Tavasszal és kora nyáron 25 euró/megawattóráig esett az európai gáz ára a tavalyi 300 eurós tetőzés után, és ezzel az ár visszatért a 10-es években jellemző szintre. Úgy tűnik, ez egyelőre nem volt fenntartható, ám az is lehet, hogy ekkora esés után törvényszerű volt egy felpattanás: nyár végén 40 euró fölé került a jegyzés.

Persze még ez sem olyan vészes szint, emellett sem magas az ország gázimport számlája, a szabadpiacon vásárló cégeknek is megkönnyebbülés a már a háború előtt is 100 euró körüli árhoz képest. Az európai tározókat idén időben gondosan feltöltötték, a töltöttség szeptember 25-én 95 százalékos volt, azaz gyakorlatilag megteltek a tározók. Az USA ugyancsak felkészült: ott 87 százalékos a töltöttségi szint.

A téli ellátás így már szinte csak a készletekből is megoldott, ugyanakkor az időjárás is segíti a helyzetet: mind Európában, mind Észak-Amerikában enyhe, sőt, szinte nyárias idővel köszöntött be az október, így a fűtési szezon megkezdése még szóba sem kerül.

Ez a feltöltött tározókkal együtt már hatott a piacon: a kereslet mérséklődik, a kínálat stabil. Ha esetleg számítottak egyes eladók a tél előtti áremelkedésre, és kivártak, most már nem várnak tovább, amit az is mutat, hogy nem csak a novemberi szállítású gáz ára esett vissza, hanem az összes lejáraté márciusig.

Széles körű áresés

A novemberi szállítású gáz ára 35-39 euró között mozog, a december és április közöttiek kevéssel 40 fölött, miközben nemrég még jóval 50 fölött jegyezték őket. A tél előtti félelmeknek sok alapja nem volt ugyan, de a tavalyi sokk, amikor nyáron alig töltött tározók mellett szűnt meg az orosz gáz európai importjának nagy része, így bármilyen áron hajlandó volt mindenki gázt venni más forrásból, elsősorban tengerentúli cseppfolyósított (NLG) forrásból, érthető módon az égig szaladt az ár.

Most viszont mindenki időben feltöltötte tárolóit, az LNG gáz fogadásához szükséges infrastruktúra egyre inkább kiépül, emellett a kontinensen belül Norvégia is növeli kitermelését a lehetőségekhez képest.

A piac egyensúlyba került, de a tavalyi reflexek, rossz emlékek élnek, ezért a vevők bármilyen vélt vagy valós rossz hírre hajlandók magasabb árat adni, azonban ha látják, hogy a tél gond nélkül lezajlik, vélhetően a továbbiakban ez a hatás már kiárazódik a piacról, a gázválság végleg a múlté lesz.

Mindeközben sokan az olajár emelkedésétől tartanak, bár ez szerencsére nálunk sokkal levesebb gondot okoz, mint mikor a gáz drágul, ugyanis az elektromos áramot termelő, nem megújuló energiát használó erőművek elsősorban gázzal működnek, a fűtésben is a gáznak van döntő szerepe, az olaj elsősorban a jármű üzemanyagokhoz és a műanyagiparban szükséges.

A CNBC szerint az indiai energiaügyi miniszter megkongatta a vészharangot, hogy mi lesz, ha az olajár eléri a 100 dollárt, de érthető, hogy ő aggódik leginkább, hiszen országának igen gyorsan növekvő gazdasága hatalmas olajimportőr lett, és eddig boldogan vásárolta a sokkal olcsóbb orosz olajat, amit a szankciók miatt Európa alig vesz, és sok más ország is tartózkodik tőle, így a Brent típushoz képest nagy diszkonttal forgott, ami a magyar költségvetésnek is jól jött.

Az ár közben esik

Az orosz olaj és a Brent közti különbséget épp India hatalmas vásárlásai csökkentették le, viszont amit a nagy ország megvesz az oroszoktól, azt nem kell megvennie a közel-keleti kitermelőktől, így náluk kiesik az indiai kereslet.

Ez viszont visszafogja az áremelkedést: sőt, a korábban 95 dollár fölötti ár most visszaesett 90 közelébe, az amerikai WTI pedig jóval az alá. A 100 dolláros olajárat így lehet, hogy pont India segít elkerülni, mivel épp általa nem esik ki az orosz olajkínálat a világpiacról.

A mostani miniszteri megszólalás pedig esetleg épp a szankciós olaj vásárlását igyekszik ezáltal kifehéríteni, a világnak tett nagy szívességként beállítva azt.