Francis Fukuyama amerikai közgazdász professzor új, a korábbihoz hasonló hidegháború kialakulásától nem tart, az akkori szembenállás ugyanis a Szovjetunió és az USA kapcsolatának minden részletére kiterjedt. Az EU és az USA távolodása Kínától folytatódik, de ettől még maradnak fontos, egybevágó gazdasági-kereskedelmi érdekeik - derült ki a professzor interjújából, amelyet a Szabad Európa hírportálnak adott.
Fukuyamát az tette világhírűvé, hogy a hidegháború végén azt állította, vége a történelemnek, mert a liberális piacgazdaságnak és demokráciának nincs többé alternatívája.
Véleménye szerint a kínaiak maguk sem tudják, milyen országot szeretnének, de az biztos, hogy a vezetés nagyobb befolyást szeretne a nemzetközi intézményekre. Azt viszont elképzelhetetlennek tartja, hogy Kína és az USA egyszerre legyenek a világ vezető hatalmai, annyira különböző ideológiai talapzaton állnak, sosem egyezhetnek ki. És mivel Kínának nem nagyon vannak szövetségesei, az USA-nak viszont sok szövetségese van, bizonyos szinten fontosabb, hogy az USA hogyan bánik a szövetségeseivel, mint hogy hogyan kezeli Kínát.
A professzor szerint az EU bővítését óvatosan kell kezelni. Szerbia esetén azt látja, hogy az ország vezetése az EU, Oroszország és Kína között egyensúlyoz. Szerinte bármelyik ilyen helyzetbe került vezetés megpróbálná egymás ellen kijátszani a két potenciális számottevő gazdasági-technológiai partnert, az EU-t és Kínát, miközben a szerb politikában nyomon követhetők az illiberális és tekintélyelvű trendek.
Végül dönteni kell: ide vagy oda
Mindez lehetőséget teremt Kína számára. A normális geopolitika része, ha van versengés, de a végén, ha Szerbia vagy bármelyik másik balkáni ország EU-taggá akar válni, választás elé kerül az értékekről. El kell döntenie: a liberális demokráciákhoz vagy az illiberális, félautonóm államokhoz akar-e tartozni. Amíg nem hozzák meg a döntést, addig ebben az átmeneti helyzetben maradnak.
Fukuyama szerint fennáll a veszélye, hogy a balkáni országok – különösen Szerbia és Montenegró – Kína befolyási övezetébe csúsznak, mert a közeljövőben nem várható, hogy felvegyék őket az EU-ba. Ugyanakkor az EU-nak jó oka van arra, hogy bizonyos minimális követelményeket fogalmazzon meg az új tagok felvétele esetén. Magyarországot és Lengyelországot kell megemlíteni, amelyek a normakövetéstől való visszalépés példái. Az EU-n belül, aláásták a jogállamisággal és egyebekkel kapcsolatos európai értékeket és ideálokat.
Ez megrendítette az EU – mint a liberális demokrácia fáklyahordozója – státuszát a világban. Tehát az uniónak jó oka van az óvatosságra az olyan új tagok felvétele kapcsán, amelyek intézményeik állapota miatt nem igazán felelnek meg a felvételi követelményeknek.