A hét elején a média Hillary Clinton ájulásával volt elfoglalva - a demokraták elnökjelöltje vasárnap rosszul lett egy szeptember 11-ei ünnepségen, mint később kiderült, két nappal korábban orvosa tüdőgyulladást diagnosztizált nála. Az eset éppen ezért több szempontból is ártott a volt külügyminiszternek - kezdi elemzését Ben White, a CNBC szakírója.

Először is mintegy visszaigazolta ellenfele, Donald Trump és a republikánus média régóta hangoztatott állítását, miszerint nincs minden rendben az egészségével. Másodszor a betegség elhallgatása megerősítette azokat a kifogásokat, amelyek szerint Clinton titkolózik sok mindenről.

Mindezek tetejébe a demokrata jelölt a múlt héten ellenfele szavazói egy részét szánalmasnak minősítette, amiért még napokkal később is magyarázkodnia kellett.

Ez a te napod

Egyszóval a hét eleje óriási esélyt kínált Trumpnak arra, hogy jó alaposan elcsépelje ellenfelét. Sőt még ennyit sem kellett volna tennie. Csak hagynia kellett volna, hogy a média hadd mutogassa Clintont, amint majdnem összeesik, mielőtt beszáll a rá váró autóba, illetve hadd értekezzen hosszasan arról, vajon mit titkolhat még el az egészségi állapotával kapcsolatban.

Vagy mégsem

De nem ezt tette. Nyilatkozott a CNBC Squawk Box című programjának, ahol egy sor vad kijelentést tett az amerikai jegybank, a Fed monetáris politikájával, illetve az elnökjelöltek vitájával kapcsolatban, amivel elérte, hogy újra reflektor fénybe kerüljön. De milyen áron?

Az ingatlanmágnás megjegyzései nem fogják enyhíteni Clinton kínos hétvégéit, ám lehetővé tették, hogy a demokraták teljes erejükből célba vegyék, s ami még nagyobb baj, megint maga ellen fordíthat velük olyanokat, akiket meg kellene nyernie. Nevezetesen a magasan képzett republikánus szavazókat, illetve a mérsékelt ingadozók egy részét.

Nagy nonszensz

Az állította, hogy a Fed elnöke, Janet Yellen azért tartja alacsonyan a kamatokat, hogy ezzel lendületet adjon a tőzsdének, amivel a jelenlegi elnök, Barack Obama imázsát javítja. Szerinte az amerikai jegybank közelében sincs a függetlenségnek.

Ez a kijelentés nem kicsi nonszensz. Minden komolyan vehető szakember tudja, hogy a Fed igyekszik emelni a kamatot, mert ez a feltétele annak, hogy a következő recesszió idején legyen eszköze - a kamatcsökkentés - a gazdaság élénkítéséhez.

Decemberben tettek egy lépést ebben az irányban, ám leálltak, mert a gazdaság nem javult úgy, ahogy remélték, az infláció alacsony maradt és külföldről a bizonytalanságot növelő hírek érkeztek - például a britek váratlanul a Brexitre szavaztak. Az elmúlt hetedben a Fed döntéshozói arra céloztak, hogy már szeptemberben jöhet a következő kamatemelés.

Teljesen nevetséges

Trump azonban nem állt meg a Fed ostorozásánál. Tett egy kifejezetten nevetséges észrevételt a közelgő elnökjelöltvitákkal kapcsolatban. Szerinte ezeket moderátorok nélkül kellene lebonyolítani. Csak ő és Clinton állnának vagy ülnének egymással szemben, és beszélgetnének. Indoklása szerint vele inkorrekten bánnak a sajtómunkások.

Ez egyrészt megint csak nonszensz. Mi garantálná egy ilyen beszélgetés esetén, hogy szó essen mindazokról a kérdésekről, amelyek a választókat érdekelhetik. Minden sportágban vannak bírók.

Fontosabb azonban ennél, hogy a felvetés arra utal: Trump tart a moderátorokkal folytatandó kommunikációtól, attól, hogy kemény kérdéseket kap. Az ilyen aggódás soha nem vet jó fényt valakire, aki az Egyesült Államok elnöke akar lenni.

Választási matek

Trump akkor adta ezt a bizarr interjút, amikor az elnökválasztási verseny szorosabbá vált. Bár sikerült feljönnie néhány ismert ingadozó államban, amelyek szavazói bármelyiküket támogathatják, ám bizonyos tipikus republikánus térségekben rosszul áll a szénája.

Ahhoz, hogy az előbbiből adódó lehetőséget kihasználja, az utóbbiból fakadó veszélyt pedig visszaszorítsa, nem azokhoz a választókhoz kellene folyton szólnia, akik már eldöntötték, hogy rá adják a voksukat. Azokat az ingadozókat kell megcéloznia, akik nem kedvelik az ellenfelét, de kényelmetlenül érzik magukat attól a tudattól, hogy Trump lehet az országuk elnöke.

Clinton szerencsétlen hétvégéje után, amely egy fegyelmezett politikusnak jó esélyt kínált volna arra, hogy előnyt kovácsoljon ellenfele gyengeségeiből, Trump éppen azt bizonyította be, hogy híján van ennek a fegyelmezettségnek. Sőt egyáltalán nem is érdekli, hogyan sajátíthatná el ezt az értékes, a jó vezetőt jellemző képességet.