Oroszország inváziója Ukrajna ellen és az arra adott nyugati gazdasági szankciók elhozhatták volna Algéria nagy esélyét exportbevételei felfuttatására. Európa igyekezete, hogy szabaduljon az orosz földgáz importjától utat nyithatott volna az észak-afrikai ország előtt, hogy növelje részesedését az öreg kontinens gázellátásából, ám a hirtelen megugró keresletre nem tudnak hirtelen megugró kínálattal válaszolni – derül ki a Financial Times cikkéből.

Mario Draghi, Olaszország miniszterelnöke és Antony Blinken, az USA külügyminisztere is járt Algírban az elmúlt hetekben, hogy tárgyaljon Európa energiabiztonságának erősítéséről, azaz az orosz energiahordozó-függőség enyhítéséről, illetve arról, hogyan lehetne a kínálat növelésével lejjebb szorítani az európai gázárakat. A vendéglátók mentőövként tekintenek az érdeklődésre, ugyanis az olaj árának 2014-ben kezdődött mélyrepülése arra kényszerítette az algíri kormányt az ezt követő években, hogy az állami pénztartalék elégetésével próbálja működésben tartani az olaj- és gázexportjától függő országot.

Kapcsolódó

Algéria ugyan Európa harmadik legnagyobb földgázszállítója, nyolcszázalékos piaci részesedéssel, ám nincs olyan gázkitermelési lehetősége, amivel gyorsan növelni tudná kínálatát – mondják energiapiaci szakértők. Ennek a háttere az, hogy hosszú ideje hiányoznak a befektetések az energiahordozók kitermelésének bővítésébe, s így kevés a tartalékkapacitás. Az elemzők egy része arra is felhívja a figyelmet, hogy zsíros bevételek egy része az algériai elit homályba burkolódzó belső harcainak, az energiaipari szabályozás állandó változásainak eredményeként tűnik el.

Elveszett lehetőségek

Az olasz Eni, a francia Total és más multik is befektettek az észak-afrikai országban, amely vezetékeken keresztül Olaszországba, Portugáliába és Spanyolországba szállít gázt. Ugyanakkor Algéria elmulasztotta a lehetőségeket az energiaiparában rejlő lehetőségek kihasználására – mondja Anthony Skinner politikai kockázatok elemzésével foglalkozó tanácsadó. A nemzetközi olaj- és gázipari vállalatok a komplikált pénzügyi feltételek, a bürokratikus útvesztőkkel terhelt gazdasági környezet miatt nem hoztak annyi tőkét az országba, amennyit hozhattak volna. Jellemző példa, hogy gázkitermelési licencek legutóbbi, 2014-es fordulójában szereplő 31 blokkból eddig csak négy esetén fogadtak el ajánlatot.

Algéria rövid távon csak évi néhány milliárd köbméterrel tudja növelni európai exportját – mondja Mostefa Ouki, az Oxford Institute for Energy Studies kutatóintézet kutatója. Draghi algíri vizitje idején az Eni aláírt egy szerződést a Sonatrach nevű helyi vállalattal, amelynek alapján 2023-2024-ig folyamatosan kilencmilliárd köbméterrel növelik az éves gázkivitelt a jelenlegi 21 milliárdos éves olasz importon felül.

Átkozott belpolitika

Algéria olaj- és gázbevételei 2021-ben 35 milliárd dollárra ugrottak az egy évvel korábbi 20 milliárdról – derül ki a hivatalos adatokból. Ez a többlet lehetővé tette, hogy levegyék a napirendről a népszerűtlen adóemelési terveket és a szociális támogatások reformját, és ezek helyett bevezessenek egy új, havi 90 dolláros (30 ezer forint) munkanélküli-segélyt az ideges munkanélküli fiatalok lecsillapítására. A Világbank adatai szerint ebben a korosztályban 31,4 százalékos a munkanélküliségi ráta az országban.

Évtizedeken át a Magyarországról is jól ismert módi volt divatban az észak-afrikai országban: a lakosságnak nyújtott állami osztogatás fejében a társadalom eltűrte az éppen regnáló autokratikus politikai rezsimet. A jelenlegi elnök, Abdelmadjid Tebboune elődjét, Abdelaziz Bouteflikát a hadsereg mozdította el a hatalomból 2019-ben, miután óriási tüntetések indultak az országot vezetők korrupciója, az alacsony életszínvonal és a szabadságot korlátozó autokratikus uralom ellen.

Minden elnök korlátozott hatalommal kerül az ország élére – mutatja be az ismétlődő algériai politikai minta kiindulópontját Riccardo Fabiani Észak-Afrika-szakértő. Azt ígérik, hogy bevezetik az ország előrejutásához szükséges kényelmetlen reformokat, ám amikor az olaj ára emelkedni kezd, azonnal sutba dobják ezeket a terveiket, és elkezdik osztogatni a közpénzt, hogy növeljék népszerűségüket. A Tebboune-adminisztráció elindított néhány reformot, például a mezőgazdaság és a startupok helyzetének javítására, de csak fél úton jár a változtatások és a régi szociális osztogatás között.