Ez lehet az utolsó esély - így látja a leköszönő biztos

- Közepesen fontosnak számított korábban a foglalkoztatásért, szociális ügyekért és társadalmi befogadásért felelős biztosi tárca, amit ön megkapott, ám a válság igencsak felértékelte. Milyennek találta ezt a ciklust? Mennyire elégedetten tekint vissza az elmúlt öt évre?

- A foglalkoztatási és szociális területet öt évvel ezelőtt is fontosnak gondoltam, de a válság következtében valóban bekerült a gazdasági kormányzás fősodrába. Ugyanakkor továbbra is elmondható, hogy van egy szakadék az EU-val szembeni elvárások, illetőleg az EU-szinten rendelkezésre álló eszközök között. Ebből - főleg válság idején - mindennapos frusztráció származik, hiszen az állampolgárok jogosan várják el az EU-tól életük és munkakörülményeik jobbra fordítását, de az ezt befolyásoló eszközök nagy részét a tagországok maguknál tartják. Az EU koordinálni, támogatni, és egyes területeken szabályozni tud. Jogi értelemben viszont még mindig alacsonyabb szinten kezeli a társadalmi célokat, mint a pénzügyieket, és emiatt a foglalkoztatási és szociális célok érvényesítése sokkal nehezebb feladat.

- Mik azok a főbb intézkedések a saját portfóliójában, amelyeket az ön ciklusában sikerült lezárni és véleménye szerint jelentős hatással vannak az EU-polgárok életére? Van-e valami olyan ügy, amelyet szeretett volna megvalósítani vagy befejezni, de erre nem adódott mód/idő?

- Sikerült elérni, hogy az EU költségvetésében a foglalkoztatást és szociális integrációt segítő eszközök megerősödjenek. Ez sok vitát, küzdelmet igényelt. A tagországok az EU-költségvetés nagyobb hányadát tudják használni humántőke-beruházásra, munkahely-teremtésre, hátrányos helyzetű csoportok integrációjára. Sikerült olyan jogszabályokat tető alá hozni, amelyek a vándorló munkavállalókat védik, például a kiegészítő nyugdíjak hordozhatóságának kiterjesztésével, vagy a kiküldött dolgozók helyzetének rendezésével. Sikerült teljesen új keretprogramokat kidolgozni például az ifjúsági foglalkoztatás vagy a roma integráció terén, amelyekre azóta tagállami stratégiák épültek, és amelyek irányt mutatnak a tagországokon belüli változásoknak, szociális beruházásoknak.

A tervekkel ellentétben nem került sor végül a munkaidő-irányelv felülvizsgálatára, mivel a munkáltatók és munkavállalók több mint két évet elhasználtak a keretből, és a válság következtében a kérdés amúgy is valamelyest háttérbe szorult. Sok szó esett egy időben - például a magyar elnökség idején - arról is, hogy a Bizottság közlemény keretében foglalkozzon a demográfiával, de aztán úgy tűnt, ennek akkor van értelme, amikor a válság után át lehet tekinteni a trendeket, és ennek még nincs itt az ideje. Ami a pénzügyi eszközöket illeti, az eszközök megvédése elég sok energiát igényelt, így a vártnál kevesebb minőségi innováció történt. Az EU pénzügyi eszközeit - az alkalmazott egyszerűsítések ellenére - még mindig sokan bonyolultnak, körülményesnek tekintik, ami nyilvánvalóan nem jó, ezen meg kell próbálni segíteni a jövőben.

- Ciklusának második felében nagy sajtóvisszhangot kapott a brit kormánnyal való konfrontációja a szegényebb uniós tagállamok állampolgárai munkavállalásának szigorításával kapcsolatban. A viták ugyan uniós szinten elcsendesedtek, viszont több ország esetében is felvetődtek hasonló elképzelések. Mintha bizonyos vívmányok folyamata visszafordult volna...vagy azért ennyire nem aggasztó a helyzet?

- Nem fordult és nem fordul vissza semmi, a szabad munkavállalás alapjog, még akkor is, ha egyes tagállamokban sokan meglepődtek azon, hogy a keleti bővítés után az emberek élni is akarnak ezzel a joggal. De így is az összes dolgozó körülbelül 3 százaléka megy csak egy más országba munkát vállalni az EU-ban, tehát ha helyenként (például Nagy-Britanniában) nehéz is megemészteni a 2004 utáni nagy hullámot, a viták - választási kampányokat leszámítva - mindig oda lyukadnak ki, hogy nem korlátozni kell a vándorlást, hanem jobban szabályozni, illetve segítséget nyújtani ott, ahol átmeneti feszültségek adódnak. Mint említettem, a jobb szabályozás eddig is napirenden volt, és a tagországok saját hatáskörben is tudnak tenni azért, hogy ne legyenek visszaélések (se a migránsok által, se az ő rovásukra). Erre legutóbb Németországban láttunk példát.

Paradox módon az egyik ok, amely miatt egyes országokban olyan fogalmak kerülnek a középpontba, mint a "segélyturizmus", vagy a családi pótlék hazautalását kezdik feszegetni, nem más, mint a szabad munkaerő-mozgás körüli konszenzus. A visszaélések kiszűrése jogos elvárás, azt azonban nem lehet elvárni, hogy a migráns dolgozókból valamiféle másodrendű munkaerő legyen, amelyet kevesebb jog és védelem illet meg. Ha pedig azt is számításba vesszük, hogy minden független számítás szerint a migráns EU-állampolgárok nettó befizetői a fogadó országok költségvetéseinek, egyértelművé válik, hogy nem áll fönn olyan szisztematikus probléma, amely az EU-szabályok érdemi változtatását igényelné.

Sikeres EU-elnökség után elhidegülés

- Volt ugyan egy sikeresnek minősített uniós elnökségünk, de Magyarországnak rengeteg konfliktusa volt az EU-val az ön biztosi ideje alatt. Mennyire nehezítette ez a dolgát? Mennyire tudott együttműködni a magyar kormánnyal, ha szükség volt rá?

- Az EU és Magyarország közötti feszültség nehéz feladatokat adott. Amire törekedtem, az a jobb kölcsönös megértés volt. Segíteni a feleket abban, hogy megértse a másik helyzetét, szándékait, és elérni, hogy legyen folyamatos párbeszéd, hiszen anélkül a jobb megértés is csak illúzió. Tény azonban, hogy a magyar elnökség végét követően az EU-biztosok alig látogattak Magyarországra. Egyfajta elhidegülés következett be, miközben 2011 végén az ország nagyon nehéz pénzügyi helyzetbe került, sűrűsödtek a kötelezettségszegési eljárások, és több okból is felmerült az EU-források egy részének elvesztése. Ahol lehetett, mindig megpróbáltam közbenjárni azért, hogy ezek a kockázatok enyhüljenek, illetve elháruljanak; a magyar társadalom és a gazdaság ne legyen ártatlan áldozata a feszült viszonynak. Miniszterekkel, államtitkárokkal és más magas szintű vezetőkkel rendszeres volt a kapcsolatom, nagyköveti értekezletre kétszer is meghívtak, a magyar diplomatáktól Európán kívüli útjaim során is sok segítséget kaptam.

- Láthatóan az EU nem sokat tudott kezdeni Magyarország unortodox lépéseivel, melynek eredményeként ugyan a magyar kormány a saját elképzeléseiből sokmindent keresztülvert, de közben a legtöbb uniós alapérték szinte a sci-fi kategórába került a Magyarországon élő uniós állampolgárok számára. Az országspecifikus ajánlásokban megfogalmazottakból is igen keveset tudott a bizottság kikényszeríteni. Ezt értékelhetjük úgy, hogy célravezető volt a magyar kormány szabadságharcos viselkedése Brüsszellel szemben, vagy ez még nem egy lefutott ügy?

- A gazdasági kormányzás, illetőleg az országspecifikus ajánlások hatékonyságát nemcsak Magyarország esetében, hanem általában is át kell tekinteni. Az EU például ajánlhatja Magyarországnak, hogy hosszabbítsa meg a munkanélküli segély folyósítási idejét, de ha ez tagállami hatáskör, akkor a dolog végül is a kormány belátásán múlik. Jó példa ez arra, hogy az EU azért kifogásol bizonyos dolgokat, mert diszfunkcionálisnak tartja őket. Ez egy idő után a Bizottság beavatkozása nélkül is bebizonyosodna, de valaki túl sokáig és túl nagy árat fizet érte. Baj tehát nem akkor van, ha valaki el akar térni a közgazdasági ortodoxiától, hanem akkor, ha diszfunkcionális megoldásokat választ, vagy nyílt összeütközésbe kerül az EU-joggal.

Több példa is van arra, hogy a kormány egyszerűen vállalja, hogy vitás ügyekben az Európai Bíróság döntsön. Ami hosszú időt, esetenként éveket igényel, de "aki időt nyer, életet nyer". Ez a régi római mondás ugyan nincs benne a Római Szerződésben, de mint látjuk, ma is érvényes, a politikai taktika részét képezi. Az EU-tól nem lehet elvárni, hogy ahol hibát lát, mindenütt automatikusan kijavítsa, ha egyszer sok területen nincs rá se felhatalmazása, se kapacitása. Nem helyettesítheti a belpolitikát, vagy a tagállami szintű jó kormányzást.

- José Manuel Barroso elnök aláírta Magyarországgal a Partnerségi Megállapodást a következő hétéves ciklusra. Ez azt jelenti, hogy a Bizottság az uniós források elosztásának új rendszerében mindent megfelelőnek tartott, vagy a rendszert még vizsgálják?

- A Partnerségi Megállapodás aláírása azt jelenti, hogy nagy vonalakban egyeznek a tagország szándékai a közös uniós elvekkel és törekvésekkel. Sok konkrét részlet elvarrása viszont az operatív programokra marad. Ilyenkor még sok egyeztetés zajlik, mielőtt pont kerülne minden mondat végére. Az elmúlt évek átszervezései és hullámzó teljesítménye miatt az is indokolt, hogy a Bizottság alaposan odafigyel az új irányító szervezet működésére.

Európa erősödik?

- Többek között ön is erősödő Európáról beszélt korábban, ehhez képest az elmúlt időszakban mintha megint elkezdtek volna gyülekezni a viharfelhők, amelyből az elmúlt napokban is kaphattunk ízelítőt (a görögök megint reflektorfénybe kerültek, beindult a kockázatkerülés, újra felerősödtek a világgazdasággal kapcsolatos aggodalmak). Elégedett-e ön az EU eddigi válságkezelésével?

- Én lennék az egyetlen ember Európában, ha igennel válaszolnék erre a kérdésre. Az Egyesült Államok gazdasága az elmúlt öt évben folyamatosan nőtt és sok munkahelyet teremtett, míg az EU egy második recessziót tapasztalt meg, lényegében a 2010-11-es prociklikus fiskális és monetáris döntések miatt. Ez a pénzügyi válságkezelés lehetetlen feladat elé állította a foglalkoztatási és szociálpolitikát. Ma már jól dokumentált, hogy 2011-12-ben az Európai Tanács és az Európai Központi Bank csak akkor tett érdemi lépéseket a kilábalás érdekében, amikor közvetlen veszély volt az eurózóna felbomlása, és végeredményben az egységes valuta elveszítése. Jómagam és a Bizottság ezzel szemben átfogó reformot szorgalmaztunk. Egy évvel ezelőtt megjelent könyvemnek az "Erősödő Európa" címet adtam, mivel 2012-től megindult a valutaunió reformja, és ez alapján lehetővé vált a válságból való kilábalás és az EU hosszú távú megerősítése. A gyakorlatban továbbra is azt látjuk azonban, hogy az országok között inkább a széthúzás és nem a szolidaritás jellemző. A sok hezitálás miatt megnőtt a deflációs kockázat, és sokan csak mostanában jöttek rá, hogy a gazdasági növekedéshez valójában beruházások kellenek. Emiatt áll fenn egy újabb recesszió veszélye, ami viszont végképp azt igazolná, hogy az euró működésképtelen.

- Elég erős Európa egy újabb krízishez?

- A jobb- és balközép pártoknak látniuk kellene: megkapták az utolsó esélyt az euró rendbetételére. Ha ezzel nem tudnak élni, öt év múlva Le Pen, Grillo és a többiek szétszedik a valutauniót. Reményt az ad, hogy Jean-Claude Juncker, az új bizottsági elnök 2012-ben maga is aláírója volt - az eurócsoport elnökeként - annak a dokumentumnak, amely a bankunió után a fiskális uniót akarta napirendre tűzni. Öt évnek elégnek kell lenni ahhoz, hogy érdemi eredmény szülessen, és az EU maga mögött hagyhassa ezt a válságot. Ehhez az eddig elhangzott jelszavakat mihamarabb meg kell tölteni tartalommal.

- Jean-Cladue Juncker alaposan átalakította a bizottság szerkezetét. Ön szerint hatékonyabb lesz ezzel a munkavégzés a Bizottságban?

- Az átalakításnak vannak előzményei, hiszen a jelenlegi Bizottságon belül is működtek csoportok, annak érdekében, hogy egyes, összekapcsolódó ügyekben (például költségvetés, innováció) legyen koordinált előkészítés a döntések előtt. A nyugdíjakkal foglalkozó csoport elnöke én voltam, anélkül persze, hogy alelnöknek kellett volna lennem. A további lépést a formalizálás felé nem hatékonysági szempontok indokolták, hanem hogy láthatóbbak legyenek azok a főbb területek (beruházások, digitális piac stb.), amelyeken az EU nagy lépéseket kíván megtenni. Az új alelnököknek koordinálniuk kell mások munkáját, de olyképpen, hogy közben más biztosok hivatalaira támaszkodnak majd. Lesznek belső átszervezések is, de egy idő után nyilván az új modell is hatékonyan működik majd.