Amikor a június végi franciaországi helyhatósági választások eredményei megjelentek a tévéképernyőkön, világossá vált, hogy a szavazók egy évvel az elnökválasztás előtt kínos helyzetbe hozták Emmanuel Macron államfő La République en Marche (LREM, Köztársaság Lendületben) pártját – kezdi a szavazás hátterének taglalását a Financial Times. A régi politikai világhoz tartozó riválisok, akiket Macron és a LREM a 2017-es választási időszakban lemosott a pályáról, új erőre kaptak, ami elkeserítette az elnök támogatóit.
A mozgalom nagy kihívás előtt áll – véli Roland Lescure, a LREM centrista parlamenti tömörülésének egyik képviselője. Ötévesek vagyunk és nem sok választott képviselőnk van az önkormányzatok szintjén, nem igazán sikerült beépülnünk a helyi közéletbe. Ez a megállapítás nagyon udvarias, ha figyelembe vesszük, hogy az elnök pártja mindössze hétszázalékos szavazati arányt ért el a helyhatósági választáson, miközben a mérsékelt jobboldal 38, a mérsékelt baloldal 34 százalékot kapott.
A regionális kormányok a centralizált francia politikai rendszerben főként a közlekedésben és az oktatásban rendelkeznek önállósággal, ám a győztesek nyilván igyekeznek úgy feltüntetni a sikerüket, mintha ez lett volna a jövő májusban esedékes elnökválasztás főpróbája. Xavier Bertrand, az északi Hauts-de-France régió republikánus győztese elismételte, hogy Macron kihívójának tekinti magát az elnökválasztás első fordulójában a mérsékelt oldalon.
Nem is léteznek…
Egyik tanácsadója nem sokat kertelve azt állította, hogy a La République en Marche egyszerűen nem létezik. Szerinte Macron és a „macronizmus” csak egy széljegyzet lesz a francia politikatörténetben. A független elemzők, azonban úgy vélik, bár a vereség megalázó, ám nem valószínű, hogy aláássa az államfő újraválasztási kampányát.
Egyrészt Macron legnagyobb riválisa, Marine Le Pen radikális jobboldali pártja, a Nemzeti Gyűlés is rosszul szerepelt, csak 20 százalékos szavazati arányt ért el, és egyetlen régió irányítását sem szerezte meg. Így nem lehet azt mondani, hogy romlottak Macron esélyei Le Pennel szemben, s ezért új jelöltet kell keresni a helyére. Másrészt a szavazási részvétel siralmasan alacsony, mindössze harmincszázalékos volt.
A személyes vonzerő
A LREM rossz szereplése nem feltétlenül gond a nemzeti szintű választáson, ahol a személyiségeknek sokkal nagyobb szerepük van a kampányban – véli Christéle Lagier politológus professzor. Az elnök mozgalma mindig küszködött azzal, hogy jó eredményeket érjen el az elnökválasztáson kívüli szavazásokon, ám a francia politikai rendszer elnöki rendszer és Macron egyre népszerűbb, már majd 50 százalékon áll a népszerűségi indexe.
Ugyanakkor a szakértők arra is felhívják a figyelmet, hogy ha az elnököt újra is választják, nem biztos, hogy a nemzetgyűlésben biztosítják neki a kormányzáshoz szükséges többséget oly módon, hogy a LREM-re szavaznak. Lehet hogy kényszerházasság jön létre Macron és egy vele szemben ellenzéki többségű törvényhozás között, ami azt jelentené, hogy olyan miniszterelnököt kell találnia, akit a másik oldal is elfogad.
Összességében azonban Macron és a LREM helyzete bizonytalanná vált. Ha jövőre veszítenek, eltűnhetnek a politikai porondról, vagy az is lehet, hogy lassan elporladnak azzal párhuzamosan, hogy a francia alkotmány egy személynek csak két elnöki ciklus végigvitelét engedélyezi. Ezt a lehetőséget erősíti, hogy az elnök hatalomra kerülése után a hagyományos jobb- és baloldalról érkező miniszterekkel és tanácsadókkal vette körül magát, ami arra utalt, hogy centrista mozgalma nem valami eredeti újdonság, hanem csak a régi keveréke, amit párkoalíciókkal is össze lehet hozni.