A világ legbefolyásosabb országait tömörítő G20 csoport megalakításának ötlete a 2008-2009-es gazdasági összeomlás idején vetődött fel arra a felismerésre alapozva, hogy a világ gondjait nem lehet megoldani a legerősebb és a leggyorsabban fejlődő országok együttműködése nélkül – írja a Bloomberg a szervezet október 30-31-ei csúcstalálkozóját beharangozó cikkében. Bő tíz évvel később egy másik nézőpontból a G20 azoknak az országoknak a csoportja, amelyek a világ szén-dioxid-kibocsátásának 75 százalékért felelnek.

Ezért az ENSZ november első hetében tartandó COP26 klímavédelmi konferenciája előtt irányt kellene mutatniuk azzal kapcsolatban, hogyan lehetne mérsékelni az üvegház hatású gázok kibocsátását. A COP26-on konkrét időpontokat kellene meghatároznia arra vonatkozóan, mikor, milyen lépésekben hagynak fel a világ országai a fosszilis energiahordozók használatával. A Bloomberg megszerezte a G20-csúcsról kiadandó zárókommüniké tervezetét, amelynek alapján úgy tűnik, a résztvevő állam- és kormányfők nem fognak megfelelni ennek az elvárásnak.

Kapcsolódó

A legalapvetőbb célok, a szén kiszorítása az elektromos energia előállításából, illetve a nettó karbonsemlegesség elérése az évszázad közepére nem látszanak elérhetőnek. Úgy tűnik, hogy a világ legfejlettebb országai, amelyek a G7-be tömörülnek, nem párbeszédet folytatnak a legerősebb feltörekvő partnereikkel, Kínával, Indiával és Oroszországgal, hanem nyomást gyakorolnának rájuk. A kölcsönös gyanakvás légkörét nehéz lesz áthidalni, miközben a világ ellátási láncainak problémái és az energiaköltségek megugrása növeli a zömmel feltörekvő termelő és főként fejlett felhasználó országok közti feszültséget.

Főszereplők

Mario Draghi olasz miniszterelnök, az esemény házigazdája ugyan nagy tekintélynek örvend, ám országa nem elég jelentős ahhoz, hogy a G20-on belül meghatározó szerepet játszhasson. Olaszország még nem árulta el, mennyivel járulna hozzá ahhoz a 100 milliárd dolláros alaphoz, amelynek célja a szegény országok klímavédelmi intézkedéseinek támogatása.

Boris Johnson brit miniszterelnök országa a Glasgow-ban rendezendő COP26 házgazdája lesz. Húsz évvel ezelőtt egy újságcikkében leszólta a klímaváltozás miatt aggódó környezetvédőket, míg nemrégiben az ENSZ-ben felszólalva aggodalmát fejezte ki a bolygó állapotával kapcsolatban. Ez mutatja, hogy nincs híján a rugalmasságnak. Erre és örök optimizmusára szüksége lesz, hogy elősegítse az ENSZ-konferencia sikerét.

Joe Biden amerikai elnök a két napot sok mindenre fel akarja használni. Találkozik a pápával és francia kollégájával Emmanuel Macronnal, akit vérig sértett azzal, hogy az USA kitúrta a francia hadiipart az Ausztráliával korábban között tengeralattjáró-szállítási szerződésből. Ez is jelzi, hogy sokan úgy láthatják, a vezetésével nem tért vissza az USA globalista külpolitikája elődje, Donald Trump „America First” szlogenje után.

Fontos szereplők

Angela Merkel német kancellárral a nemzetközi politika, ezen belül a G20 „kompromisszumgyártója” távozik a színről, a csúcson jelen lesz a Németországban koalíciós tárgyalásokat folytató Olaf Schulz pénzügyminiszter, a várható következő kancellár. A többi vezető vélhetően már az ő társaságát keresi majd.

Emmanuel Macron francia államfő az előző klímacsúcs idején, 2015-ben még nem állt országa élén és a következő bő fél évében leköti erejét, hogy az 2022. májusi elnökválasztáson meg kell védenie pozícióját a radikális jobboldal kihívásával szemben. Vélhetően azt képviseli majd, hogy a hat évvel ezelőtt elért eredményeket kellene elmélyíteni.

Justin Trudeau kanadai miniszterelnök országa erősen függ a fosszilis energiahordozóktól, így nehéz elköteleznie magát ezekkel szemben. Bírálói azonban tetteket várnak tőle a fejlett országok nagy zöld átállásában.

Hiányzók

Hszi Csin-ping kínai államfő és orosz kollégája Vlagyimir Putyin távol maradása egyértelműen azt jelzi, hogy lekezelik a klímaváltozás ügyét, miközben országaik az USA-val és Indiával együtt a legnagyobb szennyezők. Putyinnak meg kell birkóznia a koronavírus-járvány országában dühöngő negyedik hullámával. Emellett fontosabb lehet neki, hogy az európai gázhiány lehetőséget ad arra, hogy kierőszakolja az ukrajnai tranzitot elkerülő Északi Áramlat 2 gázvezeték üzembe helyezését.

Hszi köze két éve nem hagyta el hazáját, vélhetően belső pozíciójának megerősítésével van elfoglalva a kommunista állampárt jövő év kongresszusa előtt. Úgy tűnik, nem akar egy újabb frontot nyitni a belső vitákban annak érdekében, hogy meggyőzze a pekingi elitet a klímaváltozás elkerülésének fontosságáról.