Április elején Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes Teheránban járt, hogy Ali Akbar Szalehi iráni alelnökkel egyeztessen. Nemcsak az szokatlan az ügyben, hogy Semjén jogköre hivatalosan a határontúli magyarsággal kapcsolatos döntésekre terjed ki; de furcsává teszi, hogy a keleti-nyitás ennél apróbb eredményeit is sikerként ünneplő kormányzati kommunikáció alulreagálta a megállapodást. A megismert részletek nemhogy a megértést segítenék, de csak még több kérdést tesznek fel.

A döntés értelmében a két ország közösen épít majd 25 megawattos atomreaktorokat, amiket a stabil demokráciákban és tőkében szűkölködő Afrikában, valamint Ázsiában értékesítenénk. Fontosabb azonban, hogy Magyarország hitelezi az iráni atomprogramot, az állam 85 millió eurós (azaz 26,4 milliárd forintos) hitelszerződést ajánlott fel Iránnak, továbbá 100 iráni diák magyar egyetemekre jöhet tanulni - írta meg a múltheti HVG-ben. A Portfolio pedig azóta kiderítette, hogy a hitelkeretet nem az Eximbankon keresztül biztosítja a kormány

Kapcsolódó

Orosz közvetítés

A megállapodás utolsó pontja a leginkább érthető: Budapesten a Budapesti Műszaki Egyetemen és csillebércen a KFKI kutatóközpontjában is vannak oktatási és kutatási reaktorok, vagyis hazánk ideális terep a szakemberek képzésére. Az már jóval érdekesebb, hogy a nukleáris berendezéseit és fűtőanyagát - lásd Paks II. - Oroszországtól beszerző hazánk kezd mikroreaktorok építésébe. Egy olyan technológiával foglalkozna tehát, amelyhez se gyártókapacitása, se meglévő infrastruktúrája nincs.

Főként azután, hogy a nemzetközi szankciók alól tavaly felszabadult Irán atomprogramja már amúgy is meginvitálta az orosz Roszatomot és leányait, hogy közösen gyártsák a csak polgári célra felhasználható urániumot. Ráadásul épp ennek a cégnek vannak kutatásai a kisméretű atomreaktorok piacra dobására. Ugyanis 25 megawatt elenyészik a közepes teljesítményű paksi erőmű mellett, mely jelenleg 2000 megawatt energiát állít elő. Ráadásul - ahogy arra a lap is felhívja a figyelmet - ennyire kismértékben nem térül meg a mikroreaktor ára, gyártási költsége. A jóslatok szerint 2030-ig egyetlen reaktor sem lesz sorozatgyártásra kész állapotban.

Az orosz szál

Magyarázatot az kevéssé adhat, hogy a pénzügyi és gazdasági szankciókkal sújtott Oroszország és a szintén nemzetközi nyomás alatt álló Irán így próbálná meg kijátszani a tilalmakat. Irán ugyanis két éve lemondott arról, hogy atomfegyverekhez is használható nukleáris technológiája legyen: az uránium dúsító és tisztító centrifugáinak 90 százalékát leszerelte, az araki nehézvizes erőművet át- és leépíti.

Oroszország pedig a Közel-Keleten leplezni sem próbálja atomenergia-ügyi ténykedését. Két éve megállapodtak Jordániával, hogy a Paks II.-be is tervezett VVER-1000-es reaktorokat telepítenek az országba - mindezt Izrael szájhúzása mellett. A jordán kormány honlapja szerint április elején a projekttel kapcsolatban újabb részletekről egyeztek meg.

Az, hogy a Roszatom és az orosz kormány épp március 29-én egyezett meg az iráni vezetéssel arról, hogy közösen építik fel az ország nukleáris blokkjait, arra enged következtetni, hogy a magyar megállapodás valahogy ebbe a láncolatba kapcsolódhat be. Erre utal az is, hogy épp az orosz atomenergia-ipari cég az amely a piacon a legkisebb teljesítményű, 100 megawattos törpereaktorral kísérletezik.

Az amerikai külügyi és biztonságpolitikai agytröszt, a Stratfor hosszú cikkben foglalkozott az orosz-iráni stratégiai szerződésről. Eszerint Moszkva érdeke épp az lenne, hogy Irán energiafüggősége ne váljon el a gáztól: a perzsa ország bírja a világ második legnagyobb földgáz-tartalékát, így az oroszoknak jelentős anyagi veszteséggel járna, ha betörnének az európai gázpiacra. Ezért elképzelhető, hogy a közös atomprogrammal tartják majd vissza őket a nyugati felvevőpiacoktól.