A britek nemzeti öntudatában a két világháborús győzelem, különösen a nácik leverésének emléke elhomályosítja a birodalmi múlt kellemetlen tényeit - kezdi elemzését Gideon Rachman, a Financial Times vezető publicistája. Ennek a ténynek súlyos következményei lesznek, ahogy az ország elkezdi a tárgyalásokat a brexitről, azaz az Egyesült Királyság kilépéséről az Európai Unióból. A sajtóhírek szerint a brit miniszterelnök várhatóan szerdán benyújtja a Brüsszelnek a brexit hivatalos elindításról szóló javaslatot.

Viccként indult, de nagyon árulkodó, hogy egy brit tisztviselő "Birodalom 2.0-ként" hivatkozott azokra a kereskedelmi szerződésekre, amelyeket a függetlenné váló Nagy-Britannia köthet a Brit Nemzetközösség államaival. A bírálók rögtön lecsaptak a kiszivárgott megjegyzésre, úgy vélik, hogy ez a meghatározás elárulja a brexit híveinek igazi motivációját. A Brit Birodalom iránti nosztalgia hajtja őket.

Kapcsolódó

Félreértik a múltat

Rachman szerint nem pont erről van szó. A britek elragadtatása saját múltjuk iránt valójában nem a birodalom iránti nosztalgiában nyilvánul meg, hanem abban, hogy figyelmen kívül hagyják a birodalmi múlt kellemetlen tényeit. A szigetország legtöbb lakója, köztük a vezető politikusok is egyszerűen elfeledkeztek Nagy-Britannia birodalmi történelméről.

Ez a kollektív amnézia azután utat nyit az előtt, hogy a brexit hívei, a Global Britain koncepciót hangoztatók (köztük Theresa May miniszterelnök - a szerk.) félreértelmezzék a múltat és ezzel egyidejűleg a nemzet jövőjét súlyosan kockáztató következtetésekre jussanak.

Mély átéléssel beszélnek az Egyesült Királyságról mint nagy kereskedő nemzetről, miközben valójában egy nagy birodalomépítő, hódító országról van szó. Ez a félreértés azután ahhoz az elbizakodott következtetéshez vezet, hogy a szigetország függetlenné válással újra felveheti globális kereskedői küldetésének fonalát. Figyelmen kívül hagyják, hogy immáron nem a britek uralják a világot.

Kereskedés brit birodalmi módra

A birodalmi időkben Nagy-Britannia nem kihasználta, hanem szabályozta a világpiacokat. A Brit Kelet-indiai Társaság háborút indított, amikor veszély fenyegette a kereskedési privilégiumait. Ennek eredményeként rákényszerítette a saját szabályait egész Indiára. Amikor Kína le akarta állítani az ópiumkereskedelmet, a britek fegyverrel válaszoltak, elsüllyesztették a kínai flottát és rábírták Peking akkori urait, hogy adják át Hongkongot nekik.

Kereskedés a 21. században

Csakhogy miközben a brit elit elfeledkezett erről a múltról, a volt gyarmatok elitje nem ilyen feledékeny. Azoknak például, akik arról papolnak, hogy a független Nagy-Britannia a "történelmi és kulturális" kapcsolatok alapján elképesztően jó kereskedelmi megállapodást köthet Indiával, el kellene olvasniuk Shashi Tharoor, az indiai parlament külügyi bizottsága vezetőjének könyvét.

Ennek segítségével láthatnák a világot a 21. század egyik emelkedőben lévő szuperhatalmának szemével. Az indiaiak és a kínaiak enyhén szólva ambivalensen viszonyulnak volt hódítójukhoz. Ne feledjük, olyan országokról van szó, amelyekkel nem egyszerűen kereskedtek a britek, hanem amelyeket - kihasználva a technikai-gazdasági fejlődésben elért előnyüket - háborúkban legyőztek.

Elfogult kép a tükörben

A britek történelemszemléletét, amely diszkréten háttérbe tolja az előbbi sztorit, a történelemkönyvek formálják. Ezek főként a belső politikai fejlődésről szólnak, amely nem más, mint a parlamenti demokrácia kialakulása, fejlődése, kiteljesedése. A szigetország és a külvilág kapcsolatát Napóleon és Hitler legyőzésével reprezentálják.

Egy külföldi történész minden bizonnyal azt a csodát tartaná a brit történelem legérdekesebb részének, hogy egy kicsi, Európa perifériáján lévő ország hogyan tudott óriási birodalmat építeni. A britek azonban a két világháborús győzelmükre, a nácik leverésére emlékeznek, különösen az utóbbira, amelyben vesztes helyzetből fordítottak.

Segíti elnyomó gyarmatosító múltjuk elfelejtését, hogy birodalmuk a második világháború után közvetlenül omlott össze. 1945 dicsőséges győzelme elhomályosítja India 1947-es függetlenné válását. Ráadásul a két világháborús diadal megerősíti azt a képet, hogy britek a szabadság és a demokrácia nemzeteként legyűrték a zsarnokságot.

Csak a szépre emlékeznek

A brit elit a parlamenti rendszer győzelmeként, az embereket felszabadító, nagy reformok sorozataként emlékszik az ország történelmére. Rachman szerint a kormány nem véletlenül adta a brexit megindítását lehetővé tevő törvény címének azt, hogy Great Repeal Act. A cím az 1832-es Great Reform Actra hajaz, amely jelentős előrelépést hozott a hazai választójog kiterjesztésében.

Ha Theresa May komolyan gondolja, hogy global Britainként képzeli el az ország jövőjét, akkor talán módosítani kellene azt a történelemszemléletet, amelyet a szigetország lakói az iskolában tanulnak. Jó lenne, ha a közeljövő brit politikusai a fontos dátumok közül nem csupán 1939-et, a második világháború kitörésének időpontját tartanák fejben, hanem 1839-et, az első ópiumháború kitörésének évét is.