Szaúd-Arábia korábbi legendás olajminisztere, Ali al-Naimi 2014-ben, az olajár zuhanásának kezdetekor arra panaszkodott, hogy Oroszország soha nem tartotta be vállalásait kitermelése csökkentésével kapcsolatban. Még a 2008-2009-es pénzügyi és gazdasági válság idején sem, pedig akkor padlót fogott a világ olajkereslete - emlékeztet a Bloomberg háttéranyaga.
Utóda, Khalid Al-Falih azonban - az OPEC informális vezetőjeként - 2016 őszén összehozta az oroszokkal a világ legnagyobb olajtermelő országainak kitermeléskorlátozási megállapodását, amit 2017 tavaszán meghosszabbították. A piac némi áremelkedéssel díjazta az egyezséget, ám az elmúlt hónapok fejleményei arra utalnak, hogy a sikerpropaganda ellenére gond lehet a megállapodás újabb meghosszabbításával 2018 márciusában.
Kapcsolódó
Baljós árnyak
Márpedig, ha fellazul az összefogás, az újabb túltermeléshez és ezzel olajáreséshez vezethet - aminek persze az autósok örülnének, hiszen csökkenhetne az üzemanyagok ára. És a baljós árnyak már az év eddigi részében is megjelentek a megállapodás felett, annak ellenére, hogy az év első fele elvileg kedvezett a kínálat csökkentésének.
Oroszországban tavasszal az olvadás miatt kedvezőtlen időjárás nyomán hagyományosan viszonylag alacsony a kitermelés, Szaúd-Arábiában az áramtermelés volt alacsonyabb a szokásosnál, Irak és Irán nem tudta úgy növelni olajbányászatát, ahogy szerette volna. Az OPEC exportja mégsem csökkent kellőképpen.
Baljós fejlemények
Azóta csak rosszabb lett a helyzet az olajországok nézőpontjából nézve. Líbiában a korábban hullámzó kitermelés maghoz tért, Nigéria szintén erősített - ez a két ország belső gondjai miatt felmentést kapott kitermelése korlátozása alól. Irán az elmúlt időszakban kissé átlépte vállalt kitermelési korlátját és ahogy a befektetők visszatérnek a háború sújtotta Irakba, úgy nő ott is a kitermelés. Ez a két ország erősen vonakodva vesz részt az orosz-OPEC megállapodásban.
Szaúd-Arábia korábban messzemenően túlteljesítette csökkentési vállalását, ám miután nő a belső kereslet, immáron csak kicsit teljesíti túl azt. Oroszország augusztusban azért hozta a számait, mert az egyik nagy szibériai olajmezőn karbantartás miatt állt a kitermelés. Összességében ugyanakkor az a helyzet, hogy bár a kozmetikai beavatkozásnál többet tesz, messze nem korlátozza annyira kitermelését, mint ígérte.
Az eredeti terv az volt, hogy napi 1,16 millió hordóval mérséklik a világ olajkínálatát, amiből 489 millió lett, illetve ha levonjuk a két felmentést kapott ország kitermelését, akkor már csak 213 millió hordó visszafogás marad - derül ki a tankhajók forgalmát figyelő Kpler adataiból.
Kisebb pánik
Minderre reagálva Al-Falih júniusban arra panaszkodott OEPC-es kollégáinak, hogy elveszti a hitelességét - derül ki a Wall Street Journal cikkéből. Arra próbálta rávenni a többi olajminisztert, hogy a kitermelés helyett az exportot vegyék figyelembe. Ez a nyersolajon túl magában foglalná a finomított termékek kivitelét is.
Ugyanakkor a hajókon szállított olaj mennyiségét könnyebb ellenőrizni, mint a csövön szállítottét, márpedig a kelet-európai orosz kivitel az utóbbi módon történik.
Nem igazán lehet ellenőrizni azt sem, hogy Nigériából, Irakból és más országokból szándékosan vagy vétlenül milyen szintű olajcsempészet folyik. Végül azok az államok, amelyek tagjai a Kereskedelmi Világszervezetnek (Oroszország, Szaúd-Arábia, Egyesült Arab Emírségek, Kuvait és Venezuela) szankciókkal néznek szembe, ha nyíltan alkalmi kartellbe tömörülve exportkorlátozást vállalnak.
Belpolitika fejlemények
Az orosz illetékesek olajár-előrejelzései nem ígérnek sok jót a termelőknek: Igor Szecsin, az állami Rosznyefty olajóriás elnöke és Elvire Nabjullina, a jegybank elnöke egyaránt 40-43 dollár/hordós szintet jósol 2018-2019-re
Az ottani helyzetet bonyolítja, hogy jövő márciusban elnökválasztás lesz, amelynek tétje, hogy milyen fölénnyel nyer Vlagyimir Putyin államfő. A népnek lehetősége lesz rá, hogy egy halványabb eredménnyel kifejezze elégedetlenségét az ország vezetésével szemben. A gyengébb rubel nehéz helyzetbe hozza a kormányt: a lakosság vásárlóerejét rontja ugyan, de a vállalatok versenyképességét javítja.
Szaúd-Arába legnagyobb gondja a nulla közeli növekedés. A költségvetés deficitje már "csak" a GDP 5,6 százaléka, de ez nem a gazdaság olajfüggőségének csökkenéséből fakad, hanem éppen ellenkezőleg: az olajár emelkedéséből. A nem olajforrásból származó bevételek 12 százalékkal estek.
Satuban a szaúdiak
Óriási egyszeri bevételt, kétezermilliárd dollárt ígér az állami olajcég, az Aramco tőzsdei bevezetése, de ennek eléréséhez az kéne, hogy hosszabb távon sanszos legyen a 95 dollár/hordós olajár. Nem véletlen, hogy a kibocsátást 2018 második feléről kezdik kitolni 2019-re.
Mindennek végeredménye a következő. Bár az OPEC-orosz kitermeléskorlátozási megállapodást várhatóan meghosszabbítják a jövő év tavaszán, ám a visszafogás terheit egyre nagyobb mértékben Szaúd-Arábia viseli, miközben nem engedheti meg magának, hogy felmondja az egyezséget. Nagy kérdés, hogyan oldódhat meg ez az ellentmondás.
A nyitókép forrás: Pixabay