Az európai földgázárak még mindig alacsonyabbak a márciusban elért, minden idők rekordját megdöntő áraknál, ám ha kissé mélyebbre nézünk a tőzsdei grafikonok mögé, akkor azt láthatjuk, hogy a piaci szereplők másként kezelik a gázpiaci folyamatokat, mint akkor – derül ki Javier Blas, a Bloomberg energiaipari szakszerzőjének cikkéből. Akkoriban ugyanis a befektetők és a kereskedők arra számítottak, hogy az Ukrajna ellen indított orosz invázió rövid ideig, néhány hónapig tartó válságot okoz.

A mostani határidős árfolyamok viszont arra utalnak, hogy a piaci felfordulás 2023-2024-ig is elhúzódhat. Az elmúlt napokban a hosszabb távú várakozásokat jelző gázárgörbe teljesen átalakult. Ez a változás a legfontosabb esemény, ami az elmúlt hónapban a gázpiacon történt, ám az európai fővárosokban nem sok figyelmet kapott. A gázellátásban érintett cégek ingerküszöbét annál inkább megütötte, miután ezeknél jelentkezhetnek a magasabb árakból fakadó költségek.

Az a kérdés, mit hasonlítunk össze

Egy németországi feldolgozóipari vállalat márciusban 2023 második felére nagyjából 80 euró/megawattóra áron vásárolhatott földgázt, míg ha mostanában próbálkozik, akkor már 145 eurót kell fizetnie ugyanezért a mennyiségért. Ez a változás fejezi ki a kockázat növekedését. A gázpiac egyik fontos mutatója, a hollandiai úgynevezett TTF kontraktus, az azonnal vásárlásra vonatkozó ár július elején, amikor az oroszok csökkentették németországi gázszállításaikat az északi áramlat 1. vezetéken 175 euró/MWh-ra ment fel, megduplázva korábbi értékét.

Ez nem tűnik vészesnek annak tükrében, hogy márciusban, a háború kirobbanás után ez az ár volt 227 euró is. Ha azonban a görbe későbbi időpontra vonatkozó részét nézzük, akkor már nem ilyen „megnyugtató” a kép. Március elején a 2022. decemberi jegyzés 155 euróra ment fel míg július második hetében ugyanez már 196 euró volt. Mire utalhat mindez?

A nagy játékos jót játszhat

Egy évvel azt követően, hogy Moszkva az európai gázellátásban elkezdett egy húzd meg-eresz meg játékot, amivel manipulálja az árakat, a piaci szereplők tudomásul vették, hogy továbbra is ezt fogják játszani. A legégetőbb kérdés most az, hogy a július 11. és 21. között éves karbantartásra lezárt északi áramlaton vajon újraindul-e a gázszállítás ezt követően? Miután az orosz fél nem gazdasági alapon viszonyul a gázexporthoz, hanem politika fegyverként használja azt, játékelméleti szakértők tudnának erre választ adni.

Ebből a nézőpontbont a gázcsap teljes elzárása nem látszik logikus lépésnek, mert ezzel az orosz játékos elvesztené azt az eszközét, amivel nyomást gyakorolhat az európai játékosokra, továbbá elbukná az extraprofitot, amit gázértékesítésből a jelenlegi árakon besöpör. Ezért vélhetően fognak valamennyi gázt szállítani fenntartva az opciót, hogy szabályozzák a mennyiségét nullától a vezeték teljes kapacitásáig.

Csapás Európára a télen

A Bloomberg cikkírója szerint az oroszok leírták a hosszú távú európai gázüzletet, mint üzletet, Jelenleg élvezik a vevő kiszolgáltatottságát, amiből azzal húzhatják a legnagyobb hasznot, hogy az alacsonyan tartott szállításokkal és a bizonytalansággal magasan tartják az energiahordozó árát.

A legnagyobb kockázat abban lehet a szakértő szerint, hogy Vlagyimir Putyin orosz államfő esetleg a téli fűtési szezon előtt dönt a gázcsap elzárása mellett, mert úgy gondolja, ezzel térdre kényszerítheti a német gazdaságot. Ezt a lehetőséget még nem árazta be a piac...