Vagy a World Economic Forum (WEF) téved óriásit, vagy Európa nagyon nagy bajban van. A svájci gazdaságkutató intézet legutóbbi versenyképességi rangsora szerint Finnország Európa legversenyképesebb országa. Amikor a finn üzletemberek meglátták ezt, azt hitték, valaki szórakozik velük. Miután azonban még egyszer ránéztek a listára, kénytelenek voltak tudomásul venni, hogy a hír igaz.

Ha Finnország a legjobb, amit az Európai Unió a világnak ajánlani tud, akkor minden okunk megvan rá, hogy elkezdjünk erősen aggódni - fejtegeti Risto Penttila, a finn kereskedelmi kamara elnöke a Financial Timesban megjelent cikkében. Lássuk a listát - folytatja. A finn gazdaság öt éve nem bővül. A munkanélküliségi ráta kilenc százalék. Az ország vállalatainak zászlós hajója, a Nokia kénytelen volt eladni a világsikerét megalapozó mobiltelefon-gyártó üzletágát az amerikai Microsoftnak.

A közkiadások elérik a GDP 58 százalékát - ez az arány magasabb a híresen nagy újraelosztást megvalósító Franciaország adatánál. A középosztály Európa egyik legmagasabb jövedelemadóját fizeti. Az államadósság nő. És a helyzet a jövőben még rosszabb lesz, mivel a finn lakosság elöregedése gyorsabban folyik, mint Európa bármely más országában.

Csodálatos egyenlőség

Finnországot sokan csodálják a társadalmi egyenlőség miatt. Alig maradt igazi kapitalista az országban. A Nokia a jövőben nem fogja termelni a milliomosokat és azok, akik a hagyományos finn iparágaknak köszönhetően gazdagodtak meg, kénytelenek elszenvedni vagyonuk, befektetéseik elértéktelenedését. Az egyenlőség legelismertebb mérőszáma, a Gini index Finnország esetén 25 szemben az ennél sokkal rosszabb 30-as európai átlaggal. Ez azonban semmit sem mond arról, minek alapján helyzete listája harmadik helyére - Svájc és Szingapúr mögé - az országot a WEF.

Talán azért, mert a brutálisan sikeres Angry Bird mobiltelefonos játék finn találmány. Vagy azért, mert Klaus Schwab,a WEF alapítója Finnországban is tanult. Vagy azért, mert a rangsor összeállításakor óriási hangsúlyt helyeznek a társadalmi intézményekre. Hiába kiemelkedőek azonban a finn intézmények, ez nem old meg minden problémát.

Hogy mi van?

Papíron hozza az ország, amit a WEF "elvár": a termelékenység színvonalát meghatározó intézmények, intézkedések és egy egyéb tényezők összességének magas színvonalát. A tulajdonhoz való jog erős védelmet élvez, az iskolák jók, az infrastruktúra megbízható, a gazdaságpolitika kiszámítható. Finnország azok közé az országok közé tartozik a világon, amelyek a legtöbbet költik kutatásra és fejlesztésre. Ugyanakkor a finn ipar termelékenysége 2009 óta hanyatlik.

Ennek egyik oka a néhai Steve Jobs, pontosabban az Apple iPhone okostelefonja, amelynek kihívására nem tudott válaszolni a Nokia. Az amerikai cég másik nagy újítása az iPad táblakomputer a hagyományos finn papíripar koporsójába vert bele egy újabb szöget, miután megkönnyítette az embereknek, hogy áttérjenek a nyomtatott kiadványok vásárlásáról a digitálisan tálalt olvasnivalóra.

Az objektív balszerencse mellett azonban van egy szubjektív is: Finnországot az elmúlt időszakban egy hatpárti koalíció kormányozta, amelynek spektruma a konzervatívoktól a zöldeken és a svéd kisebbség képviselőin át a korábbi kommunistákig terjedt. Ebben borítékolva vannak az egymást kioltó törekvések. Nem csoda, hogy a korábbi kormányfő Brüsszelben keres új munkát magának - véli a finn kereskedelmi kamara elnöke.

Így jártak

Szemben Svédországgal Finnország ellenállt a munkaerő-piaci reformnak, amelynek lényege egyszerűen fogalmazva a mézesmadzag és korbács - a jutalmazás és büntetés - politikájának alkalmazása lenne. Az eredmény tátongó szakadék a foglalkoztatásban a szomszédos ország javára. Majdnem öt százalékponttal gyengébb foglalkoztatási ráta Finnországban, mint Svédországban. A finn politikusok emellett nem hallgattak az EU-ra és az IMF-re sem, amelyek azt javasolták, hogy alakítsa át a hatékonyságot nélkülöző helyhatósági rendszerét és csökkentse a közkiadásokat.

Risto Penttila szerint két tanulsága van mindennek. Az egyik, hogy a jól működő intézmények önmagukban nem feltétlenül vezetnek jó versenyképességhez. Úgy tűnik, van egy olyan pont, amikor az előbbiekbe fektetett újabb összegek ellentétes hatást érnek el. Ez az a pont, ahol el kell kezdeni a közintézmények zsugorítását és ezzel párhuzamosan a fenntartásukhoz szükséges adók csökkentését.

A másik a vezetés hiányossága. Ha a Nokia megfelelően reagál az iPhone megjelenésére, akkor talán az ország megengedhetné magának a magas közkiadásokat. Ha a finn kormány a 2008-2009-es pénzügyi válság után azonnal meglépi a szükséges reformokat, akkor joggal birtokolhatná az EU legversenyképesebb országának járó címet. Így viszont a következő kormányra vár a feladat, hogy levonja a következtetéseket ezekből a tanulságokból.