Az érintett országvezetők nagy sikerként mutatták be a COP26 klímacsúcson megszületett vállalásokat és kompromisszumokat, viszont sok, komolyan szennyező gazdasági szegmenst lényegében nem is érintettek, vagy teljesen értelmezhetetlen vállalásokkal igyekeztek visszafogni – mondták a Fitch Solutions kutatócég szakértői egy, a témában szervezett háttérbeszélgetésen.

A tárgyalások több szempontból kiélezték az eltéréseket a fejlett és a fejlődésben lévő országok között, ennek egyik leglátványosabb igazolása ahogy India szembement a szénenergia jelentősebb visszafogásával. A Fitch Solutions azzal számol, hogy a következő években az eltérő fejlettség és az ezzel járó hozzáférés a technológiákhoz és a finanszírozáshoz újabb diplomáciai, és kereskedelmi hadakozások vezethetnek a kelet és nyugat között.

A káros kibocsátások terén jelentős leépítés várna a szénre mint energiaforrásra. Ez papíron jól mutat, viszont az látszik, hogy a gazdasági és társadalmi folyamatok a legnagyobb szennyező országokban a mainak megfelelő keresletet mutatnak a következő évtizedben is, ami aligha összeegyeztethető a vállalt csökkentési célokkal.

Ezen a téren kiemelkedik India, ami üdvözlendően ambiciózus célokat fogalmazott meg. Ez a milliárdos ország fejlődése miatt viszont erősen megkérdőjelezhető, arról nem is beszélve, hogy korábban is tettek mér hasonlóan ambiciózus vállalásokat, amelyekből aztán kevés valósult meg. Egyben az ország kormánya úgy látja, hogy a fejlett országok mostani szintjüket a szénenergiával érték el, ezért méltánytalan most elvárni az olyan országoktól, ahol az energetikai igények jelentős részét szénnel biztosítják, hogy környezetvédelem érdekében hozzanak többletáldozatokat.

Mi lesz az agráriummal?

Látványosan nem tudtak a tárgyalások mit kezdeni a mezőgazdasággal, pedig ez a szegmens felel globális szinten az üvegházhatású gázok 20-30 százalékáért. Ezért is igyekeztek a metánkibocsátást leginkább az energiaiparban visszafogni, noha a marhatartás az egyik legnagyobb metánkibocsátó.

A mezőgazdaságnak viszont adott az a tulajdonsága, hogy a kibocsátást csak úgy lehet csökkenteni, ha a termelést is csökkentjük. Ez nem járható út, részben a csökkenést nem mutató élelmezési igények miatt, ráadásul sok országban, ahol jelentős gazdasági súlya van az agráriumnak, ez épp a legalacsonyabb jövedelműek megélhetését biztosítja. Így nincs reális esély akadályozni a termelést, csak komoly társadalmi károk árán.

Szintén nem érintették érdemben az olyan területeket az egyeztetések, mint az elektromobilitás. A vállalásokat többnyire olyan országok tették, mint Norvégia, amelyek már amúgy is megfogalmazták saját céljaikat, így a COP26 nem hozott semmilyen többletnek számító előrelépést. Ez különösen igaz úgy, hogy az 5 legnagyobb autóállománnyal rendelkező ország semmilyen idevágó vállalást eleve nem tett.