Robert Mueller különleges ügyész vizsgálatát tartották az elemzők az orosz-amerikai kapcsolatok javulását leginkább akadályozó tényezőnek, ám nem erről van szó - kezdi háttérelemzését Leonid Bershidsky, a Bloomberg publicistája. Mueller is csapta azt firtatta, hogy az orosz kormány milyen kapcsolatot tartott Trump 2016-os elnökválasztási kampánystábjával, illetve az oroszok megpróbálták-e befolyásolni a szavazás végeredményét a jelenlegi elnök javára.

Miután az első kérdésre adott válaszból kiderült, hogy Trump nem lépett kapcsolatba oroszokkal és főként nem kért vagy akár csak fogadott el segítséget Moszkvától, elhárult a gyanúja annak, hogy államfőként azért keresné a kapcsolatot orosz kollégájával, mert valamilyen szívességet akar viszonozni, ami ellenkezhet az Egyesült Államok érdekeivel. Nyitva áll tehát a lehetősége, hogy ők ketten tető alá hozzanak valamilyen megállapodást, amivel Trump teljesíthetné választási ígéretét, miszerint olyan viszonyt épít ki a régi ellenséggel, amelyben békésen megférnek egymás mellett.

Kapcsolódó

Miről beszélhetnek?

A gond az, hogy nincs miről tárgyalniuk - véli a Bloomberg cikkírója. Ezt támasztotta alá Mike Pompeo amerikai és Szergej Lavrov orosz külügyminiszter találkozója Szocsiban: mindketten mondhatták a magukét a vitás ügyekben anélkül, hogy valamilyen kompromisszum felé tartottak volna. Úgy tűnik, ez lesz a két ország viszonyának normális állapota addig, amíg valamilyen nagyon nagy változás nem történik, például amíg Oroszországban véget nem ér a Putyin-éra.

Az orosz és az amerikai államfő május elején telefonon beszélt egymással, ám a kiszivárgott hírek szerint semmire sem jutottak. Elismételték egymásnak a vitás területeket: Ukrajna, Észak-Korea, Venezuela, miközben a lista alján egyre lejjebb csúszik Szíria. Egyes szakértők szerint a Mueller-vizsgálat árnyékának eltűnése után esetleg köthetnének egy nagy alkut. Például Oroszország feladhatná a venezuelai vezetés támogatását cserébe azért, hogy az USA kihátráljon Ukrajna mögül. Hasonló ötletek merültek fel úgy, hogy a latin-amerikai ország helyén Szíria szerepelt.

Van egy kis gond

Putyin azonban soha nem tartotta teljes ellenőrzése alatt Bassár el-Aszad szíriai vagy Nicolas Maduro venezuelai elnököt, így nem alkudozhatott a rovásukra. Hasonló a helyzet Ukrajnával: az ukránok nem pusztán passzív elszenvedői a nagyhatalmak körülöttük folyó játszmájának, egyre inkább Putyin ellenesek, így az amerikai elnök nem tudja kiszolgáltatni őket Moszkvának.

Most, hogy szabadon alkudozhatnának egymással kiderült az is, hogy Trump másként viszonyul az oroszokhoz, mint elődje, Barack Obama. Az utóbbinak ideológiai problémái voltak az egyre keményebb illiberális államot építő orosz elnökkel, míg a mostani amerikai elnöknek az a gondja, hogy nem tud érdemi kereskedelmi üzletet kötni Putyinnal. Ahogy egy orosz kommentátor írta: Trump világában, amely a kereskedelemről szól, Moszkva nincs a térképen, illetve talán csak úgy, mint amely akadályozza az amerikai folyékony gáz eljuttatását Európába.

Sötét közeljövő

Putyin gondja az, hogy nem szeretne geopolitikai előnyöket olyan gazdasági kedvezményekre cserélni, amilyeneket Trump felajánlhatna neki, a kereskedelemben pedig Oroszország viszonylag gyenge és egyoldalúan energiahordozókra alapozott gazdasága miatt nem tud mit nyújtani az amerikaiaknak. Mindennek alapján a Bloomberg publicistája szerint egyetérthetünk Dmitrij Trenyinnel, a Carnegie Moscow Center igazgatójával, aki szerint az USA-orosz kapcsolatok belátható időn belül "várhatóan rosszabbak lesznek, mielőtt még annál is rosszabbak lennének".