Bernie Sanders szenátor az amerikai Demokrata Párt nevadai előválasztásán 47 százalékos támogatottsággal végzett az élen, míg a második helyre befutó Joe Biden volt alelnök csak 21 százalékot szerzett. Ezzel a magát elkötelezett szocialistának tartó elnökjelölt-aspiráns olyan lendületet vehet, hogy egy hónapon belül behozhatatlan előnyre tesz szerint a párt elnökjelöltségéért vívott harcban. A nagy kérdés: hogyan került karnyújtásra a párt meghódításáról?
A válasz: a fiatalok millió támogatják azt a programot, amelyet Sanders hirdet, mégpedig mert szüleik így nevelték őket. Pontosabban szocializációjuk mellékhatása, hogy fogékonyak az idős szenátor üzeneteire - véli Jake Novak, a CNBC publicistája. Úgy nőttek fel, hogy nevelőik szándékaiktól függetlenül Sanders-szavazókká tették őket. A publicista három olyan tényezőt sorol fel, amelyek alátámasztják véleményét.
Irány a fősuli!
Az első a felsőoktatáshoz való viszony. Az idősebbek meggyőződése, hogy aki jutni akar valamire az életben, annak felsőfokú végzettséggel kell rendelkeznie, ám eközben az idősebbek tettek róla, hogy olyanok vezessék az országot és az amerikai államokat, amelyek megfizethetetlenül drágává tették az egyetemi tanulást. A második világháború után a tudósok, a politikusok és az újságírók egymás túllicitálva beszélnek arról, hogy a karrier elengedhetetlen feltétele az egyetemi papír, az ellenvéleményeket lesöpörték az asztalról.
Eközben - főként 1978-tól kezdve, mikortól egyre több diákhitel és -támogatás állt rendelkezésre egyre több hallgatónak - a tanulás költségei robbanásszerűen nőttek. Az egyetemi tanulmányok ára az 1970-es évektől kezdve hatszor gyorsabban nőtt, mint az infláció. Így ma amerikaiak milliói nyögnek visszafizethetetlen diákhiteleik alatt, a teljes ilyen hitelállomány több mint 1,6 ezer milliárd dollár. Nem csoda, hogy magára vonja a figyelmüket egy olyan elnökjelölt-aspiráns, aki a kölcsönök elengedését ígéri, és a bajukat vállalatok kapzsiságával és a kormányok rossz politikájával magyarázza.
Elfelejtett generációk
Mind a republikánus, mind a demokrata elit figyelmen kívül hagyja a fiatal generációkat - hozza fel Sanders sikerének második okaként az CNBC cikkírója. Sokkal többet beszélnek olyan ügyekről, mint a szociális biztonság és az egészségügy, amelyek az idősebbeket érintik. Ez nem meglepő: az idősebb korosztályhoz tartozó szavazok többen vannak. Az 2016-os elnökválasztáson a 65 évesnél idősebbek 71 százaléka szavazott, míg a 18-19 éveseknek csak 46 százaléka. Ez a távolság 2018-as időközi választáson 66-36 százalékra változott, de nem csökkent.
Az idősebbek iránti nagyobb figyelmet sokszor magyarázzák azzal, hogy ez a korosztály nehezebb helyzetben van, mint a fiatalabbak. Ez azonban tévedés. Egy 2017-es tanulmány szerint egy olyan háztartás, amelyben 65 évesek vagy ennél idősebbek éltek, átlag 47-szer nagyobb nettó vagyonnal rendelkezett, mint a fiatal amerikaiak háztartásai.
Sanders is sokat beszél a szociális biztonságról és persze ő is az idős korosztályhoz tartozik (78 éves). Ugyanakkor kampányát kiegészíti a fiatalabbaknak címzett üzenetekkel is. Ez mutatkozott meg abban, amikor két éve az élére állt azoknak, akik állami egészségbiztosítást követelnek minden amerikainak.
Radikális kihívásra radikális válasz
A demokrata elit egyetért abban, hogy a republikánus Donald Trump elnök támogatja a fehér felsőbbrendűség eszméjét és Vlagyimir Putyin orosz államfő befolyása alatt áll. Ezek persze túlzások, de a fiatal amerikaiaknak azt üzenik, hogy valami nagy baj van az országukban. És ha ez így van, akkor nehéz erre mérsékelten reagálni. A radikális kihívásra radikális választ kell adni, mert ha valaki azt hiszi, hogy az ország elnöke egy áruló és a nem fehér amerikaiak elleni összeesküvésben mesterkedik, akkor nem visszafogottan hanem kemények kell fellépni ellene.
Sanders ugyan egész karrierjét a politikában töltötte, de nem tartozott a politika fővonalához. Személyisége és politikai imázsa, amely az amerikai kapitalizmus radikális reformját ígéri, jobban illik ahhoz a demokrata gondolkodáshoz, miszerint az Egyesült Államok kétségbeejtően nagy bajba került Trump elnöksége alatt.
Lehet, hogy a Demokrata Párt elitje végül megtalálja a módját, hogy a még hátralévő előválasztási sorozatban vagy ha máskor nem, a párt nyári konvencióján megállítsa Bernie Sanders előrenyomulását, és befuttassa saját mérsékelt jelöltjét, ám ezzel a tűzzel játszana. Azt kockáztatná, hogy a fiatalabb generációkhoz tartozó szavazókat egyszer és mindenkorra szembe fordítja magával.