Xavier Bertrand, Hauts-de-France régió elnöke, a konzervatív Les Républicains párt egyik államfőjelölt-aspiránsa a brit brexitnépszavazás legendás jelszava: „Vegyük vissza az ellenőrzést!” jegyében kampányol a párt előválasztásán – derül ki a Financial Times cikkéből. Nem arra céloz persze, hogy az EU-ból kéne kilépnie országának ily módon visszanyerve szuverenitását, hanem arra, hogy meg kell állítani a bevándorlást Franciaországba, mégpedig akár azon az áron is, hogy szembe mennek a menekültekre és a bevándorlókra vonatkozó uniós szabályokkal.
Az elnökjelölt-aspiráns, Eric Zemmour radikális jobboldali megmondóember, televíziós személyiség elől akarja elvinni a politikai show-t, aki szerint az iszlám bevándorlók néhány évtized alatt elfoglalják Franciaországot a franciáktól. A legfrissebb közvélemény-kutatások szerint Zemmour ezzel az üzenettel a franciák 17 százalékának támogatására számíthatna, ha most vasárnap lenne az elnökválasztás első fordulója. Ezzel maga mögé utasította a radikális jobboldal „hivatalos” vezérét, Marine Le Pent, a Nemzeti Gyűlés elnökét, akit 16 százalékra mértek.
A francia választóközönség az elmúlt években a terrorizmustól, a bűnözéstől és a szekuláris társadalommal szemben megjelent vallásos iszlámtól tartva erősen jobbra tolódott. Még egy olyan baloldali – függetlenként induló - elnökjelölt, mint Arnaud Montebourg is felvette a bevándorlást kampánytémái közé. Úgy véli, hogy be kellene tiltani a bevándorlók pénzhazautalásait olyan országok esetén, amelyek nem fogadják vissza saját máshonnan kitoloncolt állampolgáraikat.
Keménykedési verseny
Ebben a hangulatban Michel Barnier tőle igencsak váratlan tervvel állt elő. Azzal kezdete, hogy három-ötéves bevándorlási moratóriumot kell bevezetni, majd ezt megfejelte azzal, hogy megkérdőjelezte az uniós jog elsőbbségét a migráció kérdésében, magyarán teljesen az EU-tagállamok hatáskörébe utalná ezt az ügyet. Ezzel ő is megpróbálja kifogni a szelet Zemmour vitorlájából, aki tíz évre függesztené fel a menedékkérés jogát Franciaországban, és úgy változtatná meg az alkotmányt, hogy az ne védje azokat, akik be akarnak vándorolni az országba.
Miközben a Les Républicains, azaz a francai republikánus pártban a nyáron és ősz elején az előválasztás szabályairól vitatkozott egymással a politikusok, Zemmour látványos fellépésével megszabta a közbeszéd irányát, és most ő irányítja a közhangulatot. A párt végül úgy döntött, hogy december 4-én konvención döntetnek elnökjelöltjükről a májusi államfőválasztásra. Ezen azok a párttagok vehetnek részt, akik 15 nappal a szavazás napja előtt befizették a 30 eurós tagdíjat, így várhatóan százezernél többen fognak voksolni.
Kifizetődő a párthűség
Barnier a nyáron jelentette be, hogy elindul az republikánusok előválasztásán, ám még a barátai sem adtak neki sok esélyt – emlékeztet a Financial Times annak kapcsán, hogy az elmúlt időszakban sokat javult a népszerűsége párton belül és kívül is. Az EU korábbi brexitfőtárgyalójaként jobban ismerték külföldön, mint hazájában, ám mostanában egyre többen látnak benne államférfiúi személyiséget. Bertrand és a másik ismert elnökjelölt-aspiráns Valérie Pécesse, Ile-de-France régió kormányzója, korábban külön is politizáltak a párttól, amit a tagság nem felejt el nekik.
Barnier azzal kampányol, hogy egyszerre szenvedélyes és észszerűen döntő politikus, aki képes összefogni a pártot. Ezt a véleményt osztja Virginie Martin a párizsi Kedge Business School politológus professzora is. Ideológiailag a három esélyes jelölt közel áll egymáshoz: mindegyikük a bevándorlás korlátozására helyezi a fő hangsúlyt. Mellette szól, hogy 2017-ben a nem egészen 40 éves Macronnal fiatal elnököt választottak a franciák, ám mostanra kiderült, hogy ez nem csupán előny, hanem hátrány is lehet a tapasztalat hiánya miatt.
Barnier-nek most már azt is a javára írják, hogy közvetlen tapasztalatokat szerzett a brexitről. Levonhatta azt a következtetést, hogy az európaik nem kellően óvatosak a migrációval kapcsolatban. (A britek főként a kelet-európai vendégmunkások sokkoló bevándorlása miatt voksoltak 2016 nyarán az uniós kilépésre.) Ugyanakkor mostani keménykedése ellenére nem olyan radikális, mint a szélsőjobb politikusok. Szakértők szerint ha túljut a decemberi előválasztáson, komoly ellenfele lehet a mérsékelt szavazók körében Emmanuel Macron államfőnek.