A tanulmány szerint a globális pénzügyi válság a csúcspontján, 2007-09 között a gazdaságok eddig nem látott szinkronmozgását eredményezte. Az IMF kutatói megállapították, hogy ez az együttmozgás nem korlátozódott a válság epicentrumában lévő fejlett gazdaságokra, hanem minden földrajzi régióra kiterjedt, a fejlett piacoktól a feltörekvőkön át a fejlődő piacokig. Ez azonban a korábbi krízisidőszakokhoz hasonlóan nem volt tartós, 2010. óta ez az együtt mozgás jelentősen csökkent és visszatért a válság előtti időszakhoz hasonló, relatíve normális szintre (az úgynevezett "többsebességes globális gazdasághoz"), az európai válság ellenére.

Az IMF tanulmánya szerint a 2009-ben látott nagyobb együttmozgásra magyarázatot többnyire a közös sokkok - például a globális pánik vagy a figyelmeztetések - adnak. A hagyományos pénzügyi, kereskedelmi kapcsolatok, csatornák hozzájárultak ugyan a piaci stressz határokon átnyúló terjedéséhez, de csak kisebb mértékben. Más tényezők - globális pánik, megnövekedett bizonytalanság, és a befektetők kockázati megítélését befolyásoló figyelmeztetések - viszont közös sokként hatottak és a hagyományos pénzügyi és kereskedelmi csatornáknál jóval nagyobb szerepük volt a korábbiaknál jóval jelentősebb szinkronizált mozgásban.

Tanulságok a döntéshozóknak

  • A nagy pénzügyi válságok számítanak a leginkább, miután a gazdaságok együttmozgása általában ilyen krízisek alatt kiugró.
  • Számít a gazdaság mérete - hangsúlyozza az IMF. Az USA-ból induló átgyűrűzés számít még mindig a legjobban globális perspektívából, míg az eurózóna, Kína és Japán válsága a saját régiójukban érezteti hatását.
  • Az USA monetáris politikájából fakadó sokkok a kamatokon keresztül éreztetik hatásukat, és főleg azokban az országokban, amelyek valutája a dollárhoz van kötve.
  • Az az általános bölcselet, miszerint a pénzügyi globalizáció szükségszerűen előidézi a gazdaságok együttmozgását, nem igaz, csak válság idején.
  • A gazdaságok együttes visszaesését okozó közös sokkok azt sugallhatják, hogy a pénzügyi téren a koordinált intézkedéseknek lehetnek előnyei.

 

Az IMF tanulmánya megállapítja, hogy a gazdaságok hirtelen együttmozgását általában pénzügyi válságok váltják ki, hiszen még ha csak egyes országokat is érintenek ezek a krízisek, gyakran közös - regionális vagy globális - sokként hatnak. Ha egy olyan gazdaság, mint az Amerikai Egyesült Államok - ami nagy is, és globális pénzügyi központ is - válságba kerül, akkor annak globális gazdaságokra gyakorolt hatása aránytalanul nagy lehet - magyarázza a valutaalap tanulmánya.

Nagyot szólt az USA válsága

Az USA pénzügyi sokkja 2007-09 között más válság sújtotta időszakhoz képest négyszer nagyobb tovagyűrűző hatást váltott ki - jegyzik meg a tanulmány készítői. Ebből kifolyólag az IMF szerint a globális pénzügyi válságnak a gazdasági teljesítményekre gyakorolt hatása sokkal nagyobb volt, mint arra a krízis alapjául szolgáló amerikai pénzügyi sokk nagyságából következtetni lehetett. Ez pedig megerősíti azokat a sejtéseket a szerzők szerint, hogy más, kevésbé kézzelfogható tényezők, mint a globális pánik, vagy az önbeteljesítő sokkokra vonatkozó várakozások, jelentős szerepet játszottak.

Az IMF ugyanakkor megállapítja: az átgyűrűző hatás a sokk természetétől is függ, valamint attól, hogy válság kiindulópontjaként szolgáló gazdasághoz fűződő kötelékek mennyire erősek. Erre példaként az IMF tanulmánya az USA és az eurózóna példáját említi: ha az USA-ban vagy az eurózóna valamelyik tagállamában fiskális megszorítások vannak, az valószínűleg  azokra az országokra gyakorol hatást, amelyekkel szoros kereskedelmi kapcsolatai vannak, az amerikai kamatok "normalizálását" pedig elsősorban azok a gazdaságok érzik meg, amelyek az amerikai dollárhoz vannak kötve. Ezzel szemben a szabadon lebegtetett valutájú gazdaságokban az árfolyamok sokkcsillapítóként szolgálhatnak.

Csak ha válság van

Az IMF tanulmánya arra is rámutat, hogy az az általános bölcsesség, miszerint a pénzügyi globalizáció szükségszerűen idézi elő gazdaságok együttmozgását, nem igaz, mindaddig, míg be nem következik egy válság. Míg a pénzügyi csatornák pénzügyi válság idején a határokon történő átgyűrűzésben játszanak szerepet, addig ez a csatorna "békeidőben" - amikor a reál keresleti és kínálati sokkok a jellemzőek - a tőke hatékony allokációját segítik.

A gazdaságok együttes visszaesése idején az összehangolt döntéseknek azonban lehet előnye - jegyzi meg az IMF tanulmánya, ami példaként azt említi, hogy a globális pánik idején a koordinált likviditási rendelkezések nagyon fontos részét képezik a válságra adott válaszoknak. A koordinált fiskális politikák meggátolhatnak országokat attól, hogy túl kicsi (potyázás) vagy túl nagy stimulusokat hajtsanak végre, miközben az egymással összhangban hozott döntésekkel az egyes gazdaságok számára szükséges fiskális ösztönzéseinek mértéke is csökken.