Egyre vészterhesebb és költségesebb a globális felmelegedés elleni harc - állítja Rajendra Pachauri, az ENSZ Kormányközi Klímaváltozás-elleni Paneljének (IPCC) elnöke. Sokkal keményebb munkát igényel a katasztrófa elhárítása, mint amivel 10-15 évvel ezelőtt el lehetett volna kerülni végső összeomlást - tette hozzá a Financial Timesnak nyilatkozva.

Parchauri még mindig optimista, úgy gondolja, hogy világ kormányai még megtalálhatják a módot az üvegház hatású gázok kibocsátásának visszaszorítására. A kihívást ijesztően nagynak tartja, de jelenleg nem lája kilátástalannak a helyzetet, amit a technikai fejlődésre és a probléma leküzdésével kapcsolatos politikai erőfeszítésekre alapoz. Az IPCC-t 1988-ban hozták létre, hogy szakértői tanácsokkal segítse a kormányokat a klímaváltozás visszafordításában. Legújabb átfogó jelentését a hónap végén hozza nyilvánosságra - a legutóbbi 2007-ben jelent meg.

Több millió éves rekord

A szervezet minden eddigi vizsgálata azt erősítette meg, hogy az emberi tevékenység eredményeként a levegőbe kerülő szén-dioxid okozza a legnagyobb kockázatot. Az IPCC története során a kibocsátás folyamatosan nőtt, és tavaly olyan szintet ért el, amire a föld történetében több millió évvel ezelőtt volt utoljára példa.

Az elmúlt egy évszázadban a bolygó átlagos hőmérséklete 0,85 Celsius-fokkal emelkedett. A szakértők szerint kétfokos növekedés katasztrófát okozna, de már 1,5 fok plusz is nagyon veszélyes. A világ kormányai egyetértenek abban, hogy el kell kerülni a kétfokos emelkedést.

A tengerek szintje máris magasabb lett és az Északi-sarkon a tudósok néhány évvel ezelőtti várakozásainál gyorsabban húzódik vissza a jégtakaró. Eközben nyilvánvaló, hogy egyre forróbb hőségperiódusok sújtanak egyes területeket, időnként nagy csapadékhullámokkal megfejelve.

Nincs idő

Az IPCC jelentése meg fogja erősíteni, hogy a probléma kezelése annál többe kerül, mint tovább halogatják a kormányok a teendőket. Parhauri emlékeztet arra, hogy a 2007-es jelentésben jelezték: a 2-2,4 fokos hőmérséklet-emelkedést akkor lehetne a legkisebb költséggel elkerülni, ha a szén-dioxid-kibocsátás 2015-ben érné el a csúcsát, majd ezt követően folyamatosan csökkenne.

A világ kormányai két nagy kísérletet tettek a klímaváltozás elleni közös fellépésre. Az első az 1997-ben elfogadott kiotói protokoll volt, amely szerint a gazdag országoknak öt százalékkal kellett volna visszafogniuk kibocsátásukat az 1990-es szinthez képest. Ez a szerződés azért nem lehetett igazán hatásos, mert az USA, a legnagyobb szennyező soha nem írta alá, Kína pedig már a kezdeményezésnél sem volt jelen.

Nagy pitty

Másodszor 2009-ben Koppenhágában próbálkoztak meg a világ országai azzal, hogy tető alá hozzanak egy átfogó, új megállapodást, de ez teljes kudarccal végződött. Nem tudtak megállapodni egy szigorú, kötelező előírásokat, vállalásokat tartalmazó egyezményben. Jelenleg egy olyan megállapodásról folynak tárgyalások, amelyeket 2015-ben írnának alá. A szerződésben foglalt kötelezettségek 2020-tól lépnének érvénybe.

Sokan tartanak az újabb kudarctól, ám az előkészítést szervező ENSZ-szakértők optimisták. Úgy látják, hogy - szemben 2009-cel - a kormányok megbíznak egymásban. Az USA és Kína különösen aktív szerepet játszik. Mint a világ két legnagyobb szén-dioxid-kibocsátója külön egyeztetéseket is tartanak.

Emellett a kormányok sok önálló szabályt is elfogadnak országuk kibocsátásának visszafogása érdekében. A világ államaiban 500 klímatörvény volt érvényben az elmúlt évben szemben a 2002-es 100-zal, illetve az 1997-es 40-nel. Ugyanakkor egyes országok, például Ausztrália enyhítettek szabályaikon. Még nagyobb gond, hogy ha összeadjuk azokat az összegeket, amelyek a világ országai a klímaváltozás elkerülésére szánnak, akkor azzal szembesülünk, hogy ez nem elegendő kibocsátás megfékezésére.