Vészhelyzet alakult-e ki a tajani atomerőműben, amely a kínai Gyöngy-folyó 60 millió lakost összezsúfoló deltájában található Hongkongtól, Kantontól és Sencsentől nyugatra található, vagy sem. Ezt próbálják kideríteni az amerikai kormány szakértői, miután kiderült, hogy a szűken egymilliós város nukleáris erőművében gázszivárgás történt. Úgy tűnik, nem ilyen rossz a helyzet, de azért van ok az aggodalomra. A CNN jelentése szerint a probléma nem veszélyezteti közvetlenül a létesítményben dogozókat vagy a környéken élőket.
Az Electricité de France SA (EDF), amelynek 30 százalékos tulajdonrésze van a Framatome vállalatban, a kínai erőmű karbantartásáért felelős cégben, arról adott hírt, hogy nőtt bizonyos nemes gázok koncentrációja az erőmű elsődleges keringési rendszerében, hozzátéve, hogy ez „ismert jelenség” az atomerőművek üzemeltetési gyakorlatában. A jelentés szerint nincs ok riadót fújni, Taijanban nem történt olyan nagy baj, ami a szovjet csernobili, a japán fukusimai vagy az amerikai Three Mile Island erőműben. Azzal azonban, ahogy a kínaiak képzelik a nukleáris események kommunikációját, már több gond van – összegzi a helyzetet David Fickling a Bloomberg árupiaci szakírója.
A nemes gázok, főként hélium, xenon és kripton keletkezése normális velejárója a radioaktív bomlásnak. A gáz felszabadulása a nukleáris fűtőelemek elhasználódásából fakad, az EDF szerint ennek mennyisége nem haladja meg a nemzetközi előírásokban szereplő határértékeket. Ezek a bomlástermékek, például a xenon belekerülnek a reaktorok által fűtött vízbe, amelyek azután meghajtják az áramtermelő turbinákat. Ha ilyesmi történik, az egy korai figyelmeztetés arra vonatkozóan, hogy az erőmű több biztonsági rendszere nem működik megfelelően.
Volt már rá példa
Ezek az esetek nem különösebben ritkák vagy aggasztóak, ha a szivárgás bizonyos korlátok között tartható. Az Egyesült Államokban használt fűtőelemrudak két százaléka hibásodott meg ilyen módon 1994 és 2006 között – derült ki a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség egyik tanulmányából. Európában nem sokkal jobb arányt tapasztaltak. A nukleáris létesítmények szügyig vannak biztonsági rendszerekkel, így amíg az ilyen esetek az erődszerűen épült reaktorépületeken belül maradnak, addig csak a személyzetnek kell néhány ideiglenes plusz biztonsági intézkedést tennie, az fűtőelemek cseréje nehézkesebb lesz és nőnek karbantartási költségek.
Miért kellene emiatt aggódnunk? - teszi fel a kérdést a Bloomberg cikkírója. Szerinte az ügy kommunikációja az, ami nagyon aggasztó. A Framatome először az USA energiaügyi minisztériumához fordult, hogy figyelmeztessen a tajani atomerőművel kapcsolatos esetleges problémáról, de ez még a múlt hónapban volt – legalábbis ez derült ki a CNN jelentéséből. A cég egyik tisztviselője egy június 8-ai emlékeztetőben úgy jellemezte a bajt, hogy az közvetlen radiológiai veszélyt jelent a létesítményre és a környezetére.
Hallgatnak a kínaiak
Eközben Kína atomenergia-biztonsági hivatala (angol rövidítése NNSA) egyszerűen felemelte a nemesgáz-koncentráció megengedett mértékének határértékét, hogy a szivárgást papíron a paramétereken belül tartsa – derült ki CNN birtokába került emlékeztetőből. A Framatome azt gyanította, hogy ezt azért csinálták, hogy ne kelljen lezárni az érintett atomreaktort. Eközben az NNSA hallgatott. A kínai környezeti minisztérium internetes oldalán, amely állítólag a nukleáris biztonságról ad tájékoztatást, egy szó sem esett a tajani helyzetről.
Az erőmű üzemeltetője, a China General Nuclear Power Corp. csak annyit kommunikált, hogy a „környezeti mutatók” a létesítmény körül normálisak. Magyarán egy szót sem szólnak az erőművön belül folyó dolgokról, amiket az EDF és a Framatome jelzett. A hallgatás és a körmönfont szóhasználat az igazi probléma – véli a Bloomberg publicistája, pedig ez valójában az egész nukleáris ipart jellemzi. Eddig például senki nem hozta szóba, hogy a nemesgázok jelenléte általános ugyan, de egyáltalán nem veszélytelen az ilyen helyzet - és nem csak a primer sugárzás miatt. Például azért, mert valójában a Xenon az, ami Csernobilban a katasztrófa egyik fő katalizátora volt (és itt tegyük hozzá azt is, hogy a 2003-as paksi atomerőművi baleset során is ez, a Xenon volt az, aminek a koncentrációja miatt aggódni kellett).
Mit értünk biztonság alatt?
A nukleáris technológia alkalmazásában, akárcsak a légi közlekedésben általában eléggé jók a biztonsági feltételek, ám ez annak köszönhető, hogy aprólékos, paranoiás szellemben ellenőrzött szabályozás jellemzi ezeket az iparágakat. Ez a legkisebb problémának is a maximális figyelmet szenteli és teljes nyilvánosságot biztosít, hogy minden egyes eset gazdagítsa a biztonságért felelős emberek tapasztalatait és finomítsa a biztonsági rendszereket.
A kínaiak részéről itt ennek ellenkezője történik, és itt jön be a képbe Csernobil és Fukusima. Mindkét katasztrófát részben az idézte elő, hogy ez a biztonsági színvonal (és kultúra) hiányzott az atomerőműveket üzemeltető szervezetekből és kormányzati hivatalokból – mondja Najmedin Meshkati mérnök, a Dél-kalifornai Egyetem professzora, a nukleáris biztonság szakértője. Az biztonság paranoiás kezelése és a teljes nyíltság megléte vagy hiánya dönti el, milyen színvonalú egy ország atomenergia-ipara. A szakértő szerint a kínaiaknak jó figyelmeztetés lehet, a tajini eset, hogy nem tanultak a két híres atomerőmű-katasztrófából.
Kínában termelik a világ nukleáris áramának egy tizedét és az építés alatt lévő atomreaktorok mintegy harmada is itt épül. A kínai népesség szenved a szénerőművek levegőszennyezésétől, ami súlyosbítja ezek hozzájárulását a klímaváltozáshoz, így a pekingi kormánynak szüksége van az ezeket kiváltó atomerőművekre. Jó lenne, ha a kormány PR-szempontja elé helyeznék ezek biztonságának és a biztonsági problémák nyilvánosságának biztosítását. Ez legalább olyan sürgős, mint a tajani fűtőelemek cseréje.