, illetve azok negatív reakcióinak elkerülése végett.
A szűk látókörűségért nagy árat fizetünk
Ezekkel az intézkedésekkel a cél az alacsony költségvetési hiányok mellett a befektetések és a növekedés ösztönzése lett volna, az ehhez fűzött remények azonban az ILO szerint nem váltak be. Ráadásul megalapozottságuk is megkérdőjelezhető, hiszen a tanulmány szerint az ilyen intézkedések többsége nem csökkentette a költségvetési hiányt sem.
"A pénzügyi megszorítások szűk látókörű alkalmazása az eurózóna számos országában tovább mélyíti a foglalkoztatási válságot, sőt, újabb recesszióhoz vezethet Európában" - mutatott rá Raymond Torres, az ILO Munkaügyi Tanulmányok Nemzetközi Intézetének vezetője és a tanulmány egyik szerzője.
Az ILO legfrissebb jelentése szerint a jelenlegi megszorító intézkedések gyenge foglalkoztatási bővüléshez és romló fiskális pozícióhoz vezetnek közép távon. Ezek között a körülmények között az ILO szerint csak 0,8 millió munkahely teremthető egy év alatt a fejlett gazdaságokban, pedig ennek háromszorosa, azaz 1,8-2,1 millió munkahely teremtése is lehetséges lenne, ha a kormányok foglalkoztatásbarátabb intézkedésekkel társítanák a jelenlegi költségvetési szigorításokat. Ezért a nemzetközi szervezet egy társadalmilag felelősségteljesebb megközelítésre szólítja fel az országokat a költségvetési konszolidációk végrehajtását illetően, azzal érvelve, hogy annak üteme és tartalma is fontos a pénzügyi stabilitás erősítése és a foglalkoztatás növelése szempontjából.
A reformok kontraproduktívvá váltak
Bár a nemzetközi szervezet kiadványa megjegyzi, hogy általában nincs egyértelmű kapcsolat a munkaerőpiaci reformok és a magasabb foglalkoztatási ráták között, az viszont látszik, hogy az - egyebek mellett - munkaerő-piaci deregulációval együtt alkalmazott pénzügyi megszorítások rövid távon nem javítják a foglalkoztatási kilátásokat. Sőt, néhány közelmúltban végrehajtott reform - elsősorban Európában - csökkentette a foglalkoztatás biztonságát és súlyosbította az egyenlőtlenségeket, miközben nem teremtett új munkahelyeket.
Azon országokban ugyanis, ahol megszorító intézkedéseket vezettek be, több mint 90 százalékuk esetében a munkanélküliség még mindig a 2007-es szint felett van, és közel felében a munkanélküliségi ráta tovább emelkedett 2011 végére. A fejlett gazdaságokban mintegy 43,5 millió munkanélküli van az ILO becslése szerint.
Ezzel szemben, azok az országok, amelyek a foglalkoztatást előtérbe helyező makrogazdasági politika mellett döntöttek, jobb gazdasági és szociális eredményeket értek el, javult a versenyképességük és a válságot is jobban átvészelték - emelte ki Torres.
A válság új szakaszba lépett
A jelentés arra is figyelmeztet, hogy a globális foglalkoztatási válság új és jóval problematikusabb időszaka van kialakulóban. A tapasztalt lassulás a foglalkoztatásban nem tekinthető természetesnek - mutat rá az ILO. A munkaerő-piaci egyenlőtlenségek ugyanis egyre strukturálisabb problémákká válnak, így azok felszámolása is nehezebb. Egyes csoportokat, egyebek mellett a hosszú távon munka nélkül lévőket, a munkaerőpiacról történő kirekesztés veszélye fenyegeti, ami azt jelenti, hogy még egy erősebb fellendülés esetén sem tudnának munkát találni. Ráadásul azok munkahelye is bizonytalanabbá vált, akiknek van.
A munkahelyek hiánya kéz a kézben jár a már jó ideje tapasztalt beruházások elmaradásával is, ami szintén annak a jele, hogy a válság egy újabb szakaszba lépett - áll a tanulmányban. A globális beruházások GDP arányos szintje a válság kezdete óta a legalacsonyabb szitre süllyedt: a 2010-es 19,8 százalékos GDP-arányos szint 3,1 százalékponttal marad el a történelmi átlagtól.
A lefelé mutató trend a fejlett gazdaságokban hangsúlyosabban jelentkezik, ráadásul a globális gazdasági válság az összes régióban aránytalanul rosszabbul érintette a kisvállalatokba történő befektetéseket, amelyek pedig általában kulcsszerepet játszanak a munkahelyteremtésben. Emellet azt az aggasztó trendet is kiemeli a nemzetközi szervezet jelentése, hogy miközben a nagyvállalatok hatalmas - eddig nem látott mennyiségű - készpénzállományt halmoztak fel, addig a fejlett gazdaságokban a kisvállalatok továbbra is nehezen jutnak hitelhez, aminek okán nem tudnak beruházni és így munkahelyeket teremteni sem.
Mi az alternatíva?
Torres elemzésében, ami a nemzetközi szervezet honlapján olvasható, úgy véli: egyszerűen semmi értelme olyan úton haladni, ami ennyire nyilvánvalóan nem javít a gazdaság és a foglalkoztatás helyzetén.
Az alternatíva a növekedésre és munkahelyteremtésre összpontosító stratégiában rejlene, ami jól megtervezett foglalkoztatási és társadalompolitikai intézkedésekből, valamint a reálgazdaságba történő befektetések ösztönzését célzó, pénzügyi szektort értintő reformokból és - azokban az országokban, ahol ez szükséges - egy alaposan megtervezett fiskális konszolidációból áll. A progresszív adózást és a munkahelyteremtő állami beruházások fenntartását is magába foglaló szabályozások fellendítenék a gazdaságot és a foglalkoztatottságot is javítanák, továbbá a költségvetési egyensúlyokat is helyreállítanák közép távon.
A nemzetközi szervezet ugyanakkor arra is felhívja a figyelmet, hogy az országok helyzete nem egyforma, ezért a megoldásokat is az adott helyzetre szabottan kell kialakítani. Abban viszont, hogy a gazdasági intézkedések ne okozzanak nagyobb egyensúlytalanságokat a világgazdaságban - például azzal, hogy egyes országok saját gazdaságukat más kárára támogatják - nagyobb nemzetközi összehangoltság is segíthetne.
Hogy lehet kijönni a megszorítási csapdából?
Az ILO szerint van kiút a megszorítási csapdából. Ehhez a nemeztközi szervezet szerint az a három pilléren nyugvó javaslat vezetne, amit a tavalyi munkaügyi világjelentésükben fogalmaztak meg:1. A munkaügyi intézményeket meg kell erősíteni annak érdekében, hogy a bérek a termelékenységgel összhangban emelkedjenek. A jelenlegi helyzetben a nemzetközi szervezet szerint megfontolandó lenne a minimálbérek óvatos és koordinált emelése. Emellett alapvető munkaügyi normák bevezetésére tett további erőfeszítések is hasznosak lennének, különösen feltörekvő és fejlődő országokban. Ehhez a G20 országokban az ILO alapvető egyezményeinek ratifikálása pozitív jelzés lenne.
2. Az ILO szerint a kis- és közép vállalkozások számára kritikus lenne a hitelezés és egy kedvezőbb üzleti környezet visszaállítása. Ebben az esetben a nemzetközi szervezet elképzelhetőnek tartaná azon vállalatok magasabb adóterhét, amelyek nem forgatják vissza a profitot, és/vagy alacsonyabb adóterheket azon vállalatok számára, amelyek a befektetésekre és a munkahelyteremtésre helyezik a hangsúlyt.
3. A munkahelyteremtés ösztönzésének összehangolása a költségvetési célokkal. A legfrissebb jelentés alapján az ILO hangsúlyozza, hogy 1-2 éven belül 1,8-2,1 millió munkahelyet lehetne teremteni a költségvetésre semleges, kiadások és bevételek összetételében történő változtatásokkal. A feltörekvő és fejlődő gazdaságokban a hangsúlyt az állami beruházásokra és a társadalmi védőháló erősítésére kellene fektetni, hogy csökkenteni lehessen a szegénység mértékét és a jövedelemegyenlőtlenségeket, valamint hogy ösztönözzék az aggregált keresletet. A fejlett gazdaságokban pedig arra kellene összpontosítani, hogy a munkanélküliek számára - különös tekintettel a fiatalokra - biztosítsák a megfelelő támogatást ahhoz, hogy új munkahelyet találjanak.
A gyógyszer megöli a beteget
A megszorítások nem elkerülhetetlenek - hangsúlyozza az ILO Munkaügyi Tanulmányok Nemzetközi Intézetének vezetője azoknak az országoknak a példáját felhozva, amelyeknek sikerült növelniük a foglalkoztatottságot a kedvezőtlen globális gazdasági környezet ellenére (például Ausztrália, Brazília, Indonézia és az északi országok többsége).
"Ragaszkodni egy olyan kúrához, ami megöli a beteget, ostobaság és nem engedhetjük meg magunknak" - fogalmaz Torres, aki hozzáteszi azt is: Európa egy kiegyensúlyozottabb megoldást is választhat, ami - a megszorításokkal ellentétben - bizonyítottan működik.
Az ILO szerint Európa stratégiája magába foglalhatná az adósságválság egy koordináltabb megközelítését, amelyhez innovatív finanszírozási mechanizmusok és az Európai Strukturális Alapok jobb kihasználása szolgálhatnának eszközül.
Növekedés és/vagy megszorítás?
A válságkezelésben a megszorítások alkalmazását illetően már egy ideje az Európai Bizottság és az IMF kommunikációjában is megfigyelhető változás. A két intézmény is egyre hangsúlyosabban érvel már egy ideje amellett, hogy a mindenáron történő megszorítás nem vezet eredményre. Brüsszelben heves viták zajlanak arról, hogy rugalmassá kell-e tenni a költségvetési szabályokat, miután a megszorítások számos uniós államot szorítottak recesszióba.Legutóbb a Nemzetközi Valutaalap részéről Christine Lagarde egy zürichi egyetemen tartott előadásában beszélt a meredek hiánycsökkentések negatív hatásáról. A valutaalap vezérigazgatója helytelenítette a megszorításokat és a gazdasági növekedést szembe állító vitákat. Szerinte nem zárja ki egyik a másikat. Lehetséges olyan stratégiát felállítani, amely jó a stabilitásra és a növekedésre nézve is.
Szombaton pedig Olli Rehn pénzügyi biztostól lehetett olyanokat hallani, hogy az Európai Uniónak egy "európai beruházási paktumra" van szüksége a növekedés ösztönzésére. Emellett azt is hangsúlyozta, hogy az uniós költségvetési szabályok nincsenek kőbe vésve, és az Európai Bizottság jelentős teret enged a mérlegelésnek.