A 2022-es energia-, és különösen gázpánik után, amikor Európa nagy része villámgyorsan cserélte az orosz gázt más kontinensekről érkező cseppfolyósítottan szállítottra (LNG), még sok piaci szereplő félt attól, hogy az idei tél újra magas árakat hoz. Különösebb alapja nem volt a félelemnek, hisz már tavaly is óriási ütemben érkezett a tengerentúli gáz Európa és így gyorsan csökkent az átálláskor az égbe szállt ár.

Kisebb volt az import, de még érvényesült a félelem

Tavaly tavasszal egyszer leérkezett a meghatározó hollandiai TTF gáztőzsdén az ár 24 euróra megawattóránként, ami az orosz háborús mizéria előtti 10 év átlagágát már alig haladta meg, ez azonban a tavaszi és nyári szállítású gázra vonatkozott. Amikor megkezdődött a tárolók télre való feltöltése, az ár felszaladt 50 euró környékére. Ugyanakkor míg az előző szezonban szinte üres tárolókat kellett gyorsan teletölteni új forrásból származó gázzal, most félig telt tárolókkal fejezte be Európa a telet a sokkal kisebb fogyasztás miatt.

Így jóval kevesebb gázt is kellett összességében vásárolni, de a téltől való félelem valahogy mégis feljebb tudta tartani az árat. Novemberben és decemberben, amikor a téli szezon ténylegesen is megkezdődött, újra visszaesett az ár, múlt héten már a 30 eurós szintet is elérte, ami 2013-ig éveken át a stabil árat jelentette a piacon, vagyis a több mint 10 évvel ezelőtti árat láthattuk. Egy enyhe felpattanás után most újra 30 euró az ár, miközben a kontinens északi részét szokatlanul hideg levegő érte el, így most már az enyhe időre sem lehet hivatkozni.

Már nincs mire várniuk az eladóknak

Valószínűleg pont ez áll az esés hátterében: több eladó, esetleg olyan kereskedő, aki harmadáron megvette az amerikai gázt, kivárt, hogy hátha a hideg tél emelkedést hoz, és akkor adja el. Most itt a hideg, ráadásul a meteorológiai tél közepén járunk, mondhatni a fűtési szezon fele eltelt, de nem rohanják meg a piacot a vevők. A tárolók sokkal magasabban állnak, mint általában ilyenkor szoktak, a spekulatív kereskedők pedig most kénytelenek sort keríteni az eladásra, hisz nincs mire várniuk tovább. 

Mehet-e még lejjebb?

Az ár így csökken, kérdés persze, hogy tud-e még lejjebb is menni. Az amerikai tőzsdei ár nagyjából még ennek az árnak is csak harmada, így ebből a szempontból lenne tere a csökkenésnek. Az áreséshez azonban túlkínálat kell, ami leginkább úgy jön össze, hogy többen igyekeznek eladni Európában, mondjuk Katar is növeli szállításait, esetleg az európai kitermelők, mint Norvégia is bővíti a kitermelést. 

Keresleti oldalról olyan, elsősorban ázsiai országok jelenthetnek konkurenciát (pl. Pakisztán), akiknek adott áron megéri áramtermelés céljára megvásárolni az LNG-t, de ők árérzékenyek, adott gázár fölött szenet használnak vagy csökkentik a fogyasztást. Ők akkor szoktak rá az LNG importra, amikor az árak igen alacsonyak voltak (2016-2020 között), így vélelmezhetjük, hogy 20 euró körüli árnál lenne olyan erős a keresletük, ami már újra árfelhajtó hatású.

Hasonló tényező léphet be, mint az olajárnál

Így erre a különösen alacsony szintre vélhetően csak akkor esne az ár tartósan, ha a kínálat is megnőne, akár az LNG indításához és fogadásához szükséges infrastruktúra nagyfokú bővülése által. Az eladók ugyanakkor lehet, hogy az olajexportőrök módjára megpróbálják az eladott mennyiség és a profitmarzs szorzata alapján maximálni bevételüket, és ha ezt nem borítja fel a nagyon erős verseny, fenn tudják tartani a mostani, 30 euró körüli árat.