Joseph Jimenez, az EFPIA (Európai Gyógyszergyártók és Egyesületek Szövetsége) elnöke szerint az innovatív gyógyszeripar készen áll arra, hogy kivegye a részét a köz- és magánszféra hatékonyabb együttműködéséből, s ennek fontos állomása volt a miniszteri találkozó. Mint kifejtette, kihívást jelent, hogy az életkörülmények javulása és a társadalmi-gazdasági fejlődés miatt az emberek ma tovább élnek, mint eddig bármikor, ám gyakran egyszerre több krónikus betegséggel is együtt kell élniük. Nehéz helyzetbe hozza az egészségügyi rendszereket, hogy a növekvő igények mellett a ráfordítások a globális pénzügyi válság óta csak stagnálnak vagy csökkennek.

Ugyanakkor a tudomány és a technológia gyors fejlődése olyan eszközöket hoz létre, amelyek valódi változásokat eredményeznek a betegségekkel való küzdelemben, az egészségügyi szolgáltatások biztosításának módjában, és abban, hogy miként tartják karban a betegek a saját egészségüket.

Az új technológia zavarba ejtő lehet, hiszen megváltoztathatja a súlyos betegségek kezelési paradigmáját, a korábbi technológiákat és szaktudást elévültté teheti. Olyan finanszírozást tesz szükségessé, ami gyakran komoly áldozatokat követel. Szükségessé teheti továbbá azt is, hogy olyan új módokon kelljen fizetni az egészségügyi ellátásért, amelyek nem illenek a jelenlegi rendszerbe. Az egészségügyi költségvetések döntéshozói számára problémás lehet egy nagy költségigényű beavatkozás előfinanszírozása, még akkor is, ha a beavatkozás hosszú távon előnyöket és költségmegtakarítást eredményez.

A szövetség véleménye szerint baj, ha az innovációt lehetőség helyett inkább fenyegetésnek tartjuk. Soha nem lehet az a válasz, hogy elutasítjuk a tudományos fejlődést. Ehelyett együtt kell működni, hogy új módon hasznosíthassuk az új technológiák által nyújtott összes lehetőséget.

Mire kell figyelni?

A szakember szerint már jóval piacra kerülésük előtt fel kell mérni az új technológiák hatását, s ha ez ismert, kevésbé fog zavart kelteni az adott rendszerben. Az egyes technológiákhoz szükséges ráfordításokra való összpontosítás helyett szisztematikusan és összességében kell felülvizsgálni az egészségügyi kiadásokat, és feltenni a kérdést, hogy milyen módon biztosíthatjuk a betegek számára a kiadott összegért a legnagyobb értéket.

A szövetség álláspontja szerint véget kell vetni annak a napjainkban uralkodó gyakorlatnak, mely szerint túl sok forrást pazarolunk alacsony értékű ellátásra, vagyis olyan egészségügyi beavatkozásokra, amelyek kevésbé eredményesek más megoldásokhoz képest. Ezért rendkívüli jelentőségű az az OECD-projekt, amely a pazarlás csökkentését célozza meg az egészségügyi ellátás valamennyi szintjén, és ezért kell azt minden szereplőnek támogatnia.

A gyógyszerek és más egészségügyi beavatkozások valós értékének felméréséhez pontosabban kell tudni mérni azokat a tényleges változásokat, amelyek az egészségi állapotban az egészségügyi ellátás hatására bekövetkeznek. Arra kellene figyelmet fordítani, hogy ezek milyen értéket teremtenek a betegek egészségi állapota, az egészségügyi költségvetések megtakarításai és a társadalom egészének nyújtott előnyök szempontjából - hívja fel a figyelmet Jimenez.

Eredményhez kötött támogatások

Az eredmények mérése segíthet az egészségügyi ellátás minőségének javításában, a jobb forráselosztásban és az ösztönzők kidolgozásában. Ha a kifizetést a kezelések eredményeihez kötik, és nem az egészségügy bemeneti oldalához, az hatásos jelzés lehet az egészségügyi szolgáltatók számára, a magánszektor szereplőit is beleértve.

A szövetség álláspontja szerint az iparág készen áll arra, hogy átálljon egy olyan modellre, amelyben nem az eladott tabletták száma, hanem a ténylegesen elért kezelési eredmények alapján történnek a kifizetések. Egy ilyen modell alkalmazása az egészségügyi szolgáltatások teljes skáláján lehetővé tenné a pazarlás csökkentését, az életek megmentését, és az idősödő populációk szükségleteire adott jobb válaszokat.

Mint összefoglalójában fogalmaz, az érdekcsoportok közötti nyitott és átlátható párbeszédre van szükség, s az innovatív gyógyszeripar készen áll arra, hogy kivegye a részét a folyamatokból.