Az áradás, amely elöntötte Velencét és már megölt két embert, illetve rengeteg épületben óriási károkat okozott kérlelhetetlen természeti erőnek tűnik, amely a város elpusztítására tör - kezdi háttérelemzését Ferdinando Giugliano, a Bloomberg publicistája.

Kész csoda, hogy törékeny műtárgyra emlékeztető település, amely 118 szigetre épült, ezer éven át fenn tudott maradni és képes volt nagy sikereket elérni. Tengeri és kereskedelmi nagyhatalmi korszakában az ikonikus műemlékek, építészeti különlegességek és műkincsek tárházává vált, ami napjainkban évente 20 millió turistát vonz.

Árhullámok

Az árhullámok, amelyek egyre gyakrabban pusztítják a várost látszólag elkerülhetetlenek, hiszen az emberi civilizáció okozta globális felmelegedés miatt emelkedik a tengervíz, miközben az épületek természetes módon süllyednek. Ugyanakkor évtizedek óta húzódik az áradásokat kivédeni hivatott mobilgát építése, amivel kapcsolatban nem lehet elhárítani a közvetlen emberi felelősséget.

Nem ért véget az árveszély

Továbbra is a legmagasabb fokozatú riasztás van életben Velencében, ahol vasárnap az ár ismét teljesen víz alá temetheti a szigeteket - írta az MTI szonbaton. Az utcákon lefektetett pallókon vagy magas gumicsizmában lehetett közlekedni. A pallók 120 centiméteres vízmagasságig nyújtanak segítséget, e fölött megemeli őket az ár. A Szent Márk teret újra megnyitották, és újraindult a vízibuszforgalom is, de több megálló továbbra is zárva van. Az óvodák, iskolák, bankok, posták, más hivatalok szerdától zárva tartanak, az üzletek többsége szintén nem nyit ki, ezért akadozik az élelmiszer-ellátás. Továbbra sem látogatható a Szent Márk-bazilika, a dózse palota és a velencei múzeumok, paloták nagy része.

A lassan, de folyamatosan pusztító katasztrófa mögött az árhullámok sorozata áll, az, amely az elmúlt napokban érte el a várost, csak egy különösen nagy kárt okozó természeti csapások sorában. Az adatok azt mutatják, hogy az áradások rendszeresek, tavaly például 121 napon át volt magas a vízállás Velencében, ami kétszerese a 2017-es számnak. A hatóságok 1923 óta gyűjtik az adatokat, amelyek borzalmas tendenciát mutatnak. A tengerszint feletti 140 centiméteres magasságot tartják kivételesen magasnak, és az olyan esetek fele, amelyekben a tengervíz szintje elérte ezt a szintet, az elmúlt két évtizedben történt.

Az új technológiákkal, az energetikai fejlesztésekkel és a fenntartható fejlődést szolgáló teendőkkel foglalkozó olasz állami hivatal előrejelzése szerint Velence egy évszázadon belül víz alá kerül, ha az emberiség nem tudja megfékezni a klímaváltozást és nem hoznak meg minden lehetséges intézkedést a katasztrófa elkerülésére.

Régi projekt

Az 1966-os áradás után, ami minden idők legnagyobb természeti csapása volt, a római kormány igyekszik kitalálni, hogyan védhetné meg a várost. Végül csak az 1980-as évekre jutottak el oda, hogy kiválasztottak a lagúnákon túli mobilgát megépítésének projektjét, amitől a megoldást várják. MOSE-ra keresztelték, a bibliai Mózesre utalva, akiről köztudott, hogy ketté választotta a Vörös-tengert. Az 5,5 milliárd eurós költségvetést már túllépték (ez a paksi bővítésre adott orosz hitel valamivel több mint fele), a beruházás 2016-os befejezési határidejét pedig 2022-re tolták ki.

A gáttal végzett tesztek az mutatták, hogy a MOSE egyes részeivel gondok lehetnek, ami felveti a kérdést, hogy milyen hosszú időre kínálhat megoldást és mennyibe fog kerülni a fenntartása, az üzemeltetése? Nagyobb gond azonban ennél, hogy az építkezést bürokratikus obstrukció és korrupció hátráltatja. Környezetvédelmi csoportoknak és egyes helyi politikusoknak újra és újra meg kellett állítaniuk a projektet, nehogy teljesen félrecsússzon. Számos helyi és országos politikusnak kell korrupciós vádakkal szembe néznie az építkezéssel összefüggésben, egyeseket elítéltek vagy vádalku kötésére kényszerültek. A projekt a vele kapcsolatos csúszópénzek kiszűrése érdekében 2014 óta külön ellenőrzés alatt fut.

Általános probléma

A MOSE csak csepp a tengerben Olaszországban, amely megmutatja, hova vezethet, ha az állam visszafogja infrastrukturális beruházásait. Az olasz politikusok általában Brüsszelre mutogatnak, mondván: az EU kényszeríti rá az olasz költségvetésre azokat a megtakarításokat, amelyek miatt nem jut elég pénz az infrastruktúra rendben tartására. Matteo Salvini, a jobboldali Liga elnöke odáig ment, hogy az uniót okolta a genovai közúti híd tavalyi leomlásáért, ami 43 halálos áldozatot követelt.

Ugyanakkor miközben kétségtelen, hogy az olasz kormánynak többet kellene költenie az infrastruktúrára a napi kiadások rovására, a MOSE azt bizonyítja, hogy a siker akkor sem garantált, ha egyébként a forrás, amit egy projektre szánnak, megfelelő. Legalább ilyen fontos, hogy hatékonyan működjön az adminisztráció és az igazságszolgáltatás. Ráadásul egyik politikai oldalnak sincs mentsége a projekt kétbalkezes menedzselésére, mivel Velence főként baloldali irányítás alatt áll, miközben a várost magában foglaló Veneto tartomány jobboldali kézben van.