A bérek emelkedése világszerte lelassult 2013-ban 2 százalékra az előző évi 2,2 százalékról - még messzebb kerülve a válság előtti 3 százalékos ütemtől - derül ki a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) legfrissebb Globális jelentés a bérekről 2014/15 című kiadványából. A szervezet ugyanakkor rámutat arra is, hogy ez a visszafogott növekedés is szinte kizárólag a G20 feltörekvő gazdaságaitól ered, ahol a bérek a 6,7 százalékos 2012-es ütem után tavaly 5,9 százalékkal nőttek. Ezzel szemben a fejlett világban a bérnövekedés 2006 óta éves 1 százalék körül mozgott, ami 2012-ben és 2013-ban 0,1 illetve 0,2 százalékra lassult. Ez a nulla közeli szint a fejlett gazdaságok összességében, rányomta a bélyegét a gazdaság teljesítményére is Sandra Polaski, az ILO politikákért felelős főigazgató-helyettese szerint. Az ILO ugyanakkor megjegyzi, amögött, hogy a bérek nem nőnek érzékelhető ütemben nem az olcsó kínai munkaerő versenyképessége áll, hanem sokkal inkább a vállalatok, amelyek ráülnek a pénzre.

Kristen Sobeck, az ILO közgazdásza és a tanulmány egyik szerzője megjegyezte, hogy az elmúlt évtizedben lassú konvergencia látszik a feltörekvő és fejlett gazdaságok átlag bérei között, de a fejlett gazdaságokban a bérek még így is átlagosan a háromszorosát mutatják, mint a feltörekvő illetve fejlődő országokban. A feltörekvő gazdaságok esetében azonban a régiók között óriási különbségek vannak. Míg például 2013-ban Ázsiában 6, Kelet-Európában és Közép-Ázsiában 5,8 százalékkal nőttek a bérek, addig Latin-Amerikában és a Karibi-térségben mindössze 0,8 százalékos volt az ütem. A Közel-Keleten a bérek 3,9 százalékkal emelkedtek, de Afrikában csak 0,9 százalékos volt a növekedés - igaz, ezekben a régiókban az adatok még nem véglegesek - jegyzi meg az ILO.

A munkaerő termelékenysége - egy foglalkoztatott által előállított termék vagy szolgáltatás értéke - továbbra is felülmúlja a béremelkedést a fejlett világban. A termelékenység és a bérek közötti szakadék mélyülése azt vonta maga után, hogy a dolgozókhoz egyre kisebb része jut a megtermelt GDP-nek, miközben egyre nagyobb részesedés megy a tőketulajdonosokhoz - mutat rá az ILO elemzése.

 

Forrás: ILO, Global Wage Report 2014/15

Nő az egyenlőtlenség

A jelentés részletesen elemzi a növekvő egyenlőtlenség okait, illetve a bérek ebben játszott szerepét. A jelentés megállapítja, hogy az közös a fejlődő, feltörekvő és fejlett országokban, hogy a közepes jövedelmű háztartások bevételének fő forrását a bérek jelentik, míg a felső és alsó 10 százalék valamivel jobban függ más forrásoktól. A fejlődő országokban a bérek a legalább egy keresővel rendelkező háztartások bevételének gyakran 70-80 százalékát is kiteszik. A fejlődő és feltörekvő gazdaságokban - ahol az önfoglalkoztatás is gyakori -, a háztartások bevételének kisebb része származik bérből: Mexikóban, Oroszországban, Argentínában, Brazíliában és Chilében 50-60, Peruban 40, Vietnamban pedig mintegy 30 százalék ez az arány.

Rosalia Vazquez-Alvarez, az ILO gazdaságstatisztikusa és bérspecialistája arra mutatott rá, hogy a legtöbb országban az egyenlőtlenség a munkaerőpiactól, azon belül is a jövedelemelosztástól és foglalkoztatástól ered. Az ILO szerint az egyenlőtlenségben látható trendek vegyes képet mutatnak, de az országok többségében, ahol nőtt az egyenlőtlenség (USA, Spanyolország), ott a változások fő okai a bérekben és a foglalkoztatásban bekövetkezett változásokban keresendőek.

Az elemzés szerint a nők, bevándorlók, feketemunkások esetében látható leginkább olyan kedvezőtlen bérszakadék, amelyet nem lehet olyan kézzelfogható okokkal magyarázni, mint pl. a végzettség, tapasztalat - vagyis azokkal a tényezőkkel, amelyek leginkább magyarázzák a bérkülönbségeket egyének között. A munkavállalói csoportok közötti bérkülönbségek szintén hozzájárulnak az egyenlőtlenségekhez az ILO szerint.

Döbbenetes fizetéskülönbségek férfiak és nők között

A szervezet új kiadványának részletes elemzése jelentős különbséget fedett fel a nemek közötti fizetések között a vizsgált 38 országban. A jelentés szerint a nők átlagfizetése 4-36 százalékkal kevesebb, mint a férfiaké, a magasabb fizetésű nők esetében pedig ez a szakadék tovább mélyül abszolút értelemben. Európában például 2010-ben az alsó 10 százalékba tartozó női alkalmazottak mintegy 100 euróval kerestek kevesebbet, mint az ugyan ebbe a kategóriába tartozó férfiak. A felső 10 százalékba tartozó magas keresetű nők pedig 673 euróval kaptak alacsonyabb bért, mint a top 10 százalékba tartozó férfiak - mutat rá az ILO, amely azt is hozzáteszi, hogy a vizsgált 38 ország szinte mindegyikében hasonló trend rajzolódik ki.

A jelentés rámutat, hogy a nemek közötti bérkülönbségek mögött bonyolult okok húzódnak meg, ráadásul azok országonként is eltérőek. A tényleges bérszakadékot két részre osztja az elemzés: egy "megmagyarázhatóra" - amely olyan látható okokra vezethető vissza, mint például a képzettség szintje - és egy "megmagyarázhatatlanra" - az a rész, amely a látható okokkal "kiigazított" maradék, azaz a munkaerő-piaci diszkriminációra vezethető vissza.

 

A nemek közötti bérszakadék "megmagyarázhatatlan" részének kiiktatása: az átlagos bérszakadék a kiigazítások előtt és után néhány kiválasztott gazdaságban (2010)
Kép: Forrás: ILO Global Wage Report 2014/15

A jelentés arra mutat rá, hogy ha ezt a "megmagyarázhatatlan" büntetést eltörölnék, akkor ez a szakadék a vizsgált 38 ország közel felében nem létezne, sőt, a nők többet keresnének, mint a férfiak a munkát jellemző karakterekre alapozva az elemzést. Az ILO szerint ez lenne a helyzet például Svédország, Litvánia, Szlovénia, Brazília, Oroszország és Magyarország esetében is.

Mit kellene tenni?

Miután az általános egyenlőtlenség jelentős mértékben a bérek közötti egyenlőtlenségre vezethetőek vissza, az ILO szerint ezeket megfelelő munkaerő-piaci intézkedésekkel kellene kezelnie a döntéshozóknak. Az ILO szerint a pénzügyi újraosztási mechanizmusok - adók, szociális védelmi intézkedések - jelenthetik a megoldás egy részét, de az átfogó intézkedések között javasolja az ILO a munimálbér intézményének bevezetését, a megerősített kollektív párbeszéd intézményét, valamint a kiszolgáltatott csoportok elleni diszkrimináció felszámolását, továbbá a progresszív adózás és megfelelő szociális védőrendszer kialakítását.

A szervezet szerint a reálgazdaságban a cégek - főleg a kis- és közepes vállalkozások - támogatása is javíthat a helyzeten, miután ez segítheti a növekedésüket és így a munkahelyteremtést. Sok országban például még lehet tenni a vállalkozások hitelhez juttatása, valamint a cégalapítás könnyítése terén.

Az ILO szerint a helyzet javítása érdekében azonban nemzetközi szinten koordinált stratégiákra is szükség van. Amennyiben ugyanis sok ország egyszerre próbálja az exportot növelni a bérek lenyomásával vagy a szociális juttatások visszavágásával, az komoly visszaeséshez vezethet nemcsak a termelésben, de a kereskedelemben egyaránt.

A nemek közötti fizetéskülönbségeket illetően pedig az ILO olyan intézkedéseket szorgalmaz az országok vezetőitől, amelyek biztosítják az "egyenlő munkáért egyenlő bér" elvét, azaz ugyanazért a munkáért vagy azonos értékűnek tekintett munkáért járó díjazás nemektől függetlenül ugyan az, összhangban az 1951-ben aláírt egyenlő díjazásról szóló egyezménnyel, és ennek a jognak az érvényesítését is lehetővé teszi.