Két fordulatot hozó eseményre kell felkészülnie a politikusoknak és a gazdasági szereplőknek a világon a következő fél-egy évben. Az egyik, hogy a kutatók kifejlesztik a koronavírus elleni oltást, illetve a betegek legjobb gyógyítási módját, és a gyógyszeripar megkezdi a vakcina és az orvosságok gyártását, a másik - amit most csak suttogva lehet kimondani -, hogy az Egyesült Államoknak új elnöke lesz - kezdi cikkét Philip Stephens, a Financial Times Publicistája. Ami az előbbit illeti a világ még csak most jutott el oda, hogy feloldja a karanténintézkedések többségét.

A gazdasági kilábalás várhatóan egyenetlen és ingadozó lesz, ameddig a világ képessé nem válik a koronavírus végleges legyűrésére. A jelenlegi legnagyobb veszély az, hogy ősszel újabb hulláma érkezik a pandémiának, amely újabb korlátozásokra kényszeríti a kormányokat, lehetetlenné téve, hogy az élet visszatérjen a normális kerékvágásba. A szakértők szerint ez valójában elkerülhetetlen, a kérdés csak az, milyen súlyos lesz a második menet. Az azonban biztos, hogy amíg tart a bizonytalanság, addig a vállalatok nem indulnak teljes erejükkel újra, amire szükség lenne egy erőteljes fellendüléshez.

Kapcsolódó

A legpesszimistább várakozások szerint a vírus még sokáig velünk lesz, azaz időbe telik, amíg elég hatásos vakcina áll majd rendelkezésre, illetve amíg olyan orvosságok kerülnek a kórházakba, amelyekkel hatékonyan lehet gyógyítani a koronavírus-betegséget. Ha azonban ez elmúlik, akkor vélhetően erőteljesebb gazdasági kilábalás kezdődhet, mint a 2008-2009-es pénzügyi összeomlás és világgazdasági recesszió után.

Hallgatag szakértők

Miközben a vírussal kapcsolatos találgatásoktól hangos a sajtó, jóval kevesebb szó esik az idei novemberi amerikai elnökválasztás esélyeiről, pedig ez az idei év legfontosabb geopolitikai eseménye. Leszámítva néhány autokratát, barátot az USA szövetségesei azt szeretnék, ha Joe Biden, a Demokrata Párt jelöltje nyerné a szavazást. (A jelölés gyakorlatilag biztos, mivel Bidennek megvan az ehhez szükséges elektora, akik a párt konvencióján döntenek a jelölésről.) Donald Trump hatalmon maradását a demokratikus országokban kisebb katasztrófának tartanák, ám mivel 2016-ban biztosra vették vereségét, ma senki sem mer ellene fogadni.

A közvélemény-kutatások szerint a demokrata politikusnak több mint 50-50 százalék esélye van a Fehér Ház meghódítására. Trump támogatottsága visszaszorulhat hard core támogatói bázisára, miután a gazdaság borítékolhatóan még köhögni fog az év második felében, az erőteljes növekedés aligha tér vissza a szavazás előtt, és koronavírus továbbra is az amerikaiak életének része marad a következő hónapokban. A körülmények változhatnak, de a dühödt utcai tüntetések akár odavezethetnek, hogy egyfajta népharag söpri el az USA regnáló elnökét.

Más is lenne, meg nem is

Biden elnöksége sok szempontból nem hozna nagy változást az amerikai politikában. A kínaiakkal folytatódna az izmozás, miután stratégiai gazdasági vetélkedés zajlik a felek között. A Közel-Kelet messze van a békétől, akárcsak a Vlagyimir Putyin attól, hogy feladja revansista politikáját. Az egyenlőtlenség növekedése, amit a globalizáció fűt továbbra is kedvezni fog a populista politikának - a nemzetközi összefogás éppen akkor áll rosszul, amikor a klímaváltozás lefékezése érdekében a legnagyobb szükség lenne rá.

Ugyanakkor az az egyszerű tény, hogy Biden kész visszatérni a régi amerikai politikához, amely nem szétszaggatta, hanem erősíteni akarta azt, amit nyugati szövetségi rendszernek nevezünk, óriási változás lenne. Ezért az FT szakírója szerint Amerika barátainak fel kell készülniük arra, hogy visszatérhet az a politika, amely a jog uralmának elvére akarja helyezni a nemzetközi kapcsolatokat - szemben Kína és Oroszország akaratával. Biden kiáll a NATO, az iráni atomalku és a párizsi klímamegállapodás mellett, így ki kell találni, hogyan segíthetnek a nyugati szövetség országai ezek újraélesztésében.

Bár az egypólusú világrend, amely a kelet-európai rendszerváltás után két évtizedig működött, nem állhat helyre, Trump elnöksége megmutatta, mekkora pusztításra képes egy olyan amerikai vezetés, amely visszahátrál az USA nemzetközi vezető szerepétől. Kínával a nyugati közösségnek együtt kell kialakítania egy új viszonyt, amely védi a nyugat - és ázsiai szövetségesei, Japán, Dél-Korea és Ausztrália érdekeit - érdekeit, de nem akarja sarokba szorítani a vetélytársat mint Trump szankciópolitikája és fenyegetései. Másrészt ha az elnök mégis nyerne, akkor ezeket a lehetőségeket el lehet felejteni.