Idén lesz a prágai tavasz 50. évfordulója - amikor is a Varsói Szerződés katonai erői 1968 augusztusában eltiporták az "ember arcú szocializmust" akaró cseh politikai mozgalmat -, és van valami közös az akkori eseményekben, illetve a csehországi elnökválasztás január 26-27-ei második fordulójában - véli Tom Barber, a Financial Times (FT) publicistája, aki szerint ez nem más, minthogy mindkettő egész Európának üzen valamit a demokráciáról.

Akkor a csehek nemzeti büszkesége, a szabadság és a demokrácia utáni vágya találta szemben magát a tankokkal támogatott szocialista egypártrendszerrel. A hét végén egészen más környezetben indulnak a szavazófülkékbe a csehek: a kelet-európai kommunizmus 1989-ben összeomlott és országuk 2004-ben belépett az Európai Unióba.

Kapcsolódó

A főszereplők

A meccs egyik főszereplője az elnöki posztot jelenleg viselő Milos Zeman, aki bevándorló- és iszlámellenes, euroszkeptikus, oroszbarát üzenettel csábítja a szavazókat. Ugyanazt kínálja, amivel a radikális jobboldali és a konzervatív nacionalista politikusok házalnak Közép-Európa-szerte. Ellenfele Jiri Drahos, a Cseh Tudományos Akadémia volt elnöke liberális értelmiségi, aki az EU nemzetek feletti értékeit akarja eladni a szavazóknak.

Zeman 38,6 százalékos szavazati arányt ért el az első fordulóban. Maga mögött tudhatja a vidéki városok és falusi körzetek idősebb, szegényebb, kevésbé képzett polgárait. Drahus 26,6 százalékot kapott úgy, hogy Prágában ő volt az első. Ez volt azonban az egyetlen település, ahol nyerni tudott, amit a cseh főváros fiatal, magasan képzett, liberálisan gondolkodó lakóinak köszönhet.

(Péntek délután a helyi sajtó és választási megfigyelők arról számoltak be, hogy magas részvételi arány várható. A legtöbben szoros eredményt jósolnak.)

Lengyelek

Ez a megosztottság az egész kelet-közép-európai régiót jellemzi. Andrzej Duda lengyel államfő a konzervatív-nacionalista Jog és Igazságosság pártja támogatásával nyert 2015-ben hazájában. Főként a történelmileg hosszú időn át orosz uralom alatt álló, gazdaságilag elmaradottabb keleti és déli lengyel régiók lakossága támogatta.

Ellenfele, a centrista Bronislaw Komorowski a jobban élő, városiasabb, korábban a német és az osztrák-magyar birodalomhoz tartozó nyugati és északi területeken szerepelt jobban.

Magyarok és osztrákok

Az FT publicistája szerint egyéni stílusú, illiberális demokrata Orbán Viktor magyar miniszterelnökkel elsősorban budapesti értelmiségiek és egyetemi hallgatók elégedetlenek. A 2014-es parlamenti, majd önkormányzati választásokon az ellenzék a magyar fővárosban és Szegeden érte el a legjobb eredményeket.

A magyar szociálliberálisok aligha ütik ki a hatalomból Orbánt a 2018. április 8-ai parlamenti választáson - nem kis részben azért, mert a cikk szerzője szerint az országot vezető Fidesz 2012-ben a saját érdekének megfelelően átszabta a választási szabályokat.

A megosztottság hasonló mintáját láthattuk a 2016. decemberi osztrák elnökválasztáson. A kozmopolita Bécs szavazóinak 65 százaléka a liberális jelöltre, Van der Bellenre adta a voksát szemben a radikális jobboldali Szabadságpárt jelöltjével, Norbert Hoferrel. A vidék viszont inkább az utóbbi bevándorló- és muszlimellenes üzenetét díjazta. Van der Bellen végül a főváros és a városok népének köszönhette választási győzelmét.

Táborok

Barber szerint ez a négy közép-európai példa arra utal, hogy igaza lehet Emmanuel Macron francia elnöknek, aki - akkor még csupán centrista politikusként - 2016-ban a következő véleményt fogalmazta meg a mai társadalmak alapvető megosztottságáról: Az európai demokráciák lakói mostanra két nagyjából egyenlő nagyságú táborra váltak szét: azokra, akik a nyílt társadalmat támogatják, illetve azokra, akik a zárt társadalmat favorizálják.

Meccsek

Ez a megosztottság meglátszott a francia elnökválasztás 2017. téli-tavaszi kampányában, amelynek végén az előbbit képviselő Macron nyert a szélsőjobb elnökjelöltjével Marine Le Pennel szemben.

És ez az ellentét mutatkozott meg a brexitpártiak győzelmében is a 2016. júniusi nagy-britanniai függetlenségi népszavazáson, illetve az USA 2016-os elnökválasztásán, amelyet Donald Tump nyert Macron fogalompárja szerint a zárt társadalomhoz illő programmal. Ellenfele Hillary Clinton a nyílt társadalmat képviselte ebben az összecsapásban.

Üzenni fog

Az FT publicistája úgy véli, hogy a cseh elnökválasztás Zeman-Drahos meccse nem tekinthető civilizációs elképzelések alapján szerveződő táborok versengésének azon a szinten, ahogy azt a tavalyi franciaországi elnökválasztáson megtapasztalhattuk. Ezzel együtt ez lesz a legfrissebb tesztje annak, milyen erőt képvisel Közép-Európában a liberalizmus, illetve annak visszautasítása. Pillanatképet fog adni ezek erőviszonyairól függetlenül attól, ki, melyiket tartja jónak, illetve rossznak.

A fotó forrása: Pixabay