Lassul a világ második legnagyobb gazdaságának növekedése, miközben a döntéshozók próbálják kezelni a hitelekből finanszírozott ingatlanpiac gyors hűlését. Ez egy kényes, nehéz és időigényes feladat.

Kínában hét évvel ezelőtt kezdődött el az ingatlanbuborék kialakulása, részben a globális pénzügyi válság hatására, részben az urbanizáció felgyorsításának eredményeképpen. A magánszektor belföldi hitelállománya mostanra meghaladja a bruttó hazai termék (GDP) 140 százalékát, és a helyi önkormányzatok adóssága is kiugróan magas.

Richard Boxshall, a PwC vezető közgazdásza rámutatott: a hitelekből származó pénz nagy részét állóeszközökbe fektették, főként ingatlanba és más infrastrukturális beruházásokba. Ennek eredményeképp Kína GDP-hez viszonyított befektetési állománya 2014-re 47 százalékra emelkedett, amely közel duplája az E7-csoportba tartozó másik hat feltörekvő gazdaság átlagának. Viszonylag rövid időn belül Kína a világ legnagyobb vasérc-, acél-, illetve előre gyártott épületek importőre lett. Ezenfelül 2008 óta a globális vasúti kapacitás növekedésének harmada is Kínának tudható be.

Nem szabad alábecsülni a Kínában jelenleg végbemenő események jelentőségét - figyelmeztetett Boxshall, aki szerint pozitívumként említhető, hogy Kína mintegy 3,5 ezer milliárd dollár értékű devizatartalékkal rendelkezik, és elegendő politikai mozgástérrel a válság megfelelő kezeléséhez.

A PwC elemzőinek becslése szerint a kínai gazdasági növekedés idén nem éri el a 7 százalékot, középtávon pedig 5-6 százalékra mérséklődik az alacsonyabb állóeszköz-beruházások és a lassuló export miatt. A jegybank tovább csökkentheti az alapkamatot és a kötelező banki tartalékrátákat, hogy csökkentse a lassulás ütemét.

A Nemzetközi Valutaalap (IMF) szimulációi szerint a világ legnagyobb gazdaságai - a hét legfejlettebb országot tömörítő G7-csoport és a hét legnagyobb feltörekvő országból (Brazília, India, Indonézia, Kína, Mexikó, Oroszország és Törökország) álló E7-csoport - képesek lesznek átvészelni különösebb következmények nélkül a kínai állóeszköz-beruházások ütemének mérsékelt lassulását. A G7-ek közül Japánt, Németországot és Olaszországot, az E7-ek közül pedig Mexikót és Törökországot érintheti érzékenyebben a kínai beruházások visszaesése.

A beruházások csökkenése mellett további hatásokkal is számolni kell. A délkelet-ázsiai országok egy részét várhatóan nagyobb mértékben fogja befolyásolni a kínai gazdasági növekedés lassulása. Ez nem meglepő, mivel az utóbbi 15 év során ezek a gazdaságok újrapozícionálták magukat, mint a kínai feldolgozóipar ellátási láncainak szerves része. Mindazonáltal a délkelet-ázsiai országok nagy része kellő fiskális és külső tartalékkal rendelkezik ahhoz, hogy kezelni tudja a visszaesést.

A kínai gazdasági növekedés mérséklődésének másik következményeként hosszabb ideig alacsonyan maradhatnak a nyersanyagárak. Lesznek nyertesek és vesztesek is attól függően, hogy az adott ország importálja vagy exportálja-e a nyersanyagokat.

Az erős dollár egy újabb fájó pont a feltörekvő piacok számára, különös tekintettel arra, hogy az amerikai jegybank szerepét betöltő Federal Reserve továbbra is arra készül, hogy idén elindítja a kamatemelési ciklust.

"Összességében a kínai események főként a feltörekvő gazdaságokat befolyásolhatják kedvezőtlenül, a fejlett gazdaságok többségére kevésbé jelentenek veszélyt" - mutatott rá Richard Boxshall.