A jelentés meglehetősen sötét képet rajzol. Négy éve elkötelezte magát ugyanis a világ a fenntartható fejlődés 2030-as menetrendje mellett, és visszafelé haladunk az éhezés felszámolása, a mezőgazdaság és természeti erőforrásaink - legyen az szárazföldi vagy vízi - fenntartható kezelése felé vezető úton Pietro Gennari, a FAO vezető statisztikusa szerint.

A kiadványban - ami az első ilyen tematikájú jelentés - a FAO szakértői 234 országból begyűjtött adatok alapján vizuálisan jelenítik meg a globális trendeket ahhoz a négy fenntarthatósági célhoz kapcsolódóan, melyek a FAO "gondnoksága" alá esnek.

Emelkedik az éhezők száma

Az egyik megállapítás, hogy az éhezők száma emelkedik. Világszerte több mint 820 millió ember éhezik, számuk az elmúlt három évben folyamatosan növekedett és visszaesett a 2010-2011-es szintre. Nem csak abszolút értékben, de arányaiban is terjedőben az éhezés: míg 2015-ben a világ népességének 10,6 százaléka éhezett, három évvel később már a 10,8 százaléka.

A másik megállapítás, hogy a nagy élelmiszertermelők jövedelme kétszerese a kistermelőkének. A kistermelők, akiktől az élelem 80 százaléka származik, aránytalanul nagy nehézségekkel kénytelenek szembenézni a termelés fenntartásához, ebből fakadóan jövedelmük és termelékenységük jelentősen alacsonyabb, mint a nagy szereplőké. Az országok többségében a jövedelemkülönbség kétszeres is lehet, a termelékenység esetében nem ilyen súlyos az arány.

A következő megállapítás, hogy magas az áringadozás a fejlődő országokban, ugyanis 2016 és 2017 között az élelmiszerárak körüli anomáliák a tengerparttal nem rendelkező fejlődő országok harmadát, minden negyedik afrikai és ázsiai államot, és minden ötödik közép- és dél-ázsiait érintettek. Mérsékelt áringadozás a világ minden térségében megfigyelhető volt.

További megállapítás, hogy a helyi haszonállat fajok több mint fele a kihalás szélén van. Összesen 70 országban, ahonnan elérhető információ, a helyi haszonállat fajok mintegy 60 százaléka veszélyeztetett státuszú. Vagyis a 7155 faj közül, melyek csak egy országban fellelhetők, 1940 tűnhet el végleg. A tényleges szám még ennél is magasabb lehet, miután a Közel-Keletről, Afrikából és Ázsiából nincs teljes adat. Ennek ellenére nem történtek lépések az állati genetikai erőforrások megőrzéséért, illetve a jelenlegi módszerek nem megfelelők. A helyi fajok kevesebb mint 1 százalékának génkészletét mentettek meg, amely kihalás esetén lehetőséget adna a faj újjáélesztésére.

Van egy kis javulás valahol

Van azért némi pozitívum is: kis javulás a növényi genetikai erőforrások terén. Tavaly év végére a 99 nemzeti és 17 nemzetközi növényi génbankban 5,3 millió mintát őriztek - 3 százalékkal többet az előző évhez képest. Megjegyzendő persze, hogy mindez a már meglévő anyagok megfelelőbb tároló helyre átkerülésének köszönhető, kevésbé a minták tényleges gyarapodásának. A haszonnövények sokféleségét célzó lépések sem bizonyultak elegendőnek, különösen azok vad rokonainak és a kevésbé elterjedt fajták tekintetében.

Nagy a túlhalászás

A túlhalászás és a fenntartható halászat megvalósítása is aggodalomra ad okot. A világ tengeri halkészleteinek harmada túlhalászott, míg ez 1974-ben 10 százalék volt csupán. A jelentés hozzáteszi, hogy a fejlődő országok halkészleteinek kezelésében elért eredmények mellett a fejlődő országokban pont ezzel ellentétes folyamatok zajlanak. Ezen felül az országok 30 százaléka nem haladt az illegális és szabályozatlan halászatot visszaszorítani kívánó nemzetközi egyezmények végrehajtásával.

Mindenhol megjelent a vízhiány

Vízkészleteink is veszélyben, a vízhiány minden kontinensen megjelent. Az elmúlt 20 évben a legsúlyosabb aszályos helyzetek Észak-Afrikában, Nyugat-Ázsiában és Közép- és Dél-Ázsiában koncentrálódtak. Ráadásul fogynak az erdők is. Madagaszkár nagyságú erdőterület tűnt el 2000 és 2015 között bolygónkról, és került mezőgazdasági művelésbe, legnagyobb része Latin-Amerikában, a szubszaharai Afrikában és Dél-Kelet Ázsiában. Az erdőterületek csökkenése üteme 2010-2015 között lassult, miután Ázsiában, Észak-Amerikában és Európában növekedtek az erdőségek.

Mit lehet tenni a problémák megoldására?

Hogyan lehetne megállítani a negatív folyamatokat? A FAO szerint a fentebb vázolt problémák közül számos kezelhető lenne a mezőgazdaságba történő nagyobb beruházások révén, beleértve a halászatot és erdőgazdálkodást. A jelentés szerint azonban a bruttó hazai termékhez (GDP) viszonyítva ez épp csökken. A GDP arányában a legkevesebbet a szubszaharai Afrikában és Csendes-óceán térségében költenek az agráriumra. A termelékenység növelése és a kistermelők ellenálló és alkalmazkodóképességének növelése kritikus az éhezők és mélyszegénységben élők számának mérséklésében.

Az élelmiszerárak körüli anomáliák megnehezítették az élelemhez és tápláló ételekhez való hozzáférést. Ez kezelhető lenne, ha az árak és az alapélelmiszerek kereslet-kínálat információi elérhetők, és ez által a piacok jól működők lennének. Hatékonyabb vízhasználattal pedig önkormányzati, ipari és energetikai hűtőegységeknél mérsékelhető lenne a vízkészleteken lévő nyomás.

A jelentés a halászati politikák azonnali átalakításáért is kiált. A túlhalászott területek regenerálódásával ráadásul az éves halászati termelés 16,5 millió tonnával, és az ebből szerzett bevételek 32 milliárd dollárral növekedhetnének a FAO szerint.