A hétvégén megkezdődött a sok szempontból rendhagyó futball-világbajnokság Katarban. A furcsaságok sora már az esemény időpontjával kezdődik: a szokásos nyári rendezés helyett november végére kellett időzíteni a vb-t a katari nyári forróság miatt.

Bizonyos szempontból a problémák közé sorolható az ország kapcsolata is a focival. A válogatottjuk az első hivatalos meccsét 1970-ben játszotta, akkor 2-1-re kikaptak a szomszédos Bahreintől, és egészen eddig egy alkalommal sem vettek részt világbajnokságon, most is csak a szervező jogán kaptak lehetőséget.

Állampolgársági kérdések

A nemzeti válogatott összeállítására egyébként meglehetősen korlátozottak is a lehetőségeik, miután a 2,9 milliós lakosságból mindössze 300 ezer fő rendelkezik katari állampolgársággal.

„Katarban szigorú követelményeknek kell megfelelni, aki az országban született, de a szülei nem katariak, az nem kaphat állampolgársági jogokat” – nyilatkozta John McManus szocálantropológus a BBC Sportnak. Ennek pedig jelentős részben az az oka, hogy az állampolgársággal kivételes – oktatási, munkaügyi és egyéb – előnyök is járnak.

Az ebből fakadó döccenők ellenére azonban Katar előállt egy olyan csapattal, amely sokak szerint okozhat még meglepetéseket, az első mérkőzésüket mindenesetre elbukták Ecuadorral szemben.

Nem vették spórolósra a figurát

A katari világbajnokság költségei becslések szerint mintegy 220 milliárd dollárra (87,4 ezermilliárd forintra) rúgnak összességében, bőven felülmúlva ezzel az eddigi listavezető Brazíliát, de a latin-amerikai ország is vb-kiadásai az ideiekhez képest elenyésző 15 milliárd dollárt tettek ki. A Quartz szerint ráadásul a katariak mindössze 17 milliárd dolláros (közel 6000 milliárdos) megtérülésre számíthatnak. Az eseményre nyolc stadiont húztak fel, egy kivételével az összeset a semmiből.

Az őrületes költekezés persze nem kizárólag a világbajnokság miatt történt, a 2030-as nemzeti megújulási – életszínvonal és nemzetközi kapcsolatok javítását célzó – tervek jegyében is zajlottak a fejlesztések. A Bloomberg számításai szerint Doha a 220 milliárd dolláros vb-költségeken felül 300 milliárd dollárt költött infrastrukturális projektekre, például a közutak, a metróhálózat és a repülőtér fejlesztésére.

Ezek természetesen a lakosság számára is megtérülő, hosszabb távú beruházások, az újonnan felhúzott hotelek azonban aligha hozhatják vissza a felépítésükbe ölt pénzt, miután – jelen állás szerint – Doha nem tudja felvenni a versenyt a turisztikai szempontból közeli Dubajjal.

Ugyanígy a nyolc, egymástól sétatávolságra lévő stadion kihasználhatósága is erősen megkérdőjelezhető hosszú távon.

Munkaügyi problémák

A katari szervezéssel kapcsolatban – leszámítva a sörtilalmat – a legnagyobb nemzetközi visszhangot egyértelműen az építkezéseken dolgozó bevándorlókkal kapcsolatos bánásmód váltotta ki. Az Amnesty International szerint az országban dolgozók 90 százaléka, mintegy 1,7 millió fő bevándorló, ami az állampolgársági feltételek mellett persze nem is meglepő.

Az azonban, hogy a vb-rendezési jog megnyerése óta becslések szerint 6500 bevándorló veszítette életét az építkezések alatt, egyértelműen meghökkentőbb adat.

A szervezők természetesen egészen más számokról beszélnek: hangsúlyozták, 37 haláleset köthető a stadionok építéséhez, és ezek közül 34-et nem is minősítettek munkavégzéshez köthető balesetnek.

A katari bevándorlók munkaügyi jogait egyébként régóta kritizálták, és a vb-rendezési jog megrendezésének egyik pozitív hozadéka, hogy 2020-ban módosítottak a bevándorlók munkaügyi jogait és kötelességeit összefogó úgynevezett kafala-rendszeren. Ennek köszönhetően elméletben már lehetőségük van a bevándorlóknak is munkahelyet váltani, elhagyni az országot, valamint szigorúbb szabályok vonatkoznak a munkaadókra a fizetések időzítése szempontjából.

A gyakorlatban azonban még mindig jelen vannak az orvosolni kívánt problémák, sokan számoltak be embertelen szállásolási körülményekről, munkáltatók által elkobzott útlevelekről és megfélemlítésekről.