A luxembourgi székhelyű uniós törvényszék ítélete szerint minden esetben, személyre szabottan kell vizsgálni egy uniós lakos és egy unión kívüli ország állampolgára közötti eltartotti viszony, valamint a beutazási tilalom alapjául szolgáló közrendre való veszélyesség fennállását.
Az ügy előzménye, hogy több, belgiumi lakóhellyel rendelkező, unión kívüli országból származó - Örményország, Oroszország, Uganda, Kenya, Nigéria, Albánia, Guinea - állampolgárral szemben kiutasítási és beutazási tilalomra vonatkozó határozatot hozott Belgium. Néhányukkal szemben e határozatot azzal az indokkal hozták meg, hogy veszélyt jelentenek a közrendre.
Később az érintett személyek Belgiumban tartózkodási engedély iránti kérelmet nyújtottak be. Néhányuk mint belga állampolgár eltartott leszármazottja, mások mint belga kiskorú gyermek szülője, vagy mint belga állampolgárral fennálló stabil kapcsolatban törvényesen együtt élő élettárs. A kérelmeket a belga hatóságok azzal az indokkal nem vizsgálták, hogy az érintettekkel szemben érvényes beutazási tilalom van érvényben.
A bíróság arra emlékeztetett, ha egy ilyen határozat jogerőssé vált, azt csak visszavonása vagy felfüggesztése iránti kérelem külföldön történő benyújtása szüntetheti meg vagy függesztheti fel ideiglenesen.
Az ítélet szerint azonban veszélyeztetheti az uniós polgárságra vonatkozó jog hatékony érvényesülését, ha valamely unión kívüli országból származó egyén a vele szemben elrendelt beutazási tilalom megszüntetésének vagy felfüggesztésének kérelmezése céljából kénytelen elhagyni az unió területét.
A bíróság kimondta azt is, hogy ellentétes az uniós irányelvvel azon nemzeti gyakorlat, amely szerint anélkül fogadható el beutazási tilalommal párosuló kiutasítási határozat unión kívüli ország állampolgárával szemben, hogy figyelembe vennék a családi életével kapcsolatos, családegyesítést célzó tartózkodás iránti kérelmében említett tényezőket, különösen kiskorú gyermekének érdekeit. (A magyar kormány váratlanul megvétózott egy nemzetközi egyezményt)