A holland TTF gáztőzsdén, ahol az Európában meghatározónak tekintett ár kialakul, péntek délelőtt 100 euróig esett a januári szállítású földgáz ára, miközben a későbbi, február és június közti határidős árak is csak 1-2 euróval voltak magasabbak. Erre június óta nem volt példa: olyan eset előfordult, hogy a kifutás előtt pár nappal egy lejárat ára ennél mélyebben is járt, de a távolabbi lejáratok akkor jóval magasabban álltak.

Piaci hatások

Első megközelítésben azt gondolhatnánk, hogy ez az uniós gázársapkáról történő megegyezés következménye. Kétségkívül ennek is lehet szerepe, azonban az ár csökkenő trendje már jóval előbb megkezdődött, az utóbbi napokban pedig fel is gyorsult, ráadásul széleskörű lett, miután a következő félév összes lejáratára kiterjedt. Ez pedig csak akkor következhet be, ha a piaci viszonyokban erőteljes változás zajlik, ebben az esetben a kínálat növekszik, a kereslet csökken.

A piac szereplői még a közelmúltban is attól féltek, hogy Európa gázellátása a jövő évben nem lesz biztosított, mivel az orosz részesedés az európai importon belül a korábbi 45 százalékról 7 százalékra csökkent. Úgy tűnik azonban, hogy a nyáron magasba szökő ár megtette hatását: a fogyasztás erősen visszaesett, a kontinensen belüli kitermelés növekszik, és ami a legfontosabb: más kontinensek nagy kitermelői számára rendkívül vonzó lett az európai magas ár, így egyre nagyobb tételben szállítanak cseppfolyós (LNG) gázt a kontinensre, és gyorsan fejlesztik az ennek fogadásához szükséges infrastruktúrát.

Tízszeres áreltérés

A gázár először tavaly ősszel indult meredek emelkedésnek a korábbi igen alacsony, 20 eurós ár közeléből, az ukrajnai háború kitörése után azonban egész egész 200 euróig felszaladt. Március és június között nagyjából 100 euró körül stabilizálódott, azonban júniusban, amikor az orosz szállítások csökkenni kezdtek, újra meredek emelkedés kezdődött. A csúcsot 350 euró körül augusztus végén érte el, amikor nyilvánvaló lett, hogy az Északi Áramlat vezetéken végleg megszűnik a szállítás.

A helyzet érdekessége az volt, hogy eközben az amerikai tőzsdei gázár az európaihoz képest végig a mélyben maradt, a legmagasabb szinten sem volt több átszámítva, mint 35 euró megawattóránként. A 10-szeres különbség úgy tudott kialakulni, hogy a kontinensek között, szemben az olajjal, nem lehet azonnal átszállítani a szükséges gázmenyiséget.

A gázt körülményesebb tárolni és hajón szállítani: először igen alacsony hőmérsékletre kell hűteni, hogy folyékony halmazállapotú legyen, hűtve kell szállítani, majd az érkezési kikötőben vissza kell fejteni, és vezetéken továbbítani a gázt.

Kiegyenlítő hatás

Az óriási árkülönbség azonban érthető módon megmozgatta a tengerentúli kitermelők fantáziáját, de a speciális hajók tulajdonosai és bérlői sem akartak lemaradni a nagy nyereségről. Az európai országok feladata pedig az volt, hogy gyorsan megteremtsék az LNG gáz fogadására és visszatöltésére alkalmas infrastruktúrát, és máris megnövekedett a szállítások volumene. 

Mindez néhány hónap alatt a kínálat erős növekedéséhez vezetett, de az európai kitermelők is növelték a felszínre hozatalt, amennyire lehetséges (messze a legnagyobb a kontinensen Norvégia). Az ár a csúcsot követően gyorsan visszaesett 200 euróig, azonban szeptember végéig ott maradt, és ez igen fájdalmas volt az európai fogyasztóknak.

Mérséklődő kereslet

A rendkívül magas ár kikényszerítette a fogyasztás visszafogását, az áramtermelésben pedig a gáz részarányának csökkentését. A gázfelhasználás így erősen csökkent: a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) szerint az idén augusztus és jövő március közötti fogyasztás várhatóan 15 százalékkal lesz kisebb, mint az előző öt év átlaga, egyes országokban, köztük hazánkban is, ennél nagyobb csökkenés is előfordul.

Kérdés persze, hogy mi várható a továbbiakban. Az amerikai és az európai gázár közötti különbség még most is óriási, ami nagy hajtóerő az amerikai és persze más exportőrök számára egyaránt. Az európai fogyasztás vélhetően jövőre is visszafogott lesz, hisz még a jelenlegi ár is komoly visszatartó erő, nem beszélve a még meglévő bizonytalanságról.

Mi várható?

A folyamatok összességében arra mutatnak, hogy a piacokon szokatlan földrajzi árkülönbség az ár kiegyenlítődése irányában hat. Ha nem lenne elég gáz, az amerikai tőzsdei ár is komolyabban emelkedne, de nem ez történik. Ha múltbeli analógiát veszünk alapul, az 1973-as olajválságot érdemes megvizsgálni, a piacgazdaságok (az akkori nyugati országok)

meglepően gyorsan alkalmazkodtak a magas olajárhoz: az ipari termelés energiahatékonyságát gyorsan növelték, a gépjárművek fogyasztását pedig leszorították.

Jó esetben a növekvő LNG-kínálat mellett most is hasonló folyamatokat láthatunk majd, ami az ár fokozatos normalizálódásához vezethet majd. Természetesen arra nem lehet számítani, hogy a korábban jellemző, rendkívül olcsó árszint visszatérjen, de arra komoly esély lehet, hogy a 180 eurós uniós ársapka csak elméleti érték marad, a piaci ár már a közelébe sem fog emelkedni.