Nehéz felsorolni a Fülöp-szigetek volt diktátora, az 1965 és 1986 között hatalmon lévő Ferdinand Marcos viselt dolgait – kezdi az elnökválasztás előtt álló ország politikai látképének bemutatását Clara Ferreira Marques, a Bloomberg publicistája. A filmsztár kinézetű politikus manipulálta a közéletet, kisíbolt magának az állami vagyonból tízmilliárd dollárt, több ezer politikai ellenfele haláláért és több tíz ezer megkínzásáért felelt. Felesége, Imelda neve összefonódott az irracionális harácsolással, szobákat betöltő cipőgyűjteményén túl 888 kézitáska, 71 pár napszemüveg és 65 napernyő volt gyűjteményében.

Marcos és felesége (hátrahagyva az említett gyűjteményt) az amerikai légierő repülőgépén volt kénytelen elmenekülni Manilából 1986 februárjában, ám egyik gyermekük, ifjabb Ferdinand „Bongbong” Marcos több mint 55 százalékos népszerűségi indexszel a számos induló közül a május 9-ei elnökválasztás toronymagas esélyese. Alelnökjelöltje Sara Duterte, az ország jelenlegi elnökének lánya. A második helyen a jelenlegi alelnök, Leni Robredo áll 20-25 százalékos közvélemény-kutatási adatokkal.

Bár a Fülöp-szigetek a dinasztiákról ismert, Marcos sikere nem tekinthető a business as usual fogalomkörébe tartozó fejleménynek. Része van benne, hogy a társadalom kollektív emlékezete eltorzult, a fantázia világába távolította el az idősebb Marcos és felesége kleptokratikus-erőszakos uralmát. Hozzájárul, hogy a szavazók többsége 18 és 40 év közötti, továbbá hogy a hatalomváltást kikényszerítő 1986-os felkelés ígéretei ellenére a gazdasági és politikai hatalom továbbra is koncentrált az országban. Végül szerepe lehet Rodrigo Duterte elmúlt hatéves elnökségének, amelyben az elnök a régi elitekkel összefogva morzsolta le a polgári jogokat és emelte magasra a rendkívüli állapotnak megfelelő kormányzást.

Klánok hatalma

Mindezt tetézi a koronavírus-járvány következményeivel küszködő gazdaság, ami bebetonozza azt a függőségi viszonyt, ami az országot jellemzi. Az uralkodó klánok adták 1986 és 2016 között a parlament alsóházában ülő képviselők 70 százalékát, ezek közül a családok közül számos a gyarmati korszaktól kezdve a köztársasági időkig generációk óta tartja a helyét az ország gazdasági és politikai elitjében annak ellenére, hogy az 1987-es alkotmány korlátozza az egy család tagjai által betölthető pozíciók számát.

Marcosék politikai feltámadása nem előzmény nélküli. Miután megtartották a szerzett vagyont és a befolyásukat gyorsan visszatértek a Fülöp-szigetekre. Bongbongot 1992-ben, három évvel apja halála után beválasztották a kongresszusba és családtagjai egy csokornyi pozíciót szereztek azóta. Folyamatosan fényezik a múltat és Duterte 2016-os hatalomra kerülése után röviddel elérték, hogy az autokrata államfőt újratemessék a hősök manilai temetőjében.

Halandzsa és halandzsa

A gyermekeket nem lehet felelőssé tenni apáik bűneiért, de Bongbong elnökjelölti kampánya sajnálatos módon két olyan jellemzővel bír, ami megkérdőjelezi ezt az elvet. Az egyik, hogy nem szól semmiről, a másik, hogy alaptalanul fényezi a múltat. Az előbbi Aries Arugay, a szingapúri ISEAS-Yusof Ishak Institute politológus professzora szerint az a stratégia, amelyben semmi mással nem törődnek, csak a jelölt közvélemény-kutatásokban mutatkozó előnyének megvédésével. Ezt a leginkább az veszélyeztet, ha bármilyen konkrét információt adnának az illető politikájáról, terveiről.

A második a halandzsa másik formája. Miközben az ellenfél Robredo tapasztaltságával és hozzáértésével kampányol, Marcos kampányszövege úgy szól, hogy Sama-sama tayong babangon muli, azaz „Együtt újra fel fogunk emelkedni”. Ezt a múltat fényező, nosztalgikus zenével és videókkal támogatják meg, a rendkívüli állapot idején népszerű zenét a TikTok-generáció igényeihez igazított, sűrített változatával tálalják.

Bongbong az 1970-es évek elejének gazdasági fellendüléséről beszél, elhallgatva, hogy ezt az 1980-as években eladósodás, importkorlátozások és magas munkanélküliség követte, amely előhozta az idősebb Marcos rezsimjének sötét oldalát. Az Amnesty International adatai szerint a rendkívüli állapot kilenc éve alatt 70 ezer embert börtönöztek be, 34 ezret kínoztak meg és 3200-at gyilkoltak meg. Az ifjabb Marcos válasza erre: „Sajnálkoznom kéne a több ezer kilométer út építése miatt? Miért kéne megbánást éreznem?”

Influenszerek

Bongbong sikeréhez hozzájárul, hogy az elmúlt évtizedekben szisztematikusan leépítették a történelemoktatást, segítve a kollektív emlékezet tisztára mosását, továbbá, hogy főként a fővároson kívüli vidéki régiókban élők nem érzékelik a különbséget a demokratikus és autokratikus hatalomgyakorlás között. Ugyanazok a családok vannak hatalmon, ugyanúgy megmarad a mély társadalmi egyenlőtlenség, amit tetéz, hogy a pandémia a szegényeket és a fiatalokat találta el a leginkább, az utóbbiakat azzal, hogy két év kimaradt a tanulásukból.

A Fülöp-szigetek lakói másoknál is több időt töltenek a közösségi médián, nagyon erősen függenek az influenszerek véleményétől. Miközben a világ átlagát tekintve a megkérdezettek ötöde mondja azt, hogy az influenszerket információforrásnak tekinti, a szigeteken élők fele vallja ezt. Vagy ahogy Imelda asszony igen éles elmével több évtizeddel megelőzve a korát mondta volt: „Az érzékelés a valóság, nem az igazság”.

Semmi jele, hogy a Marcos-Duterte páros tenni akarna valamit a demokrácia hiányának mérsékléséért – mondja Arugay professzor. - Nem mondhatjuk, hogy mások lennének, mint a apjaik, mert nem látnak semmi rosszat abban, amit a felmenőik tettek. És amitől még rosszabb a helyzet az az, hogy sem apáik hozzáértését, sem a karizmájukat nem örökölték. Egy folytatást fogunk látni, ami sajnos várhatóan rosszabb lesz, mint az előző részek.