A BloombergNEF által kiadott, 35 oldalas új éghajlati ténykönyv (Climate Policy Factbook) nekiment a G20 országoknak. Tényadatokon keresztül igazolni tudták, hogy bár a világ vezető gazdaságainak vezetői 2009-ben ígéretet tettek arra, hogy az éghajlatváltozás kezelésére visszafogják és fokozatosan megszüntetik a fosszilis tüzelőanyagok és az ehhez kapcsolódó technológiák támogatását, ez voltaképpen egyáltalán nem történt meg. Olyannyira nem, hogy csak 2019-ben a 20 ország vezetése összesen 636 milliárd dollárnyi közvetlen támogatást nyújtott e szektronak, amely csupán egy tizeddel kisebb összeg, mint amit 2015-ben a fosszilis lobbinak kiutaltak.

A Bloomberg tanulmány kerek-perec kijelenti:

ez a politika nem csupán torzítja az árakat, de azzal a kockázattal is jár, hogy a fosszilis tüzelőanyagú infrastruktúrák tovább fennmaradnak, mint az szükséges.

Az sem vet túl jó fényt a G20-ra, hogy a tagországok közül hét 2015-2019 között még növelte is a támogatás mértékét. A 20 országnál 12 indult el valóban a szén-dioxidra vonatkozó árképzési politika, de a 2015-ben létező terveknek csak a fele valósult meg, miközben a kibocsátáscsökkentési szabályokat az érintetteknek nyújtott, rendre nagyvonalú engedményekkel ásták alá. Ennek az az eredménye, hogy míg 2015-ben 706 milliárd dollár volt a dotálási méret, 2019-re ez mindössze 636 milliárd dollárra csökkent.

Az ötéves összesítésben a legnagyobb támogatást Kína adta a fosszilis tüzelőanyag szektornak (793 milliárd dollárt), őt követi Szaúd-Arábia (440 milliárd dollár) és Oroszország (406 milliárd dollár). De India, Indonézia, Argentína, Brazília, illetve Franciaország, Olaszország és az Egyesült Királyság is számottevő és állandó jellegű, évről-évre megerősített támogatási csomagokkal tartotta életben a leginkább klímagyilkos iparágat. (A G20 országok közül csupán az Egyesült Királyság tervezi az éghajlat-kockázati jelentések érvényesítését, és további három uniós tagállam e jelentések következtetéseit magára nézve “bizonyos esetekben” tette kötelezővé.)

Mohammad bin Salman Al Saud, Szaúd-Arábia koronahercege megérkezik a G20-csúcstalálkozóra (2019, Osaka)
Mohammad bin Salman Al Saud, Szaúd-Arábia koronahercege megérkezik a G20-csúcstalálkozóra (2019, Osaka)

Ezek után nem is olyan meglepő, hogy miközben a G20 államok kormányai az utóbbi években egyre ambiciózusabb vállalásokat fogalmaztak meg az éghajlatváltozással kapcsolatos kötelezettségekkel és az olcsóbb, tiszta energia elérése érdekében, a támogatások 60 százaléka még 2019-ben is a fosszilis tüzelőanyagokhoz kapcsolható termelők és közművek zsebébe vándorolt. Az külön is tovább rontja a G20 kormányok megítélését, hogy 2019-ben a fosszilis tüzelőanyagok támogatását állami vállalatok beruházásai képezték.

4232 000 MW

Az összesített mérleg még elkeserítőbb: a G20 kormányok összesen 3300 milliárd dollárnyi közvetlen támogatást nyújtottak a jelzett időszakban a szén, az olaj és a gáz, illetve az ehhez kapcsolódó fosszilis energiahordozók számára. Ez az összeg elképesztő méretű. Ebből a 3,3 billió dollárból a 2021-es árakat alapul véve a Bloomberg szerint összesen 4232 GW új napelemes erőművi kapacitást lehetne megrendelni. Azt, hogy ez mekkora tétel, nem csak az mutatja, hogy Magyarország - az ipari méretű és a háztáji, illetve közüzemi potenciálokat egybevéve - csak a közelmúltban lépte át a 2 GW-os határt. Hanem az is, amikor az Európai Bizottság által a múlt héten bemutatott Fit for 55 programcsomagjának ide vonatkozó tételét számszerűsítették.

Kapcsolódó

Arról a tételről van szó, mellyel az EU-nak a jelenlegi, az energiatermelésben elért 38,2 százalékos rekordszintről 2030-ra a teljes energiaszükséglete 40 százalékát kell tudnia megújuló energiaforrásokból előállítania. Amikor Walburga Hemetsberger, a SolarPower Europe vezérigazgatója ezt “lefordította” napelemes termelőerő nagyságra, akkor a következő szám jött ki: 660 GW. Némi demagógiával ez úgy is lefordítható, hogy a G20-ak által az utóbbi öt évben adott széntámogatásból egy év alatt elérhető volna az EU célszám.

A 4232 000 MW napelemes termelőpotenciál nagyon látványos méret: bő három és félszerese az Amerikai Egyesült Államokban összesen hálózatra kapcsolt áramtermelő potenciálnak, illetve: mintegy nyolcvanszorosa annak, amit a világ egyik eminens napelemtelepítő országának számító Németország 2020-ban produkált. Utóbbivan, a 4,88 GW-os rekorddal. - és azzal, hogy tavaly év végén így átlépték az 50 GW teljesítményhatárt (53,6 GW) a hálózatra kapcsolt napelemes rendszerekkel - büszkélkedhetnek a németek, de azzal már nem nagyon, hogy mindeközben a fosszilis tüzelőanyag használatot 2015-2019 között összesen 46 milliárd dollárral segítették meg. Ez utóbbi méret nagyjából annyi, mint amennyivel azt az amerikai kormány odahaza tette.

Csakhogy Donald Trump elnöksége alatt az Egyesült Államok Energiaügyi Minisztériumában (és a nevét meghazudtoló Környezetvédelmi Ügynökségben) bizonyítottan százmilliárd dolláros döntéseket is maniupuláltak annak érdekében, hogy a szénipar és a szénerőművek felszínen maradhassanak a megújulókkal szemben, és az eltorzult viszonyokat, valamint a csorbult szabályozást végül Trump távozásának hetében bíróság tette helyre.

Donald Trump kampánypl a szénért (2017)
Donald Trump kampányol a szénért (2017)

Az IRENA 2020-as megújuló energiás statisztikája szerint a világ teljes zöldenergiás termelőpotenciája 10 628 314 MW (10,63 TW) volt; ebből napelemes (pv) 707 495 MW, szélenergiás 733 276 MW (ebből offshore 34 367 MW, onshore 698 909 MW). Elméleti az okfejtés, de a 4232 GW plusszal a világ 15 TW megújuló energiás kapacitásnál is járhatna, a napelemes termelőerő pedig 4950 GW-nál - ami a mostanihoz képest egy teljesen más világot biztosítana az emberiség számára.

EU: a bicegő élharcos

Az Ember nevet viselő Thinktank szervezet még márciusban adott ki egy hasonló témát feldolgozó jelentést, melyben azt írták, hogy az energiapiacon a pandémia okozta keresletcsökkenés jótékony hatással volt az európai energiaátmenet felgyorsítására. Míg Kínában - egyedül a G20 országok között - továbbra is nőtt a széntermelés (igaz, már csak 2 százalékkal - miközben világviszonylatban a csökkenés 0,8 százalékot ért el), és a globális szén-dioxid-kibocsátás még mindig magasabb, mint volt 2015-ben, az európai szén eltűnése felgyorsult. Csak 2020-ban ötödével esett vissza a szén, így már a 2015-ös szintet 48 százalékkal lefaragva a G20 legnagyobb esését produkálta. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy tavaly a megújuló energiaforrások az európai villamos energia termelésben először felülmúlták a széntüzelésű energiát. Az elért sikert azonban némiképp beárnyékolja, hogy a szén helyére nem csak a zöldenergia, hanem jelenétős mértékben a gáz is belépett.

Egy, a napokban megjelent elemzés szerint 2021 első félévében a szén tortaszelete az eu-s villamos energia mixben még tovább soványodott, és már csupán 14 százalékon áll. Ezzel kapcsolatban Charles Moore, az Ember európai programigazgatója Magyarországra vonatkozóan azt mondta, hogy az 2021-ben először ért el egy fontos mérföldkövet: a szél és a napenergia több villamos energiát termelt, mint a szén. Ez szerinte azt jelzi, hogy Magyarország jó úton halad afelé, hogy 2025-re tényleg elköszönjön a széntől. - Ezt követően azonban a fosszilis gázra kell irányítani a figyelmet: a szárnyaló gázárak egyértelműen bizonyítják az importált gázra való támaszkodás kockázatát, soha nem volt jobb alkalom a szél- és napenergia termelésre való átállás felgyorsítására - tette hozzá a prograigazgató.