Ciprus, Írország, Izland, Lettország, Portugália és Spanyolország Görögországhoz hasonlóan gyakorlatilag csődbe ment, ám a legnagyobb bukást mégis a görögök könyvelhetik el - derül ki a BBC összeállításából. A korábbi kormányok a pénzügyi válság előtt manipulált pénzügyi mutatók segítségével vitték be az országot az eurózónába, majd további csalásokkal elfedték a költségvetési hiány és államadósság valódi nagyságát.

Mintha a fogukat húzták volna

A világgazdasági válság azonban meztelenre vetkőztette a királyt: a 2009 őszén munkahely-teremtés ígéretével hatalomra került baloldali kormány az év végén kénytelen volt beismerni, hogy képtelen finanszírozni a költségvetési kiadásokat. A többi eurótagállam és az IMF vette át az ország finanszírozást, ám ezért kértek valamit cserébe: mégpedig azt, hogy hozzák egyensúlyba a kiadásaikat és a bevételeiket.

A szakértők egy része szerint azonban ezt csak részben kapták meg: a 2009 utáni görög kormányok - a negyediknél tartanak - nem tudták végrehajtani ígéreteiket. Nem végezték el a külföldi szemmel nézve az ország teljesítőképességéhez mérten túlságosan nagyvonalú nyugdíjrendszer reformját. Nem tudták leépíteni a politikai ejtőernyősökkel felduzzasztott közszférát. Elakadtak a privatizációban. Nem voltak képesek átalakítani a hatékonyságot nélkülöző, bonyolult adórendszert és kellően felpörgetni a siralmas adóbehajtást.

Más országok, más gonddal

A többi fizetésképtelenné vált ország esetén nem a kreatív kormányzati könyvelés volt a bajok kiindulópontja, hanem a pénzügyi buborék kipukkadása. Emiatt bedőlt a bankrendszerük, amelyet kormányaiknak fel kellett tőkésíteni, miközben a gazdasági recesszió miatt elapadtak a bevételeik. A befektetők ebből azt a következtetést vonták le, hogy nem marad pénzük kötvényeik visszavásárlására, ezért nem is vettek azokból csődbe taszítva az országokat.

Ezért kellett beszállnia finanszírozásukba az EU-nak és az IMF-nek. Itt is kiadáscsökkentések és bevételnöveléseket vártak cserébe a pénzükért, mert azért az EU-IMF páros is szeretné egyszer viszont látni a hiteleit, amihez valahogyan fizetőképessé kell tenniük az adós államokat.

Írország

Az ír politikai elit rendkívül elégedett volt magával a pénzügyi válság előtt: a gazdaság a beáramló uniós és magántőkének köszönhetően szárnyalt, akárcsak az ingatlanpiac. Az országot a gyorsan fejlődő délkelet-ázsiai országokra ragasztott "kis tigrisek" jelzőt átvéve "kelta tigrisként" kezdték emlegetni. A világ pénzügyi rendszerének összeomlása azonban megmutatta, hogy pusztán egy jelzáloghitel-buborékról volt szó, ami annak rendje és módja szerint ki is pukkadt.

Az ír bankok, amelyek eurómilliárdokat hiteleztek az építtetőknek, az ingatlanfejlesztőknek és a lakásvásárlóknak, összeomlottak. A kormány feltőkésítette őket, átvette a rossz hiteleiket, amibe belerokkant. Az EU-ECB-IMF trojka megmentette az ír államot, ám adóemeléseket és bevételcsökkentéseket írt fel gyógyszerül. Ezt be is szedték, és Írország 2013-ban le tudta zárni segélyprogramját. A gazdaságot az export húzza, amelynek fő piaca a viszonylag jól teljesítő brit gazdaság. Az ügyészség pedig vizsgálódik az ügyben, hogy miért kellett megmenteni a bankokat az állam csődje árán.

Spanyolország

Spanyolországnak nagyon hasonló gondjai voltak, mint Írországnak. Az óriásira felduzzadt ingatlanfejlesztési lufi kipukkadt, ami lejtőre küldte a gazdaságot. Európai nézőpontból ez azért volt nagyobb baj, mint az írek megroggyanása, mert a spanyol gazdaság az eurózóna negyedik legnagyobb gazdasága. A viszonylag alacsony államadósságot megdobta a bankok feltőkésítésére fordított kiadás.

A recesszió miatt viszont elapadtak az adóbevételek, romlott az ország adósságainak besorolása, ami megdrágította finanszírozásukat. Ezért Madrid is kapott egy kisebb, bankmentésre fordítható segélycsomagot. Az előbbi országokéhoz hasonló megszorítások miatt megugrott a munkanélküliségi ráta, amely ma is 20 százalék felett van. Ez a második legnagyobb arány a 25 százalékos görög munkanélküliség után. A gazdaság azonban növekedésnek indult és a segélyprogram lezárult.

Portugália

Akárcsak Spanyolország vagy Írország, Portugáliát is válság előtt felfújt pénzügyi buborék kipukkadása kényszerítette térdre. Az ország bajait súlyosbította, hogy az egymást követő kormányok felhizlalták embereikkel a közszférát és felesleges, haszontalan célokra költötték el az EU-s támogatásokat. Így az előbbieknél is nagyobb csapásként érte a recesszió - mind a bankokat, mind az államot.

Végül Görögország és Írország után 2011 tavaszán kényszerült az EU-IMF páros segítségét kérni. A recept a korábbiakhoz hasonló volt: hitelért megszorításokat kellett végrehajtani. Portugália befejezte segélyprogramját, piaci hitelekkel finanszírozza az állami kiadásokat, ám elemzők gyengeségeket látnak. Az adósság eléri a GDP 130 százalékát, ami visszafizethetetlen. Eközben a gazdasági növekedést nem az export, hanem a belső kereslet bővülése és az elmaradt beruházások pótlása hajtja.

Ciprus

Elsősorban a görög bankok erős jelenléte okozta Ciprus megroggyanását, ami a kormányzati kiadások finanszírozásának meredek emelkedéséhez vezetett. A trojka itt is közbelépett: a szigetország két legnagyobb bankja közül az egyiket beolvasztották a másikba, a 100 ezer euró feletti hiteleket - amelyek jó részét oroszok helyezték "biztonságba" Cipruson - megcsonkították. A kormányzati kiadásokat lefaragták és a gyógymód működni látszik: a gazdaság erőteljes növekedésnek indult.

Lettország

Lettország 2008-ban még nem volt a eurózóna tagja, valutájának árfolyamát azonban rögzített árfolyamon kapcsolták az euróhoz. Az ország dönthetett volna a leértékelés mellett, azonban - hogy ne veszítse el a belépés lehetőségét - az úgynevezett belső leértékelés mellett döntöttek. Ez a jövedelmek, a nyugdíjak és a bérek durva csökkentését jelentette. Ezzel lefaragták a kormányzati kiadásokat, és néhány év durva GDP-csökkenése után emelkedő pályára állították a gazdaságot.

Izland

A fagyos szigetország bankrendszere többszörösére hízott a pénzügyi luftballon felfúvódása idején. Így a buborék kipukkadásakor egy ország gazdaságához képest a világtörténelem legnagyobb bankcsődhulláma zajlott le Izlandon. A hagyományosan a halászatból és az idegenforgalomból élő, 300 ezer lakosú országot letaglózta, hogy mindhárom nagybankját állami tulajdonban kellett venni.

Az összeomlás után tőkekorlátozásokat vezettek be, csak bizonyos összeghatárig lehetett külföldre pénzt utalni. Ezeket a szabályokat csak az elmúlt hónapokban kezdték visszavonni. Izlandnak - amely nem tagja az EU-nak - az IMF mellett több más állam is besegített, miután polgáraiknak megtakarításaik ragadtak bent a szigetország bankjaiban.

A gazdaság ma már nő, nem kis részben annak köszönhetően, hogy a bankokból kirúgott, magasan képzett emberek más ágazatokban munkát. A valuta leértékelődése lendületet adott a halászatnak és a turizmusnak is.