Homokba futott az elmúlt napokban a négy éve tartó, elkeseredett szíriai polgárháború lezárására tett legutóbbi kísérlet - jelentette a Reuters. A konfliktusban 250 ezren vesztették életüket és 11 millió ember vált hajléktalanná. Az Európáig futó menekültek jelentős része ebből a lakhatatlanná vált országból indult útnak. A lényegében visszhangtanul maradt kudarc megerősítette a Szíria-szakértőket abban, hogy egyelőre semmi esély a megoldásra.

Az egyik legnagyobb akadály, hogy az ország sorsába beavatkozó nagyhatalmak nem tudnak mit kezdeni Bassár al-Aszad államfővel. Emiatt Szíria beláthatatlan ideig maradhat az, ami ma: kisebb területekre szétszabdalt ország. Az egyik részt - jelenleg nagyjából az ország ötödét - ellenőrzi a kormány Damaszkusz környékén. Ezen többé kevésbé a néhai hadsereg maradéka az úr - hathatós iráni és orosz segítséggel.

Megbukott az amerikai módszer

Hiába látták be Aszad szövetségesei is, hogy az elnök nem képes visszafoglalni országát és megteremteni a rendet, Oroszország a korábbinál is eltökéltebben támogatja az államfőt. Szergej Lavrov külügyminiszter nemrégiben elismételte, hogy továbbra is őt tartják az ország legitim vezetőjének, amivel egyben elutasította az Egyesült Államok ezzel ellenkező álláspontját.

Arra hivatkozott, hogy Irakban és Líbiában megbukott az USA olyan típusú beavatkozása, amely eltávolította a hatalomból az ország korábbi első emberét. Ennek szellemében - ahogy arról egy szíriai katonai vezető beszámolt - a korábbinál is bőkezűbb fegyverszállítmányokat küldenek szövetségesüknek.

Bár az ilyen hírek ellenőrzése mindig nehézkes, amerikai hírszerzési források szerint nemrégiben újabb orosz tanácsadó csoport érkezett Szíriába. Emellett egyre több iránit látni a kormány környezetében.

Mennie kell, de nem mehet

Nem lát változást az iráni és az orosz álláspontban Adrew Tabler, a Washington Institute kutatóintézet Közel-Kelettel foglalkozó szakértője. Néhányan úgy gondolták, hogy belefáradtak Aszad védelmébe, de nincs más, aki képviselhetné az érdekeiket a térségben. Eközben a szír államfő távozása az USA-nak sem érdeke, ugyanis ez rendszere maradékának összeomlásához vezetne, ami utat nyitna az Iszlám Állam előtt. Az utóbbinak már most is vannak pozíciói Damaszkusz külvárosaiban.

Ez egy csapda. Ha Aszad bukik, az az Iszlám Államnak segít, amelynek letörése az USA első számú stratégiai célja a régióban, ha viszont marad, akkor nincs esély arra, hogy valaha újra összerakják Szíriát. Az ellene harcoló csoportok ugyanis nem teszik le a fegyvert, amíg az elnök nem távozik. Azért indultak tárgyalások nemrégiben, mert ez a helyzet mindenkit aggaszt, ám a végeredmény a korábbi pozíciók bebetonozása lett fejtegeti a szakértő.

Nincs közös nevező

A feloldhatatlan ellentéteket mutatta, hogy még az Iszlám Állam elleni harc közös célja sem tudja egyesíteni a feleket. Moszkva igyekezett elérni, hogy a szír kormányt vegyék be az terrorszervezet elleni koalícióba, ám Szaúd-Arábia erről hallani sem akart. Egy orosz diplomata így reagált erre: csak azt tudják ismételgetni, hogy Aszadnak mennie kell! És aztán mi lesz? Erről fogalmuk sincs.

Az amerikai álláspont viszont az, hogy Aszad jelenléte mérgezi a légkört, táplálja az extremizmust a régióban, miután végül is ugyanolyan durván lépett fel saját népe ellen, mintha egy idegen hatalmat képviselt volna. A politikai átmenet ezért nem csupán a szíriaiak érdeke, hanem a terrorizmus elleni harc sikerének feltétele is - derült Michael Ratney, az USA különleges megbízottjának szavaiból.

Elbeszélnek egymás mellett

Még az sem kínál kiutat, hogy bár az USA ragaszkodik Aszad távozásához, ám nem szab feltételeket azzal kapcsolatban, hogy ezt mikor és hogyan tegye. Ez utat nyit az előtt, hogy az átmenet elején még hivatalában legyen. A lázadóknak azonban ez elfogadhatatlan, ők bármilyen megoldás feltételül szabják az államfő távozását. Ezt viszont Moszkva utasítja el. Oroszország a múlt héten jelezte, hogy Aszad kész előrehozott választásokat tartani és megosztani a hatalmat a mérsékelt ellenzékkel.

Staffan de Mistura, az ENSZ szíriai közvetítője tárgyalásokra hívta a harcoló feleket. Olyan egyeztetést ajánlott, amelyben a politikai, az alkotmányos és a katonai kérdések is napirendre kerülnének. Nem könnyíti meg a helyzetét azonban a lázadó csoportok nagy száma. Egyesek politikai szervezettsége ezek közül erőteljesebb, másoké kevésbé - a szakértők megosztottságukat tartják a diplomácia rendezés legfőbb akadályának.