A fejlett országok nyugdíjrendszerei a jövőben nem lesznek képesek biztosítani azt a biztonságot az időseknek, amelyet a pénzügyi válság előtt nyújtottak - derül ki az OECD friss jelentéséből. A szervezet tagállamai különböző eszközökkel fogják kordában tartani nyugdíjkadásokra fordítható összegeket: emelkedni fog a nyugdíjkorhatár és előfordulhat a nyugdíjak befagyasztása vagy akár mérséklése is.

Az OECD 34 tagállama jelenleg átlagosan költségvetése ötödét fordítja a nyugdíjakra. Magyarország ebből a szempontból az átlagnak megfelelő szinten van, GDP-jéhez viszonyítva viszont többet költ erre a célra, mint amennyit a szervezet országai átlagosan erre szánnak (lásd táblázatunkat). A nyugdíjkasszák növekedése a jövőben inkább abból fakad majd, hogy a fejlett országok társadalmában tovább növekszik az idősek száma. Ez - derül ki egy, a jelentésben megtalálható grafikonból - Magyarország esetében azt eredményezi, hogy 2060-ra a GDP 15 százalékára rúghat a kiadás.

Felboruló egyensúly

Az OECD országaiban élő 65 éves korú nők 2010 és 2015 között átlagosan további 20,8 évre számíthatnak, míg a férfiaknál 17,4 év ez a mutató. Ugyanakkor 2060-65-re a nők további 5, a férfiak újabb 4,5 évet gyűjtenek jelenlegi várható élettartamukhoz. Ennek a statisztikának a figyelembevételével ötven év múlva 20 százalékkal drágább lesz a társadalmaknak a nyugdíjasok finanszírozása, mint ma.

Ennek alapján az OECD szakértői arra számítanak, hogy a szervezet országaiban 2050-re mind a nők, mind a férfiak esetén 67 évre növekszik a nyugdíjkorhatár, miközben ma alig van köztük olyan ország, amely elérte volna ezt a szintet. Ez a jelenlegi helyzethez képest átlag 4,5 éves emelkedést jelent a nők, illetve 3,5 évest a férfiak esetén. Az OECD tagállamai összességében küszködni fognak nyugdíjrendszerük fenntartásával a következő évtizedekben. Gondot fog okozni az egyensúly fenntartása, nevezetesen, hogy mennyit fordíthatnak erre a célra adófizetőik pénzéből.

Pofon a középosztálynak

Az elmúlt évek nyugdíjreformjait is figyelembe véve mindez azt jelenti, hogy a munkaerőpiacra ma belépő fiatalok kisebb nyugdíjat fognak kapni, mint a megelőző generációk tagjai. A munkában töltött évek meghosszabbításával némileg ellensúlyozhatják ezt, ám a szorgos munkával töltött évek szaporítása egyben azt is jelenti, hogy életük minden olyan éve, amellyel hozzájárulnak nyugdíjukhoz, kevesebbet hoz majd, mint amennyit elődeik nyugdíjszerző évei jövedelmeztek. Emellett persze az is igaz, hogy a kevesebb állami nyugdíjat nagyobb saját megtakarítással kompenzálhatják.

Óriási különbségek*
MutatóMagyarországOECD-átlag
Éves kereset (millió Ft)2,759,43
Éves kereset (ezer USA dollár)12,542,7
A nyugdíjkassza nagysága a GDP %-ában9,97,8
Várható élettartam születéskor74,579,9
Várható élettartam a 65 éves kor elérésekor1619,1
A 65 év feletti lakosság aránya a munkaképes korúak százalékában27,226,5

*a nyugdíjrendszer szempontjából fontos mutatók összehasonlítása

Forrás: OECD

Az alacsony keresetűek várhatóan megússzák a nagy öregkori zuhanást: jövedelmük 70 százalékára számíthatnak nyugdíjba vonulásuk után. A középosztálybelieknél azonban mindössze 54 százalék ez az arány, ami brutális életszínvonal-romlással fenyegeti az e réteghez tartozókat. A magas jövedelműek esetén 48 százalék a mutató, de ez a csoport kellő személyes megtakarítással rendelkezik ahhoz, hogy elkerülje a lecsúszást.

Nő a szegénység

A nyugdíjrendszerek fenntartásának egyre nehezebbé válása nyomán emelkedni fog az időskorú szegények aránya. Az OECD azokat sorolja ide a 65 évesnél idősebb emberek közül, akik nyugdíjaskori jövedelme elmarad országuk medián jövedelmi átlagának 50 százalékától. A szervezet tagországaiban 2007-ben a 65 évesnél idősebbek átlag 15,1 százaléka nézett szembe ezzel a helyzettel, míg 2010-re 12,8 százalékra mérséklődött ez az arány.

Csak Kanadában, Lengyelországban és Törökországban romlott a helyzet, igaz, Japánban és az USA-ban a javulás ellenére 20 százalék körül maradt a szegény nyugdíjasok aránya. A mai gyerekeknek és fiataloknak azonban azzal kell számolniuk, hogy mire korosztályuk betölti 65. életévét, ismét 13-14 százalékra megy fel ez az arány, azaz 100 kortársukból 13-14-en töltik majd szegénységben idős napjaikat. A helyzet valószínűleg még rosszabb is lesz ennél, mivel - vagy azért mert nem tudnak a lehetőségről, vagy azért, mert szégyellik - sokan nem veszik majd igénybe a szegénységi segélyeket.

Az időskori jövedelemkülönbségeket nem csupán az egyes országok anyagi lehetőségei közti különbségek befolyásolják, hanem természetesen más eltérések is, például a nemek közti különbségek. A 65 évesnél idősebb nők különösen veszélyeztetettek, mivel átlagosan tovább élnek, mint a férfiak, és alacsonyabb a nyugdíjuk. Különösen nagy bajba kerülhetnek, ha hosszú ideig tartó gondoskodásra szorulnak.