Ha manapság európai uniós döntéshozókkal társalog az ember a brexitről, akkor azt hallhatja, hogy az Egyesült Királyság még nem nézett szembe az ezzel kapcsolatos kemény választási lehetőségekkel. A londoni kormány olyan elképzeléseket hangoztat, amelyek lényege, hogy a kecske is jól lakjon és a káposzta is megmaradjon, azaz a függetlenné váló ország megtarthassa az unió számos előnyét, miközben hátra hagyja hátrányait.

Nagy-Britanniának be kellene fejeznie, hogy varázslatoktól várja a feloldhatatlan ellentétek feloldását, és meg kéne hoznia néhány kritikus döntést. Ha ezt megteszi, onnantól kezdve csupán jogszabályokat és precedenseket kell alkalmazni az új EU-brit kapcsolat kialakítására. Ebben az érvelésben van igazság, ám figyelmen kívül hagyja, hogy az EU követhet más politikát is a brexit ügyében - állítja Gideon Rachman, a Financial Times (FT) vezető publicistája.

Kapcsolódó

Választani kellene

Az EU - Nagy-Britanniához hasonlóan - fontos választás előtt áll. Azzal, hogy a válás ügyét kizárólag jogi folyamatnak tekinti, lényegében lemond arról, hogy figyelembe vegye, milyen stratégiai, politikai vonatkozásai vannak a szigetország uniós kilépésének. Ez hiba, aminek veszélyes következményei lehetnek mindkét félre vonatkozóan.

Az EU egy jogi keretrendszer, ám ezzel egyidejűleg politikai szervezet is. Számos példa bizonyítja, hogy képes új szabályokat alkotni vagy rugalmasan értelmezni a meglévőket, ha ehhez fűződik politikai érdeke.

Az FT szakírója fel is sorol néhányat ezek közül. Franciaország és Németország következmények nélkül megszeghette az EU stabilitási és növekedés paktumát, Görögország mentőcsomagokat kapott, amire nem volt precedens, Lengyelország ellen pedig olyan szabálysértések miatt léphet fel kőkeményen az unió, amelyeket Magyarország lényegében büntetlenül megtehet.

Az EU kecskéje és káposztája

Szóval az EU is megteheti, hogy olyan megoldásokat alkalmaz, amelyekre igaz, hogy a kecske is jóllakik és a káposzta is megmarad. Következésképpen figyelembe vehet stratégiai, politikai megfontolásokat a brexit kezelésében is. Rachman három lehetőséget lát.

Az első, hogy továbbra is keményen alkuszik a londoni kormánnyal. Ez a politika abból indul ki, hogy a britek döntöttek a függetlenség mellett, ezért nem szemezgethetik ki az uniós szabályrendszerből, ami nekik tetszik. Két lehetőségük van: vagy norvég mintára de facto uniós tagok maradnak, vagy kanadai stílusú szabadkereskedelmi megállapodás kötnek, amivel valóban visszanyerhetik a függetlenségüket, de elveszik az EU előnyeit. Válasszanak és viseljék ennek következményeit!

Érvek

Emellett a stratégia mellett szól, hogy a kemény alkuval meg lehet őrizni az európai egységes piac integritását. Ha Nagy-Britannia megőrizné az EU-tagság bizonyos előnyeit, miközben megszabadulna kényelmetlen kötelezettségeitől, akkor e precedens alapján a maradék 27 tagország is egyedi megállapodások megkötésére törekedhet az EU-val, ami lebontaná az egységes piacot.

Eközben ha Nagy-Britannia gazdaságilag veszít a brexit miatt, az az EU előnyére válhat. Ez demonstrálná, hogy megjárja az az ország, amely kilép az unióból, az euroszkeptikus pártok hitelessége mindenütt gyengülne a kontinensen. Ráadásul sok munkahely és adóbevétel szépen átköltözne a szigetországból az EU-ba.

Második lehetőség

A második lehetőség, hogy az EU kompromisszumra törekszik a brexit ügyében, azaz átveszi a brit vezetés elképzelését, miszerint speciális megállapodás jöhet létre Nagy-Britannia és az EU között. Az Egyesült Királyság nem pusztán egy az EU-n kívüli szomszédos országok közül, hanem évszázadok óta kritikus szerepet játszik az erőviszonyok alakításában, kiemelkedő kereskedelmi partner és katonai szövetséges. Ezért nem lehet úgy kezelni, mint Norvégiát vagy Kanadát.

Az EU-nak szembe kell néznie a világrend megváltozásával, azaz Kína erősödésével és az Egyesült Államok megbízhatatlanabbá, protekcionistává válásával. Az ezzel járó bizonytalanságot erősítheti, ha a megalázott Egyesült Királyság olyan zavaró szomszéddá válik, mint például Oroszország, ugyanakkor enyhítheti, ha a különleges viszonyt építhet ki az EU-val.

További érvek

Egyes európai hatalmak, elsősorban Franciaország tisztában van ezekkel a lehetőségekkel. A párizsi vezetés ezért egyetért azzal, hogy a feleknek egyedi kapcsolatrendszert kellene kiépíteniük egymással. Ugyanakkor nem fogadják, el, hogy ennek meg kellene mutatkoznia az EU és Nagy-Britannia gazdasági kapcsolatrendszerben is. Más szóval úgy tűnik, az unió oldalán is jelentkezik a kecske is jól lakik, miközben a káposzta is megmarad típusú gondolkodás.

Az FT publicistája számos olyan területet lát, amelyeken az EU a gazdasági kapcsolatokban a jelenleginél rugalmasabb magatartást tanúsíthat, ha úgy látja, hogy ezt kívánja a politikai érdeke. Puhíthatják az emberek szabad áramlásának uniós követelményét, vagy az Európai Bíróság joghatóságának érvényesítésén, vagy utat nyithatnak egymás termékszabványainak és pénzügyi szabályozásának kölcsönös elfogadása előtt.

Harmadik lehetőség

Az EU előtt álló harmadik lehetőség, hogy megpróbál kiprovokálni egy belpolitikai válságot az Egyesült Királyságban, ami azzal a következménnyel jár, hogy - egy új népszavazással - a britek lemondanak a brexitről. Ezt a mézes madzag és korbács politikájával tehetné, azaz, engedményt adhatna az emberek szabad áramlásának ügyében, miközben mereven elzárkózna az egységes piaccal és a vámunióval kapcsolatos puhítástól.

Ezzel azonban nagyon kockázatos, mert a válságok definíciószerűen kiszámíthatatlanok. Például lehet, hogy a krízis ideje alatt kizuhanna az EU-ból a szigetország annak minden borzasztó következményével, vagy az új referendum megerősíthetné a brexitet.

Rachman úgy véli, hogy mindhárom lehetőség mellett és ellen érvek hosszú sorát lehet felsorakoztatni. Egy valamit azonban nem tehetnek meg az EU döntéshozói: nem tehetnek úgy, mintha nem lennének stratégiai választási lehetőségeik azzal kapcsolatban, milyen eredménnyel záruljon a brit kilépés.

A fotó forrása: Shutterstock